Amikor egy baltás kertész vezeti a tudósokat és egy tv-riporter a víz alá merül egy Trabant kedvéért. Különleges sztorik a vastagra hízó Balaton jegéről!
Forrás: FORTEPAN/ 1982 - Rádió és Televízió Újság/ Várkonyi Péter felvétele
Korábbi cikkünkben hosszan értekeztünk a Balaton jegének jellegzetességeiről, a rianásokról és azokról a Kádár-kori elképzelésekről, amelyekkel szerették volna télen is benépesíteni a magyar tengert. Azonban a korcsolyázók, fakutyázók mellett olykor-olykor néha furcsa dolgok is feltűnnek a Balatonon. Az ott lakók körében közhelynek számít, hogyha fél méter fölé vastagszik a tó jege, akkor bátran használhatják azt gyalogos közlekedésre. Nem volt ez másként 1963-ban Tihanynál sem, amikor az új hatemeletes szállót építették, a munkások naponta kétszer is megtették az utat a jégen Tihany és Szántód között. Ebben az évben szerencséjük volt, ugyanis ez a terület a Balatonon különösen veszélyes. Itt a legkeskenyebb a tó, ugyanakkor a legmélyebb is. A balatoni emberek szerint itt olyan vízáramlások működnek, amelyek egyszerűen alámossák a jeget, így az veszélyesen megvékonyodik. Ezen a részen mindig hamarabb olvad el a jég, és hamarabb csillan elő a víz, mint a Balaton többi részén. De 1963-ban nagyon hideg volt, így sokan kimerészkedtek a jégre, így például a fent említett munkások mellett a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs és mágneses osztályainak kutatói is megjelentek a tihanyi jégen.
Fő feladatuk az volt a fizikusoknak, hogy geofizikai és mágneses méréseket végezzenek. Ez az elképzelés egyébként nem volt újkeletű, már az intézet névadója, Eötvös Loránd is kitelepült 1901-ben a tó jegére gravitációs ingaméréseket készíteni. Akkor társaival kint is laktak a jégen egy sátorban, egy másik helyen pedig az inga működését figyelték. Mindenesetre hatvan évvel később a budapesti tudósok mellé kirendelték Nagy Imre bácsit, aki foglalkozása szerint a MAHART tihanyi telepének kertésze volt. Hosszú nyelű fejszéjével ő haladt a tudóscsoportok előtt, és időnként teljes erővel ráütött a hótól megtisztított jégre. Ha az ütésnek kemény acélhangja volt, s a jég nem repedt meg, akkor bátran folytathatták az útjukat. Persze ők kocsik nélkül vállalkoztak az olykor több kilométeres útra, csak a partvonalnál várta őket néhány Niva a kellékekkel, amelyek természetesen megúszták szárazon.
Húsz évvel viszont már nem voltak ilyen szerencsések a jégre merészkedő autósok. 1982-ben ismét igen hideg tél köszöntött be a Balatonra, olyannyira, hogy egyméteresre fagyott a víz felszínén a jég. A késő téli hideg pedig kicsalogatta a bátor autósokat a jégre: azt nem tudni, hogy a két balatongyöröki fiatalember, akik egy Trabanttal és egy Dáciával autóztak a befagyott Balatonon, mit is szerettek volna elérni, de az biztos, hogy mindkettejük alatt beszakadt a jég, és a tűzoltóknak kellett kimenteni az autókat és vezetőiket egyaránt. Ráadásul utána a Balaton vizének szennyezéséért még meg is büntették őket. Malik Zoltán, a Trabant tulajdonosát a korabeli lapok meginterjúvolták, de különösebb magyarázattal nem szolgált arra vonatkozóan, milyen céllal hajtott a tó jegére. A fiatalember a rendőrségnek elmondta, hogy Balatongyöröknél kezdte meg a jégen autózást és Vonyarcvashegynél hagyta volna abba, ha közben nem jön szembe egy mintegy három méter széles rianás. A vezető későn vette észre a veszélyt, megállni, elkanyarodni már nem tudott. A kocsi a vízbe esett, de körülbelül 20 percig a felszínen maradt, így Zoltán az ablakon át szerencsésen kimászott az autóból. A tűzoltók később csónakkal mentek be a kocsiért és úgy vontatták ki azt a sekélyebb vízig, hogy egy széles kerekű nádarató kombájn vágta a jeget a csónak előtt. A mentési munkálatok közben három tűzoltó és tudósító tv-s riporter is a víz alá merült!
Kérlek töltsd ki a Tó-retró blog nagy retró-kutatását (itt), amelynek eredményeit természetesen közkinccsé tesszük is a blogon is. A kutatást hiánytalanul kitöltők között retró ajándékcsomagokat sorsolunk ki!
