Tó-retró

Valóban nyugszanak repülőgépek a Balatonban?

2020. február 24. - drkardos

Vajon csak a fantázia szülte Ötvös Csöpi német repülőroncsát, vagy hevernek még ilyenek a vízben, akár ma is?

repulok1.jpg

Korabeli újságfotó

 

1995 őszén egy vitorlás Földvár és Tihany között, a nyílt vízen horgonyzott.  Amikor a tulajdonosa megunta a szabadvízi romantikát, és visszaindult volna a kikötőbe, különös dolog történt. A horgony megakadt valamiben és amikor megpróbálta kiszabadítani, a vasmacska fémdarabokat hozott a felszínre. Mivel egy évvel korábban nagy hírverést keltett egy, a tóban talált repülőgéproncs, így a férfi is rögtön valami ilyesmire gyanakodott. Miután értesítette a hatóságokat, a Rendőri Ezred Tűzszerész-búvárai megerősítették a megérzését, mivel valóban egy repülőgép hevert a tó fenekén. A roncsot végül a következő évben, 1996-ban hozták a felszínre, vagyis két éven belül két ilyen eset történt. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy vajon véletlen egybeesések kellettek ehhez, vagy valóban ennyi rejtélyes roncs heverhet ma is a tó mélyén?

            A II. világháború harcai nem kímélték az ország egyetlen részét sem, így természetesen a Balaton partjaira is eljutottak. A magyar tenger mellett nagyjából egy évig, 1944-45 tavasza között folytak az összecsapások. Bár a háború után nagy erőkkel kezdték meg a roncsok, robbanóanyagok és lőszerek eltávolítását a vízből, a szakemberek véleménye szerint ma is megszámlálhatatlan harci eszköz heverhet a mélyben, az iszap által fedve. Felfedezésükre csak a véletlen adhat módot, hiszen a több, mint 500 négyzetkilométernyi vízfenék átvizsgálása szinte kivitelezhetetlen feladat. A legnagyobb gondot pedig éppen a repülőgépek jelentik.

            A hajóroncsokat ugyanis szinte egytől-egyig kiemelték a háború lezárulta után. Ebben az esetben nem volt nehéz azok megtalálása, hiszen a dél felől közelítő orosz hadsereg elől a füredi öbölben gyűjtötték össze szinte az összes fellelhető vízijárművet (nehezítve az átkelést), majd azokat 1945 márciusában a visszavonuló német és magyar csapatok fel is robbantották. A háború után így szinte egymás mellől emelték ki a Csongor, a Tünde, a Helén, a Helka, az öreg Jókai gőzös, a Szigliget, a Csobánc, a Tátika és a többi motorosok roncsait, valamint a csónakokat, vitorlásokat. A repülőgépek esetében azonban egészen más volt a helyzet.

            1944 őszéig, amíg lehetőség volt rá, a vízbe zuhant gépeket a lehető legrövidebb időn belül – legfeljebb egy-két nap után – kiemelték a hullámsírból, és alkatrészként felhasználták őket. Később azonban, a harcok hevesebbé válásával erre már nem volt mód, így a gépek egészen a békekötésig a vízben maradtak. Ezek közül a nagy „takarításkor” csak azokat tudták szárazra húzni, melyeknek lezuhanását szemtanúk is látták, vagy kiálltak a vízből. Mert bizony ilyenek is akadtak, például az az angol Wellington bombázó, mely Budapest felett sérült meg, és lezuhanása után a személyzet a tetejére mászva, elemlámpával kért segítséget. De ezen felül voltak olyan gépek is, melyek annyira sekély vízben landoltak, hogy a gyerekek boldogan játszadoztak a kiálló részeken. Nem minden gép esetében volt azonban ilyen egyszerű dolga a kutatóknak.

            Ennek legfőbb oka, hogy minél hevesebben zajlottak az országban a harcok, annál kisebb pontossággal jegyezték fel a gépek eltűnésének helyét. Mire a Balaton környékére ért a front, addigra legfeljebb a Dunántúl került helymeghatározásként a naplókba, ami lássuk be elég nagy terület, hiszen a Velencei-tó ugyanúgy belefér, mint Sopron vagy Pécs. Ennek ellenére a szakértők – ha becslésekbe bocsátkoznak, akkor – 40-50 Balatonba zuhant gépről beszélnek, melynek a fele még mindig a hullámsírban nyugszik. Bár a hetvenes évektől fogva átlagban öt évenként találtak egy-egy roncsot (sőt 1994-96-ban két év alatt kettőt), még mindig legalább 10-15-re becsülhető a megmaradt gépek száma. Ezek megtalálása pedig valóban csak a vakszerencsén múlik.

            Annak ellenére van ez így, hogy valószínűleg a legtöbb roncs a Kenesei-öbölben fekszik, ám még ez is hatalmas területet jelent, ahol a látási viszonyok következtében a víz alatti kutatás szinte lehetetlen, míg más megoldások esetében a költségek rúgnának igen magasra. Az amatőr régészeket pedig folyamatosan igyekeznek lebeszélni a keresgélésről, a felmerülő veszélyek és a kegyeleti okok miatt. A repülőgépek így hetvenöt év elteltével is az iszapban nyugszanak, örökre megőrizve saját, és személyzetük titkait.   

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5315489166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bafana 2020.02.25. 15:03:46

"angol Wellington bombázó, mely Budapest felett sérült meg, és lezuhanása után a személyzet a tetejére mászva, elemlámpával kért segítséget."
A pofám leszakad :))
Felgyújtok egy házat, majd megkérem a ház tulaját, vigyen már el legyen szíves a dokihoz, mert a Molotov-koktélból egy üvegszilánk megsebesítette a kezem.

Pierr Kardán 2020.02.25. 15:03:52

Az mit takar, hogy "A magyar tenger mellett nagyjából egy évig, 1944-45 tavasza között folytak az összecsapások"?

1944. októberében léptek a szovjet csapatok a Dél-Alföldön magyar területre, majd 1945. április 4.-ére már teljesen elfoglalták/felszabadították (a nem tetsző szót mindenki törölje magának) az országot. A Dunántúl közepén a legjobb esetben is csak 1 hónapig tartottak a harcok.

Yogi 2020.02.25. 16:06:08

@Pierr Kardán: A csaták nem csak szárazföldön, hanem a levegőben is zajlott. 1944 áprilisáig a szövetséges légi hadseregek nem érték el hazánk légterét, vagy ha el is érték volna egyéb megfontolásból nem bombáztak bennünket. Ezt követő időszakban heves harcok zajlottak a magyar légtérben, a Balaton felett főképp, ugyanis az amerikai "légifolyosó" Budapest irányában ott "haladt el" Budapest légvédelmét többek között a veszprémi Puma század látta el, amely odafelé és visszafelé harcolt az amerikai légierővel.

kukikaa1986 2020.02.26. 04:48:03

Radar, fémdetektor? Abban mi olyan vállalhatatlanul költséges?

2020.02.26. 04:48:23

@Bafana: Vegyük elő a logikát. A Balatontól a legközelebbi szövetséges terület egy angol számára a délszláv térség. Először ki kellene úszni, aztán úgy elindulni dél felé, hogy közben senkivel se találkozzanak, mert a tökéletes angolság ebben az esetben elég nagy hátrány lehetett. A másik lehetőség a hadifogságba esés, amihez a gép tetejére kell mászni és ott a zseblámpával integetni, ha nem akarnak a gép elsüllyedése után kiúszni és úgy hadifogságba esni.

haromegesztizennegy 2020.02.26. 04:48:53

Néhány millió állami Ft és egy rakás lelkes szakértő elég lenne ahhoz, hogy profi eszközökkel, fémkeresőkkel 2D térképet csináljanak a tóról.
Akár medencéről medencére...

Ha megvan a térkép, jöhetnének búvárok a pontosítás/azonosítás miatt, majd pedig a kiemelés.
A halottaknak a végső nyugalomért, a repülőknek a múzeumért, a történészeknek a kirakó apró darabjaiért!
Mert velünk történt, az országgal. Mert mindez elmaradt. Mert csak...

Ha a szándék meglenne, megoldás is akadna.
-Lelkes milititarista/repülő/2. VH / stb megszállottak ingyen is jönnének százával segíteni egy maroknyi hivatásos szakember mellett.

Nem sorolom, mert fájó a töketlenség, a nem akarás és az inkompetencia ami ebben az országban van...

zirrian 2020.02.26. 14:51:32

@Bafana: Elfogják őket, és hadifoglyok lesznek. Háborúban ez így működik.

tapló II. 2022.03.30. 20:30:13

Ne feledjük a gépek lőszert, bombát szállítottak, ezek víz alatt is veszélyesek. Jobb nem bolygatni.
süti beállítások módosítása