Játék, szalonnasütés, fürdés, rajok és csapatversenyek, mozgalmi dalok és az a bizonyos 12 pont -  visszaemlékezés az egykori balatoni úttörőtáborok világából.

Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr

Ha a Balatonról beszélünk, akkor egyszerűen nem maradhatnak ki az úttörőtáborok, amely sok-sok ezer gyermek életében meghatározó szerepet játszottak a szocialista éra alatt. A pártnak, a nagy állami cégeknek, még maguknak a budapesti kerületeknek is volt saját úttörőtábora, ahol a náluk dolgozó munkások nebulóit nyaraltatták. Többek között Balatonszárszón, Lellén, Széplakon, Alsóőrsön és az igazi ékkőnek számító Zánkán bizony több tízezer ifjonc nyaralt és „tanulta” szórakoztató körülmények között a szocializmus építésének tudományát. Persze ebből az agymosásból gyerekként sokan csak annyit érzékeltünk, hogy 2 hetet tölthettünk más gyerekekkel a Balatonon, ahol azért mégiscsak a fürdésé volt a főszerep. Ahogy persze teltek az évek, természetesen az okítási szándék is elhalványult és a 80-as évekre tényleg csak a buli és a szórakozás maradt, néhány reggeli jelentéssel és csapatjátékkal tarkítva. De kezdjük az elején: érdemes magáról az úttörőmozgalomról is pár szót szólni, hiszen a 40 évnél fiatalabbak szinte már el sem tudják képzelni, hogy mit is szerettek szüleik annyira azon a vörös nyakkendőn.

A II. Világháború után szinte azonnal megalakult a kommunista hatalom gyermek- és ifjúsági mozgalma, az úttörőmozgalom, amely rengeteg jellegzetességet vett át a pár év alatt magába olvasztott cserkészettől, gondoljunk csak a rajokra, őrsökre, nyakkendőre stb. Az 1-4 osztályos tanulók kisdobosok voltak, az ennél idősebbek pedig úttörők. Persze csak akkor, ha megfelelően viselkedtek és betartották a kisdobosok 6 pontját és később az úttörők 12 pontját. Ez utóbbi egyébként a szocializmus 45 éve alatt legalább 9-szer változott és folyamatosan finomodott, alkalmazkodott a kor igényeihez. A mozgalomnak saját újságjai is voltak, így például a Pajtás, a Dörmögő Dömötör, a Kincskereső sok-sok évjáratot megélt. Az iskolákban tulajdonképpen az úttörőmozgalom szervezte a „társasági életet”, így ünnepelték az állami ünnepeket, az iskolai tanévnyitókat és- zárókat, ők feletek a tanuláson kívüli programokért, akadályversenyekért és kirándulásokért is. A rossz magaviseletű gyerekeket egyébként tényleg nem avatták fel a szimbolikus vörös nyakkendővel, és így nem lehettek részesei az úttörőknek járó juttatásoknak, köztük a nyári táborozásnak.

A nyári úttörőtáborokat természetesen a párt azért hozta létre, hogy fogékony, kellemes körülmények között plántálja az ifjúságba a kommunizmus szeretetét. Ez a cél persze az évek alatt sokat gyengült és sokan a 80-as évekből már csak a végeláthatatlan strandolásra, bulikra, nemzetközi barátságokra emlékszünk. Mert bizony ezekben a táborokban ismerkedhettek is a fiatalok más szocialista országok nebulóival. Különösen igaz volt ez Zánkára, a balatoni úttörővárosra, ahol évente 30.000 gyerek is megfordult, köztük orosz, kelet-német, csehszlovák és jugoszláv úttörők. Ezt a számot egyébként úgy tudták elérni, hogy télen is működött a tábor egyfajta ifjúsági kiképzőközpontként, saját iskolával és sportlétesítményekkel.

Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr

Az 1975-ben átadott zánkai úttörőtáborra egyébként is nagyon büszke volt az akkori politikai vezetés, mivel a krími Artyek után ez volt a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény a szocialista blokkban. A Zánkára kerülő gyerekek a korabeli propaganda szerint elsősorban munkásszülőktől származtak, és a tábor nem az üdülést szolgálta, hanem a szocializmus építését. Volt itt minden, ami csak kellett, szocreál barakkok az alváshoz, sportcsarnok, könyvtár, ifjúsági művészeti galéria, stadion, egészségház és természetesen saját strand. Ide érkeztek többnyire a külföldi vendég úttörők is, akikkel oroszul barátkozhattak a magyarok. A nyári szünet alatt reggel riadót fújtak a rajfelelősök és ébredés után mindenkinek sorakoznia kellett. Katonás rendben pakolták össze ágyaikat és mentek reggelizni az úttörők, azután pedig kezdődhettek a csapatversenyek, feladatok egészen ebédig. A délután és az este – hacsak nem érkezett a táborba valamilyen prominens felnőtt vezető – már játékkal, strandolással, tábortűzzel szalonnasütéssel és henyéléssel teltek. Persze a szigorú rend az évek múlásával egyre engedékenyebb lett, párhuzamosan az ideológia elhalványulásával. De a vörös nyakkendő tisztelete mindvégig megmaradt. Emlékeztetőként álljon itt az úttörők 12 pontja a 80-as évek közepéről, ami már egy igen engedékeny utolsó változat.

1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. Az úttörő igaz, hű barát.
9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.