Tó-retró

Az Utasellátó és a fillérekért mért luxus

2018. július 17. - drkardos

Automatából vett húsleves és műanyagtálcás melegített étel a kispénzű turistáknak, a balatoni gastrofo(l)radalom kezdetén.

 gasztrofol2.jpg

Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor

 1971-ben az Utasellátó vállalat úgy érezte, hogy keblére kell ölelnie a balatoni kispénzű (értsd magyar) turistákat, és azonnal többfrontos támadást indítottak a magas árak ellen. Az egyik ilyen lépés az ételt, italt és leveseket kínáló automaták üzembe állítása volt Siófokon, Balatonöszödön, Tihanyban és Füreden. Abban az évben összesen 66 ilyen készülék került felállításra elsősorban a nagyforgalmú helyeken és a kempingek közelében. A készülékekben található élelmiszerek és italok átlagára akkor 2-4 forint körül mozgott, és a szezonban olyan népszerűvé váltak, hogy egy automatasor napi 4-6000 forint forgalmat bonyolított le.

gasztrofol1.jpg

Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor

 Az ételek kedvező árazását elsősorban az indokolta, hogy egy ilyen gépsor, mely szendvicset, tejet, süteményeket, kávét, húslevest, valamint szörpöket  is kínált, mindössze egyetlen kezelő felügyeletével tudott működni. Azonban nem ez volt az Utasellátó egyetlen újítása ebben az évben. A vállalat ekkor tette le a voksát végérvényesen a gastrofól ételek és azok előnyei mellett.

            A gyanúsan csengő név valójában egy magyar fantázianév, amit Szabó Miklós a Pest-Budai Vendéglátóipari vállalat osztályvezetője ötlött ki. A „gastronómia” és „fólia” szavak összevonásából született elnevezés olyan hűtött vagy fagyasztott élelmiszereket takar, melyeket fogyasztás előtt csupán melegíteni kell. Bár ma már ritkán illetik ezzel a névvel az ilyen jellegű ételeket, mégis mindennapjaink részei. A gasztrofól ételek abban különböznek a mirelit termékektől, hogy ezek sem főzést sem sütést nem igényelnek, így nem is nevezzük őket félkész termékeknek.

A már említett vállalat 1967-ben kezdte meg a kísérletezést ezekkel az ételekkel és eleinte alufóliába, majd később polietilénfóliával borított műanyagtálkákba csomagolták őket. A gastrofól diadalútját jól szemlélteti, hogy csak a Pest-Budai Vendéglátó tíz év alatt ötvenszeresére, 5 és fél millió adagra növelte termelését és rajtuk kívül több helyen is gyártottak ilyen ételeket. 1971-re már közel ötven féle gastrofól fogást készítettek a  bakonyi sertésszelettől kezdve, a sóletten, a húslevesen és a székelykáposztán keresztül egészen a tarhonyás sertéspörköltig. A vendéglátóipari vállalatok pedig hamar megértették a termékelőnyöket (nem kell mosogatni és konyhát fenntartani), így hamarosan az ország legtöbb éttermében (néha még az elitebekben is) ilyen fogások kerültek az asztalra. Ráadásul a gastrofól ételek – bár a mireliteknél valamelyest drágábbak voltak – igen jó áron kellették magukat.  

            Az Utasellátó annyira hitt az ilyen fogásokban, hogy sok éttermét átalakította az árusítás érdekében és konyha helyett csak melegítő- és hűtőberendezésekkel szerelték fel őket. Sőt Alsóörsön nyitottak egy olyan gyorsépítésű bárt (Lepke), mely kizárólag ilyen ételeket forgalmazott. A vendégek mindebből annyit láttak, hogy aránylag elfogadható minőségű étel került eléjük és egy két fogásos vacsora vagy ebéd kevesebbe került 10 forintnál. Ez az ár akkoriban elképesztően alacsonynak számított, hiszen egy másodosztályú balatoni étteremben egy drágább főfogásért önmagában is kétszer ennyit kellett fizetni. Az akkori logisztikát jól példázza, hogy nem egy esetben a Balatonnál, a szezonban eladott gastrofól ételek gyakran úgy érkeztek hűtőkamionban Budapestről, hogy eredetileg a tónál gyártották őket. Ezt a faramuci helyzetet az okozta, hogy a nagyobb helyi szállodák konyhái helyben készítették az ételeket, de szezonon kívül nem volt olyan vendégmennyiség, amiért érdemes lett volna nyitvatartani őket. A gastrofól mánia csúcsán ezért az ilyen melegkonyhák sorozatban gyártották a gyorsfagyasztott fogásokat, melyeket a pesti vendéglátóipari vállalatok hűtőházaiba szállítottak, majd szezonban visszahozták őket a magyar tenger partjára. Az Utasellátó pedig valóban kielégítette a kispénzű proletárok igényeit, akik ezentúl az automaták kincsein vagy a frissen melegített, műanyagtálcás gastrofól ételeken rágódva vágyakozva szemlélhették a menő éttermekben cigányzene, friss étkek és porcelántányérok között senyvedő külföldi turistákat.   

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7814078047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KissGecihuszár 2018.07.17. 17:39:20

Azért az elképesztő, hogy a Balaton (mely nekünk a Riviéra...) már 50 évvel ezelőtt sem volt megfizethető az akkori átlag hazai proliknak. A helyzet csupán annyiban különbözött a maitól, hogy voltak a jóféle SZOT és/vagy vállalati üdülők (már amelyik vállalat egyáltalán megengedhette magának, hogy fenntartson egy valamirevaló -értsd: "kőházas" épületekből épített- üdülőt, tokkal-vonóval), ahol azért megfizethető árakért, sőt számos esetben tök ingyér nyaralhatott a sokat szenvedett dóógozó. Sőt, számos -akár vállalati- üdülőben olyan "humánus" volt a vezetőség, hogy volt külön presszó, ahol -ne kérdezzük, ezt hogy- számos esetben még márkás külföldi italok, cigik is álltak a kedves pihenő dolgozók rendelkezésére, természetesen sokkal kedvezőbb árakon, mint "odakint" az utcákon.
Ma viszont egy dolog tutifix; mégpedig, hogy a Balaton, az itteni nyaralás nagyrészt a megfizethetetlen kategória azon átlagmagyar családok számára, akik a tipikus 2 felnőtt + 2 gyerek kombóval érkeznek ide. Mivel jómagam quasi életvitelszerűen itt élek, ezért bőven van rálátásom az itteni vendéglátóipari és persze szállás árakra, mely alapján egy 4 fős átlagcsalád 1 heti Balatonozása alsó hangon 200 ezer Ft-ot tesz ki, azaz kb. 1 havi nettó átlagbérnél épphogy kevesebb összeg!

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2018.07.17. 17:39:23

- Több jólétet nem is várok! -
- gondolták a proletárok.
:)

Kicknick 2018.07.18. 13:58:25

@KissGecihuszár: okos ember ezért nyaral kelet magyarországon ha már belföld.

KissGecihuszár 2018.07.18. 14:47:26

@Kicknick: azért maradjunk annyiban, hogy "kelet Magyarország" -feltételezem, a Tisza-tóra tetszett gondolni- a nyomába nem érhet a Balatonnak, pláne ami az Északi partot illeti. Ez kb ugyanaz, mint a Renault vs BMW, vagy Peugeot vs Mercedes összehasonlítása...

Void Bunkoid 2019.03.06. 15:55:46

Ubazz. Nagyon durva emlékek jöttek elő, zsenge pici koromból még emlékszem ezekre a gasztrofol cuccokra.

Amúgy tök vicces, akkor ezek iszonyatosan menő dolgoknak számítottak (mint az egész hetvenes évek dizájnja, bútorai, minden), SOKKAL menőbbnek, mint a ma menőnek tartott dolgok.

Talán azért, mert a mai menő dolgok tényleg a "minden csoda három napig tart", vagy "tizenöt perc hírnév" elvét követik, és az ami ma menő, holnap már a kutyát sem érdekli.
süti beállítások módosítása