Tó-retró

A 70-es évek főtt kukorica maffiája

2019. január 01. - drkardos

A nyaralókkal és a hatóságokkal is kukoricáztak a balatoni zugárusok, akik közül a kis halak is megkerestek tízévnyi átlagbért egy szezon alatt.

kukorica1.jpg

Fotó: Fortepan 

 

Van néhány dolog, ami nélkül a balatoni nyár elképzelhetetlen volt a Kádár-korban és ugyanolyan elképzelhetetlen ma is. A lángos és a főtt kukorica ugyanolyan elválaszthatatlan részei a magyar tengernek, mint Trabantnak a jellegzetes olajszagú kékes füst, vagy az egyszeri vagánynak a Trapper farmer és a tulipános Fékon ing. Azonban a felsoroltak közül egy sem szenvedett annyi üldöztetéstől a 60-70-es években, mint a (magyar) tengeri, vagyis a kukorica.

            Illetve nem is a jobb sorsra érdemes növény állt a támadások kereszttüzében (dacára amerikai származásának), hanem sokkal inkább a gerilla hadviselés elveit a kereskedelmi gyakorlatba átültető mozgóárusok, akik időnként feltűntek, majd rendőrt látva ugyanolyan váratlanul váltak köddé. Ezeket a figurákat valójában mindenki utálta, ennek ellenére egy-egy nyári napon egy szekérderéknyi illatozó csövet sóztak meg, és sóztak rá a nyaralókra. Hogy miért nem voltak népszerűek?

            A nyaralók szemében azért, mert nem átallottak a kiéhezett strandolók között végig sétálni illatozó portékájukkal, melynek a felnőttek még csak-csak, de a gyerekek egyáltalán nem tudtak és nem is akartak ellenállni. Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem 4, sőt néha 6 forintot kértek volna egy csőért, amit Budapesten főzve 3, nyersen 1 forintért árultak. A hatóságok más okból orroltak ezekre a zugárusokra. A hivatalos álláspont (mely alapján több ízben be is tiltották a kukorica árusítását Pesten és a Balatonon egyaránt), az ellenőrizhetetlen higiénia volt. Senki sem tudta, hogy milyen vízben főtt az étel, milyen tisztaságú kezek kezelték és adták el, illetve, hogy az árusításra használt jellegzetes kosarak és a leterítésre szolgáló abroszok mikor láttak utoljára mosószert. Szintén hivatkoztak – az árusok ellen folytatott kereszteshadjárat okaként – a hatóságok a köztisztaság kérdésére. Mondjuk ez utóbbit bárki beláthatja, aki valaha megfordult olyan strandon, ahol kukoricát is árultak és kerülgette az eldobált csöveket. A kifogások igazi oka persze ezeknél jóval prózaibb volt.    

            A zugárusok ugyanis nem váltottak ki semmilyen iparengedélyt, így ellenőrizhetetlen volt a működésük és ráadásul semmilyen adót sem fizettek a bevételeik után. Persze legyinthetnénk, hogy miért sajnálták tőlük azt a néhány forintot (ahogyan ma a hóvirágárus nénik kapcsán tesszük gyakran), de hatalmasat tévednénk. A kukorica árusítás ugyanis hatalmas jövedelmekhez juttatta az élelmes proletárokat. Az egyik újság a 70-es években utánajárt a témának, és meginterjúvolt néhány név nélkül nyilatkozó zugárust. Állításuk szerint egy normál nyári napon a Balatonon könnyedén el lehetett adni 400 csövet, ami 4 forintos áron számolva napi 1600, havi 48000 forint vagyis egy szezonban bőven meg lehetett a 120-140000. Ezt pedig az 1400 forintos átlagkereset időszakában elég erős bevételt jelentett.

            Persze kukoricaárusból is létezett több féle. Volt olyan, aki saját földjükön, telkükön termesztették a növényt, és ezt adták el a strandokon, saját maguk. Az eggyel nagyobb léptékben gondolkodók vagy földe(ke)t béreltek vagy piacokon, egyéb helyeken vettek nagyobb mennyiséget, és jutalékban dolgozó árusokat foglalkoztattak. Ezzel nagyobb forgalmat lehetett bonyolítani, de egy csövön jóval kisebb volt a bevétel. A legnagyobb halak nem is ezt a módszert választották, hanem leutaztak az Alföldre, és ott szereztek – általában feketén az MGTSz-ekből – tonnaszám kukoricát, melyet saját teherautóik hoztak a tóhoz. Nem csoda, hogy Somogy- és Veszprém megyében szinte mindenki ismert egy fejedelmi körülmények között élő „kukoricást”.

kukorica2.jpg

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

 

            Persze adódik a kérdés, hogy az állami vállalatok, akik könnyen juthattak a ZÖLDÉRTEN vagy más vállalatokon keresztül a növényekhez, miért nem vették fel a kesztyűt. Miért lehetett gyakran látni, hogy a vendéglátóipari vállalatok éttermei konganak az ürességtől ebédidőben, miközben a lángososnál vagy éppen a kukoricásnál tömött sorokban várakoznak az emberek? Nos a válasz siralmasan egyszerű! A döntéshozók úgy ítélték meg, hogy egy ilyen helyigényes és alacsony profittal kecsegtető tevékenység, mint a kukorica főzés, és árusítás elvinné a forgalmat a drágább és nagyobb hasznot termelő éttermi ételek elől (más kérdés, hogy az üres éttermekben ugyanígy nem lehetett a drága fogásokat eladni).

            Ennek ellenére voltak tétova kísérletek, például a már említett ZÖLDÉRT-től. Ők úgy akarták felvenni a harcot a kétes higiéniájú zug-tengeri ellen, hogy légmentesen előre csomagolt kukoricát árultak, igaz csupán néhány büfében és nem melegen. Ez azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem versenyezhetett a csúszópénzzel szerzett vagy éppen otthon termett csövek áradatával. Egyébként is voltak olyan árusok, akik sokkalta jobban ügyeltek a higiéniára és a (ki tudja milyen mocskos) csöveket nejlonzacskóba csomagolva tették a piszkos terítővel letakart, koszos kosárba. Igaz, hogy a beszerzési nehézségekre hivatkozva a tasakot az eladáskor visszakérték, és ki tudja hány újabb csövet tettek még bele...

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr6514522684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

murray 2019.01.02. 09:37:58

ordítva: Mais Bitte! húszpercenként !

poteka 2019.01.02. 10:02:52

Szerencsés helyen nyaraltál, hogy csak húszpercenként üvöltöttek. Nálunk kb. 5 percenként ment a "Mais, bitte", vagy a "Kürtőskalács, Pfannkuchen!" váltásban.

Siófokon a mai napig járkálnak a nénik a nyereg helyére dugott napernyős biciklikkel. Ember nem vesz tőlük semmit látszólag.

u.i.: igen, tudom, hogy a Pfannkuchen az kb. palacsinta, de tényleg ez volt a szöveg

sobrijoska10 2019.01.02. 10:02:59

Azért a mostani 500Ft-os kukoricához csak gratulálni tudok.

mel gibson 2019.01.02. 10:03:06

A kutyát nem érdekelte, hogy honnan van, hogy ki mennyit keres rajta.
Finom volt, ettük, aztán be a vízbe. Kedves emlék.

Hivatásos Beszólóművész 2019.01.02. 10:03:12

Mais Bitte!! Majd 1-2 másodperc után Bitte Mais! :)))

És az árus, már rögtön a nyár elején le volt barnulva erősen...

Pierr Kardán 2019.01.02. 12:09:01

Ti se voltatok a Balatonon a régi szép időkben. Az árusok ugyanis azt kajabálták folyamatosan, hogy hónigzüsszmájszbitte :-)

Egyébként nem ettem főtt kukoricát (most se eszek), mert nem tudom megemészteni. Így aztán a megspórolt pénzen este kettővel több sört tudtam inni az Express tábor büféjében :-)

Weißkopf 2019.01.02. 12:09:08

A németül jobban tudók "Maiskolben!" kiáltással kínálták a portékát. (Magam is hallottam Siófokon.)

Csokis · http://csokis.blog.hu 2019.01.02. 12:09:24

Anno? A gyerekeim (12 és 14) első mondata a partra érve máig az:
- Kukorica, Mais bitte!

erkölcsi hulla 2019.01.02. 12:09:31

@mel gibson: Az árusoknak nemkülönben kedves emlék lehetett. Jó kis mentalitás, manapság is tartod? :)

gusthy1 · http://kolyokjoga.blogspot.com 2019.01.02. 12:09:47

@sobrijoska10: Ha akkor 1400ft volt az átlagfizetés, az 233,3 cső kukorica, a mai kb. 200.000 ft-os átlagfizetés 500 forintjával az 400 cső. Szóval fajlagosan olcsóbb ma, mint akkor.

zuulululu 2019.01.02. 15:25:13

500 Ft ma, azon konnyeden van kb 300 Ft haszon.
Elad napi 400 csovet, legyen 60 napja, azaz 400*300*60 / 12= havi 600.000 Ft (ado nelkul, ami jellemzo).

HOPPA!

gaszton42 2019.01.02. 15:26:54

@gusthy1: Most már legális, a rizikót nem kell megfizetni, és hát legalább tudjuk hogy kb ennyit emelkedett az életszínvonal 40 év alatt...

sobrijoska10 2019.01.02. 15:27:42

De nincs 500Ft-os élvezeti értéke, miközben a piacon 60-80Ft-ért is megkapod :)

Kicknick 2019.01.02. 15:28:01

idióta rendszer volt,de ez megy a mai napig, az államnak nem kell a bevétel, ha megpróbálja akkor veszteséges, bezzeg ha valakinek a sajátja akkor mindjárt dől a lé...én nem sajnálom azoktól akik csinálták, piaci rés bakker
persze ehhez kellett hogy az emberek ugyanolyan birkák legyenek mint most. megy a sírás hogy 500Ft ()vagy anno 4-6 ft) egy cső, de bakker hogy megvegyed a piacon oszt megfőzzed az proli dolog mert nyaralsz

octy 2019.01.02. 15:28:24

Egy szezon alatt 1,5 Zsiguli ára... nem rossz.
Érdekes, én nem emlékszem ilyen árusokra, pedig sokat voltam kempingben, szerintem nem engedték be az árusokat a kemping területére, így a strandjára se.
Déli part, sült hal evés, fénysorompó bámulás, pirosra váltásnak örülés.

1982 körül osztrák rendszámos Pontiac Firebird meglátása (mi Zaporozseccel mentünk a Balatonhoz, nem volt olyan nyár, amikor ne robbantunk volna le valahol a semmi közepén).

Az Autó-Motor címlapján csak annak az ősznek a végén jelent meg egy spéci Pontiac amit egy filmsorozat kedvéért építettek... Az volt KITT.

Éles Kapitány 2019.01.02. 15:28:32

Ehhez csak egy dolgot tudok hozzafuzni. 1987 Siofok - Bitte maize, Danke schön, Bitte schön.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2019.01.02. 17:15:01

@sobrijoska10: Dehogynem! Mint a dinnyének is. Csorog a lé jobbra-balra, de kit érdekel, utána irány a víz. (Szintén tesztelve a csajokkal, bár ma már -kamaszként- tuti cikinek éreznék. Ha mást nem, hát engem. :-) )

VOGAben 2019.01.02. 17:49:06

@octy: Enyhe Ás-és brigád beütés! :) Detto ugyanez átélés, csak mi Combi Zsigában utazás. Szezonális zöldségeket odaúton nagyszülőktől beszerzés, Balcsin max lángos és fagyi vételezés. (5,- gombóc Sport Büfé Alsóbélán) Helyi kis boltoknál giga sorban állás, ezért inkább korán reggel, szülői ügykezelés. Most: Gondtalan gyerekkor visszasírás.

Topper Harley 2019.01.02. 19:27:54

@gusthy1: Az átlagfizetés nem 1400 Ft volt, hanem az egy átlagos fizetésnek számított. A többség kb. ennyit keresett, vagy kicsivel többet, de kevesebbet általában nem. Ma a többség 120-140.000 FT-ot keres, tehát 240-250 cső kukoricával kellene számolni.

kolomparlole1114 2019.01.05. 05:16:39

@octy: "Zaporozseccel mentünk a Balatonhoz"

A kis burzsuj... :) Mi meg vonattal. Trabantunk is már csak 1 évvel a gengszterváltás előtt lett. Telefon már csak utána.

topi15 2019.07.31. 20:55:41

Azóta sem ettem olyan finom lángost,kukoricát,sült keszeget stb.mint anno akkor ott gyermekkoromban...
süti beállítások módosítása