Időutazás a csomagküldő Keravilltól a Merkúr autószalonokig

2018. november 13. - drkardos

Élménybeszámoló a szocialista retró világából csomagküldő KERAVILL-lal, űrutazó tv-macival és a gyújtáskapcsolós sztorikról híres, pöfögő Trabantokkal. A Retro Design Centerben jártunk.

 img_2020_kk.jpg

A múzeumba lépve rögtön egy elektronikai üzletnek is beillő helyiségbe fordulhatunk, ahol a látogatók mindig nevetve jegyzik meg: „ennyi cucc soha nem volt a KERAVILL-ban!” A szocializmusban ugyanis az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat volt az, ahonnan be lehetett szerezni a legújabb technikai vívmányokat a mosógéptől kezdve a hajszárítón át, egészen az autó- és motoralkatrészekig. Számos üzletük működött országszerte - a legnagyobb egyébként a budapesti Sugárban - sőt 1961-től még a minta utáni értékesítés jegyében vidéki csomagszállítást is vállaltak, így a fővároson kívüliek akár a helyi boltban megtekintett kiállított darab után is rendelhettek. S bár a Keravillról szóló korabeli cikkekben a cég vezetői váltig állították, hogy minden gépet házilag is ellenőriztek, és csak a hibátlan árut adták el, a Ludas Matyiban rendszeresen megjelenő Keravillos sztorik nem erről tanúskodtak. A Retro Design Center polcain ott sorakoznak a fadobozos fekete-fehér Orionok, a színes műanyagházas hordozható Junosztyok és még sok száz háztartási kisgép, hajszárító, Szokol rádió. 

A gyerek látogatók számára bizonyára felfoghatatlan, hogy miként lehetett élni több száz tv-csatorna nélkül, és hogyan különböztették meg nagyapáik az egyes focicsapatokat a fekete-fehér meccsadásokon, ugyanakkor a retró játékok az ő szívükhöz is közel állnak. Kinek ne tetszene ma is a sok kis színes lemezautócska, vagy Mazsola és a tv-maci bábfigurája.

img_2017_kk.jpg

 

Az 1964-ben megszülető tv-maci több évtizeden át kísérte ágyba a gyerekeket és vezette be, illetve zárta le az esti mesét. Állítólag 1980-ban még az űrben is járt Farkas Bertalannal, az egyetlen magyar űrhajóssal, de az biztos, hogy sok-sok éven át népszerűsítette az esti fogmosás szükségességét, hogy aztán a rendszerváltás után végleg nyugdíjba vonuljon. Nem úgy a Rubik-kocka és a Gazdálkodj okosan társasjátékok, amelyek újabb és újabb formában még ma is tovább élnek. De látható itt például Donald-rágós papírgyűjtemény is, ami jól mutatja a 70-es, 80-as évek nagy szenvedélyét, a gyűjtögetést. Volt, aki bélyeget gyűjtött, volt aki értékesebb porcelánokat, mások szalvétákat, a legmenőbb városiak szekrényének tetejéről pedig nem maradhattak el a sörösdobozgyűjtemények. Ez utóbbi díszíti a múzeum nappaliját is, ahol autentikus bútorok között pihenhet meg a látogató, hogy belelapozzon a korabeli Ez a divat különszámaiba, esetleg belefeledkezzen az nyugatabbról a németek által becsempészett Burda szabásminták színes tömkelegébe. A bárszekrényben pedig ott lapulnak a kor finomságai: a Márka vermutok, a Bambi üdítők és természetesen a hazai Tokaji Aszú.

 

A drágább italokat ugyanis a nappali tükrös, fényes bárszekrényeiben tárolták az emberek többnyire a 70-es évektől kezdve, a konyha és a kamra a hétköznapi élelmiszereknek adott otthont. A tejeszacskó bekerült a műanyag tejtartókba, a szódásszifon mindig ott állt az asztalon, hogy a nejlonotthonkában tüsténkedő háziasszony bármikor egy könnyed szörpöt készíthessen a családnak.

img_2023_kk.jpg

 

A tehetősek Herendi porcelánra gyűjtöttek, míg a szegényebbeknek maradt a nagyi aranyszegélyes tömegkészlete. Hétköznapi kincseknek számítottak a műanyagipar csodás termékei, mint a reklámokkal díszített nejlonzacskók, a műanyaghálós bevásárlószatyrok, virágos hűtőtáskák. A tárgyakon eltűnődve az idősebbek szinte a szájukban érzik az útitárskrém ízét csakúgy, mint a piros mogyorós csokoládéét.

Az eredeti tárgyakat gyűjtő retró múzeum egyik legnagyobb értéke az, hogy még az illatok is visszaidézik a több évtizede letűnt korszakot: a Trabant és az Ikarusz semmivel össze nem hasonlítható szaga áthatja az udvaron kiállított járműveket. A szocialista autócsodákért rajongók igazi csemegékkel is találkozhatnak, így például egy rally-kiszolgáló autónak átalakított Volgával vagy a csak a nyugati piacra készülő Skoda 120 GLS-sel.

img_2015_k.jpg

 A képek a Retro Design Centerben készültek

Érdemes pár szóban itt megemlékezni arról, hogy miként is vártak eleink akár több évet is a hőn áhított négykerekűre, hogy aztán a Merkúr-telepről kigurulva első útjuk egy maszek autószerelőhöz vezessen, aki átnézte és újra összerakta az újautót. 1963-ban jött létre a nemes intézmény, a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat, amely a belkereskedelmi minisztérium égisze alatt adta el a Mogürt által importált járgányokat. A Merkur felelt a gépkocsik tárolásáért, kiosztásáért, hozzájuk tartozott az alkatrész-nagykereskedelem is. Ők működtették a három budapesti és két vidéki autószalont, ahol a vevők igényelhették a kiválasztott gépjárművet, természetesen a színt gondosan megjelölve. Az évek alatt folyamatosan változó előleg OTP-be való befizetése után jött a várakozási időszak. Ezt egyébként az egyenlőbb elvtársak gyakran meg is hosszabbították, hiszen az állami intézmények, azok dolgozói és a párttagok soron kívül jutottak autóhoz. Így nem csoda, hogy nagy kincs volt a használt autó, amely olykor új árán cserélt gazdát. A gépjárműveket magánszakik javították, és mindenki alkatrészeket gyűjtögetett, hátha egyszer szükséges lesz alapon.

Ez a gyűjtögető szellem alapozta meg a szentendrei Retro Design Center alapjait is, amelyet egy lelkes házaspár hozott létre. Istvánkó Károly autószerelőként és a szocialista autók lelkes híveként több különleges gépkocsit is egybegyűjtött az évek alatt. Ez a járműpark adta először még vendégkiállításként (Kiskőrösön a Közúti Szakgyűjteményben), később pedig állandó múzeumként a mai, szentendrei Retro Design Center alapjait. Ehhez jöttek később a különböző hétköznapi használati tárgyak, bútorok, könyvek, lemezek, gépek, motorkerékpárok, bicajok és játékok, amelyeket  ottjártunkkor Bea, Istvánkó Károly felesége mutatott be. A kiállítás adományokból, egyedi szerzeményekből folyamatosan bővül, sőt jelenleg helyhiánnyal küzd, hiszen számtalan érdekesség konténerekben lapulva várja, hogy megmutassa egykori arcát az érdeklődőknek.

 

Ha kíváncsi vagy a Retro Design Centerben készült fotóinkra, akkor látogass el a Tó-retró blog Facebook oldalára, ahol minden nap valami nosztalgikus témával várunk!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr514368897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pit.stop.boys 2018.11.14. 13:29:32

Nekem úgy rémlik, hogy használt autót csak három évesnél öregebbet vehettél magánszemélytől. Aki ennél fiatalabb autót akart eladni, csak a Merkúron keresztül tudta bonyolítani. Ezért volt szinte új árban a 3 éves kocsi, mert azt azonnal megkaphattad, az újra, fiatalabbra meg várni kellett.
Egyik rokonunk jól tudta művelni ezt, amint megjött az új kocsi, eladta a régit, és befizette a következőt, így három évente gyakorlatilag ingyen jutott új autóhoz.

kaladida 2018.11.14. 13:29:39

A tv-maci nem ment nyugdíjba! Ma is látható az MTV2 műsorán esténként.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://dimenzioutazo.blog.hu 2018.11.14. 13:29:53

"A gyerek látogatók számára bizonyára felfoghatatlan, hogy miként lehetett élni több száz tv-csatorna nélkül."

Ez még pont a gyerekkoromra esett. Így visszaemlékezve sokat teniszeztem, fociztam, sokat olvastam és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy feltétlen szükség lenne 100 TV csatornára. Amikor bejöttek, előállt a bőség zavara, ez ugyanaz, amikor a mobilappokat lapozzák a mai gyerekek unott fejjel. Az első chat szobákban is ott voltam, ahol ha összejött 20 ember, az már tömegnek számított. De minket legalább nem cégekről neveztek el, mint a facebook generációt!

octy 2018.11.14. 13:30:08

Skoda 120 GLS kapható volt itthon is.
Egzotikus modell inkább a 135 GLi ami már injektoros volt. Nyugatra Estelle néven árulták a 120-ast is, persze gyárilag könnyűfém felnivel, tetőablakkal, stb.

Az új autót 40% felárral azonnal el lehetett adni, de még 3-4 évesen is óriási felárral kapkodták el ezeket.

Treff Bubi 2018.11.14. 14:49:26

@Korunk egyik legnagyobb gondolkodója: Abszolút egyetértek. Hiába tesznek be mondjuk 80 csatornát egy csomagba, ezekből több teljesen ugyanolyan jellegű, a műsorokat egymástól adják-veszik rotációban. 10-20 egyénileg kiválasztott, személyre szabott csatornával sokkal jobb tévéélményhez lehetne jutni.

gigabursch 2018.11.14. 15:12:04

"hogy aztán a rendszerváltás után végleg nyugdíjba vonuljon."

Tévedés!

Manapság is esténként a gyerekek tudják, hogy Takarodó. Az más kérdés, hogy ezt nem olyan könnyű áttolni rajtuk.

fifibá55 2018.11.14. 15:12:13

"... hogy aztán a Merkúr-telepről kigurulva első útjuk egy maszek autószerelőhöz vezessen..."
Nem. Az első út a kb. egy kilométerre levő ÁFOR-kúthoz vezetett, hogy megtankolják az autót (már ha egyáltalán eljutott odáig), mert az autókat néhány deci benzinnel adták át - természetesen biztonsági okokból..

Tehetséges ugandai buzi 2018.11.14. 20:27:24

Én vagyok vak, hogy nem látom ebben a postban sehol sem a Retro Design Center címét, elérhetőségét, vagy legalább egy linket a honlapjukra?