Így kerültek amerikai autók ’65-ben a Balatonra

2018. december 04. - drkardos

1965-től kezdődött az autóbérlés Magyarországon. A szerencsések akár amerikai automatában is feszíthettek, igaz egy hét bérlés többe került, mint egy havi kereset.

 autokolcsonzo1.jpg

Egy Plymouth itt még a BNV-n

Fotó: Fortepan/ Pálinkás Zsolt

 

A hatvanas években a Balaton partján sokan irigykedtek az akkor még csak katalógusokból ismert „nyugati” autócsodák vezetőire. Akkoriban még kevesen tudták, hogy ezeknek a kocsiknak nagy része bérautó volt. A II. világháború után ugyanis sokáig nem létezett itthon az autóbérlés lehetősége, a bécsi kölcsönzők rendszámait pedig nem volt olyan könnyű felismerni. 1965-ig a külföldi turistáknak és a hazalátogató, külföldön élő magyaroknak csupán az a lehetősége maradt, hogy osztrák bérautót használva járják Magyarországot. Ezek a járművek persze itthon szinte elképesztő luxust testesítettek meg, hiszen napi 421 schillingért (kb. 210 Ft) már Mercedes 220-ast is ki lehetett bérelni. Ennek kevesebb, mint a feléért, 200 schillingért kaphatott az ember egy Fordot is, ami itthon még mindig meglehetősen kilógott a KGST sújtotta utcaképből. A fordulópont 1965-ben érkezett el ezen a területen.

            A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ekkor kezdeményezte olyan új üzletágak létrehozását, melyek komoly devizaszerzésre alkalmasak és ezek között az autó bérbeadást is megemlítették. Az Autóközlekedési Vezérigazgatósághoz tartozó Mávaut vezetősége azonnal kapott a kínálkozó lehetőségen és 1965 áprilisában be is szerezte az üzlet beindításához szükséges első autóit. A következő év tavaszára már 27 Volga, 10 Fiat 1500-as, 35 Peugeot 403-as, 6 Plymouth Vailant és 4 SIMCA állt a külföldi bérlők rendelkezésére.

autokolcsonzo2.jpg

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

 

Mivel az első autók egy év leforgása alatt visszahozták a bérlésekből az árukat, így a Mávaut rohamléptekben bővítette a flottát. 1966-ban 20 darab Plymouth, 36 darab Peugeot 404 és 10 darab Fiat 1500-as csatlakozott az addigi 82 autóhoz. Ekkor kezdtek el azon dolgozni, hogy az itthon bérelt autókkal legalább a környező szocialista országokba is átutazhassanak a bérlők.

            Az autókat ebben az időszakban még csak a fővárosban a Mávaut Lövőház utcai telephelyén és Volán Engels téri valamint Lenin körúti irodájában lehetett bérelni, ám csakhamar Balatonon és a repülőtéren is nyílt iroda. Később a Volán további átvevő helyeket létesített és csatlakozott a hálózathoz a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat is. A magyar emberek eleinte nem köthettek bérbevételi szerződést, de csakhamar számukra is megnyílt a lehetőség, igaz csak a Volga típust vehették bérbe. A bérlés menete – javasoltan – 100 dollár biztosíték Magyar Nemzeti Bankba történő átutalásával kezdődött. Ezt azért ajánlották a külföldieknek, mert a így az utaláskor megadott érkezési időpontban már várakozás nélkül beülhettek a bérelt autójukba. Emellett ilyenkor rendelkeztek arról is, hogy maguk szeretnének-e vezetni vagy igénybe vesznek esetleg egy (útlevéllel rendelkező és nyelveket beszélő!) sofőrt is az útjaik során. 

            Persze az árak a külföldiek számára borsosak, a magyarok túlnyomó részének pedig egyenesen megfizethetetlenek voltak. A legolcsóbb kategóriába tartozó Ford Escort, Simca és Fiat napi díja 5 dollár (150 Ft) volt, míg Peugeot 6, a Volga 6,5 dollárba került. A kínálat csúcsán az automata váltós, amerikai Plymouth Valiant állt a maga 10 dolláros árával. Egy hétre ezt a típust 64 dollárral (1920 Ft) lehetett megváltani, míg a legolcsóbb hét napos ár 31,5 dollár volt. Ráadásul ebben még nem szerepelt a kilométer költség (100 kilóméterenként 6 dollár) és az üzemanyag költsége sem. Az árak pedig a magyarok számára sem voltak kedvezőbbek, mert a Volga nekik is napi 195 vagy heti 1200 Ft-ba került.

autokolcsonzo3.jpg

Egy Volgával suhanni a Balatonra... A legtöbb embernek ez is csak álom maradt

Fotó: Fortepan/ Péterffy István

 

Az autókhoz lehetett sátorrá alakítható utánfutókat is bérelni, két- és négyszemélyes változatban. Ezek napi 45/85 vagy havi 800/1550 forintos áron kelleték magukat.

            A fenti költségek tükrében könnyű megérteni, hogy a magyarok számára sokáig elérhetetlen volt a bérautózás, és az emberek nagy része még a hetvenes évek végén sem tudta, hogy mit jelent, ha egy kocsin XX kezdetű rendszám látható. Persze, ha tudták volna, az irigység akkor sem hagyott volna alább a Balaton parton, hiszen azok az emberek, akik egy heti bérlésre ki tudták fizetni az átlagos havi keresetet jócskán meghaladó összeget, aligha lehettek rosszabb anyagi körülmények között, mint aki meg tudott venni (szerezni) egy ilyen vágyott gépet...

Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a blogunk 2019-es falinaptárára!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr314372569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joó Károly 2018.12.05. 09:07:00

A hír igaz csak nem pontos. Mivel volt szerencsém a ott dolgozni meg kell említenem, hogy egyetlen egy bérelhető utánfutóval sem volt szerencsém találkozni.

nyelv-ész 2018.12.05. 09:07:07

Mikor volt 2 schilling 1 forint? Én pont a fordítottjára emlékszem, 1 schilling 2,10 forint volt anno.

drkardos 2018.12.05. 09:09:56

Kedves nyelv-ész! Ezen a linken megnézheted az MNB hivatalos valutaárfolyamait visszamenőleg: arfolyam.iridium.hu/ATS/1960-12-11

Quattroman 2018.12.05. 20:53:23

Ahogy Kohn bácsi mondta, attól függ hogy adunk vagy veszünk.
Ha megnézzük egy multi kasszájánál a feliratot mennyiért számolnak ha euroval fizetne valaki...

Aurevol 2018.12.06. 08:51:38

Majdnem jól emlékeztem. Segít az X! De volt ennek valami másik reklámja is, mert én nem erre emlékeztem:
www.youtube.com/watch?v=vfAEg80oV5s

Aurevol 2018.12.06. 08:51:47

A rendszámról beugrott, hogy volt állami kölcsönzőhálózat X néven strand- és kempingcikkekre. Tévéreklámjuk is volt, az avitos "ne sokat költsön..." helyett dinamikus, zenés, narancs-fekete, béreljen X-szel reklámok mentek.