A Balaton, a világ vizibicikli-nagyhatalma

2018. október 16. - drkardos

Fából ácsolt vízi kerékpár, gumimatracra erősíthető pedálrendszer, halálosztó műanyag terminátor, avagy megannyi tákolmány a vízibicikli színes történelméből! Így született a Balaton ikonikus sporteszköze.

 vizibringa2.jpg

Fotó: Fortepan/ Lencse Zoltán

 

A Balaton elképzelhetetlen vizibicikli nélkül és nincs is más olyan üdülőhely a világon, ahol ennyire elterjedt lenne ez a vízi sporteszköz! De a mai kor embere igencsak meglepődne, ha megpillantana egy autentikus, 50-es évekbeli vizibiciklit, amely fából készült és inkább egyfajta csónak-kerékpár kereszteződésnek volt tekinthető. Egy biztos, hogy a fura alkalmatosságot hamar megkedvelte a Balaton parti közönség, így fejlődése töretlen volt a szocializmusban is, így juthattunk el a 2000 években az üvegszálas, színes műanyag vizibiciklikig, amit ma mindannyian ismerünk és szeretünk. De kezdjük az elején!

 

1956 késő tavaszán fura vízi közlekedési eszközt mutatott be a MIR, azaz a Műszaki Irodai és Közszükségleti Cikkeket Gyártó és Javító KTSZ: a vizibiciklit. Bár ez az új sport közlekedési tárgynak titulált vízi jármű a Balatonon lett igazán népszerű, először nem ott, hanem a margitszigeti Palatinus strandon bocsátották vízre. Lényege a következő volt: két, 3 méter hosszú, 33 cm átmérőjű hengerre, amelyeket a hidroplánok ihlettek, egy faalapot ácsoltak, erre pedig egy kétüléses (tandem) kerékpárt erősítettek. A körülbelül 65 kg-os alkotás 10 km/h sebességre volt képes, és mai szemmel nézve igencsak furcsa volt. A sikeres budapesti debütálás után gyorsan le is gyártottak 1000 darabot a magyar tengerre, ahol nagyon népszerű lett egyetlen idény alatt!

vizibringa3.jpg

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

 

A korabeli sajtó szerint ugyanis a vizibicikli hajtása könnyebb volt, mint a rendes kerékpároké, emellett nehezen borult fel, így erős hullámzásban is biztonságos volt, felborulás esetén sem süllyedt el, s egyszerre több személy is belekapaszkodhatott. Ráadásul olcsóbbak voltak, mint a sima csónakok. Persze senki nem vett magának vizibringát, hanem kölcsönzött, így a Belkereskedelmi Minisztérium 14 balatoni üdülőhelyen kölcsönzőt létesített, ahol a gumimatracok, vitorlások, csónakok mellett természetesen az új szupertalálmányt is ki lehetett bérelni. Később ebből fejlődött ki az országos Kölcsönző Vállalat, ami a 70-es évekre 22 fővárosi, több tucat balatoni és 20 egyéb vidéki helyszínnel rendelkezett.

 

A vizibicikli igen nagy népszerűségre tett szert már az első évben, így az ipar elkezdett gondolkodni azon, hogy miként készíthetne könnyebb, olcsóbb és egyszerűbb változatot. Már a következő évben, 1957-ben a szegedi asztalos kisipari szövetkezet dolgozói legyártottak egy három és fél méter hosszú, hajótestre rögzített, fa vizibiciklit a Fekete-tengeren használatos vizibringák mintájára, amit természetesen rögtön átszállítottak a Balatonra, próbára. Végül persze nem ezek az ácsolt bringák honosodtak meg, hanem a műanyag testtel rendelkezők. Arról nem szól a fáma, hogy a műanyag, klasszikus színes vizibringák mikor terjedtek el a Balatonon, de az biztos, hogy a 60-as évek végén már nem igen lehetett fából készült ácsolatokat látni a vízen. A 70-es évek elején megjelent a gumimatracra szerelhető vizibicikli is, ami sajnos könnyen tört, így nem igen szerették a kölcsönzőkben kiadni. 1976-ban pedig a Taurus a Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatta a felfújható vizibiciklijét, amit már rá sem kellett szerelni semmilyen matracra. De ez utóbbiak sem terjedtek el széles körben, maradt a Balaton legnépszerűbb vízi járműve a műanyag, mindannyiunk által jól ismert, színes vizibringa.

vizibringa1.jpg

Fotó: Fortepan/ Pálfi Balázs 

 

Ezekből számtalan fajtát kísérleteztek ki az évek során, volt egyszemélyes, kétszemélyes, többszemélyes vizibringa is, lehetett napozóval ellátott és csúszdás változatot is bérelni. Ez utóbbit egyébként a balatoni vízirendőrök terminátornak csúfolták már a 80-as évek végétől, mivel arról a vízbe zuhanó fürdőzők egyenesen a hajólapát alá estek, és emiatt rengeteg baleset történt, sok halálos kimenetellel. Persze a balatoni közönség emiatt nem ijedt meg, és továbbra is szívesen kölcsönözte a vizibringát, amivel jóval gyorsabban és könnyebben lehetett közlekedni a tavon, mint például a csónakkal. Még a horgászok is sokszor átpártoltak a klasszikus ladikokból a műanyag vizibiciklire. Pont emiatt a tolvajok körében is igen népszerűek voltak a biciklik: volt olyan szezon a 70-es évek végén, amikor a rendőröknek hajtóvadászatot kellett indítani a szárazföldön az illegális vizibringa-szállítók után, mivel eltűnt a kölcsönzői eszközök közel negyede. Szerencsére a vizibiciklik manapság is jellemző játékeszközei a Balatonnak, szinte nincs olyan strand, ahol ne lehetne egy-két órára kibérelni ezeket a színes járműveket.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9114304389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.