Játék, szalonnasütés, fürdés, rajok és csapatversenyek, mozgalmi dalok és az a bizonyos 12 pont - visszaemlékezés az egykori balatoni úttörőtáborok világából.
Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr
Ha a Balatonról beszélünk, akkor egyszerűen nem maradhatnak ki az úttörőtáborok, amely sok-sok ezer gyermek életében meghatározó szerepet játszottak a szocialista éra alatt. A pártnak, a nagy állami cégeknek, még maguknak a budapesti kerületeknek is volt saját úttörőtábora, ahol a náluk dolgozó munkások nebulóit nyaraltatták. Többek között Balatonszárszón, Lellén, Széplakon, Alsóőrsön és az igazi ékkőnek számító Zánkán bizony több tízezer ifjonc nyaralt és „tanulta” szórakoztató körülmények között a szocializmus építésének tudományát. Persze ebből az agymosásból gyerekként sokan csak annyit érzékeltünk, hogy 2 hetet tölthettünk más gyerekekkel a Balatonon, ahol azért mégiscsak a fürdésé volt a főszerep. Ahogy persze teltek az évek, természetesen az okítási szándék is elhalványult és a 80-as évekre tényleg csak a buli és a szórakozás maradt, néhány reggeli jelentéssel és csapatjátékkal tarkítva. De kezdjük az elején: érdemes magáról az úttörőmozgalomról is pár szót szólni, hiszen a 40 évnél fiatalabbak szinte már el sem tudják képzelni, hogy mit is szerettek szüleik annyira azon a vörös nyakkendőn.
A II. Világháború után szinte azonnal megalakult a kommunista hatalom gyermek- és ifjúsági mozgalma, az úttörőmozgalom, amely rengeteg jellegzetességet vett át a pár év alatt magába olvasztott cserkészettől, gondoljunk csak a rajokra, őrsökre, nyakkendőre stb. Az 1-4 osztályos tanulók kisdobosok voltak, az ennél idősebbek pedig úttörők. Persze csak akkor, ha megfelelően viselkedtek és betartották a kisdobosok 6 pontját és később az úttörők 12 pontját. Ez utóbbi egyébként a szocializmus 45 éve alatt legalább 9-szer változott és folyamatosan finomodott, alkalmazkodott a kor igényeihez. A mozgalomnak saját újságjai is voltak, így például a Pajtás, a Dörmögő Dömötör, a Kincskereső sok-sok évjáratot megélt. Az iskolákban tulajdonképpen az úttörőmozgalom szervezte a „társasági életet”, így ünnepelték az állami ünnepeket, az iskolai tanévnyitókat és- zárókat, ők feletek a tanuláson kívüli programokért, akadályversenyekért és kirándulásokért is. A rossz magaviseletű gyerekeket egyébként tényleg nem avatták fel a szimbolikus vörös nyakkendővel, és így nem lehettek részesei az úttörőknek járó juttatásoknak, köztük a nyári táborozásnak.
A nyári úttörőtáborokat természetesen a párt azért hozta létre, hogy fogékony, kellemes körülmények között plántálja az ifjúságba a kommunizmus szeretetét. Ez a cél persze az évek alatt sokat gyengült és sokan a 80-as évekből már csak a végeláthatatlan strandolásra, bulikra, nemzetközi barátságokra emlékszünk. Mert bizony ezekben a táborokban ismerkedhettek is a fiatalok más szocialista országok nebulóival. Különösen igaz volt ez Zánkára, a balatoni úttörővárosra, ahol évente 30.000 gyerek is megfordult, köztük orosz, kelet-német, csehszlovák és jugoszláv úttörők. Ezt a számot egyébként úgy tudták elérni, hogy télen is működött a tábor egyfajta ifjúsági kiképzőközpontként, saját iskolával és sportlétesítményekkel.
Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr
Az 1975-ben átadott zánkai úttörőtáborra egyébként is nagyon büszke volt az akkori politikai vezetés, mivel a krími Artyek után ez volt a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény a szocialista blokkban. A Zánkára kerülő gyerekek a korabeli propaganda szerint elsősorban munkásszülőktől származtak, és a tábor nem az üdülést szolgálta, hanem a szocializmus építését. Volt itt minden, ami csak kellett, szocreál barakkok az alváshoz, sportcsarnok, könyvtár, ifjúsági művészeti galéria, stadion, egészségház és természetesen saját strand. Ide érkeztek többnyire a külföldi vendég úttörők is, akikkel oroszul barátkozhattak a magyarok. A nyári szünet alatt reggel riadót fújtak a rajfelelősök és ébredés után mindenkinek sorakoznia kellett. Katonás rendben pakolták össze ágyaikat és mentek reggelizni az úttörők, azután pedig kezdődhettek a csapatversenyek, feladatok egészen ebédig. A délután és az este – hacsak nem érkezett a táborba valamilyen prominens felnőtt vezető – már játékkal, strandolással, tábortűzzel szalonnasütéssel és henyéléssel teltek. Persze a szigorú rend az évek múlásával egyre engedékenyebb lett, párhuzamosan az ideológia elhalványulásával. De a vörös nyakkendő tisztelete mindvégig megmaradt. Emlékeztetőként álljon itt az úttörők 12 pontja a 80-as évek közepéről, ami már egy igen engedékeny utolsó változat.
- Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
- Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
- Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
- Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
- Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
- Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
- Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
- Az úttörő igaz, hű barát.
- Az úttörő bátor és fegyelmezett.
- Az úttörő szereti és védi a természetet.
- Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
- Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.