Láthatatlan halszafari, Árpádkori bungalósor és mesterséges gejzírek vetekedtek a tómederbe szánt közúti alagúttal és egy galamb-szigeti revüklubbal. Nagyra törő tervek a Kádár-korból. 

A kép csak illusztráció, az Erzsébet híd építésénél készült

Fotó: Fortepan/ Bambi

A hatvanas évek második felét méltán nevezhetjük a Balaton aranykorának, hiszen ebben az időszakban olyan építési láz söpört végig a tó partjain, amihez foghatót sem előtte sem azóta nem látott a magyar tenger. A jelenleg is működő szállodák és kempingek túlnyomó része ennek az időszaknak köszönheti a létét, mint ahogyan az üdülőterületek közművesítése is akkoriban zajlott le. Azonban – ahogyan az gyakorta megesik – a balatoni láz által feltüzelt lelkesedésükben a mérnökök és döntéshozók néha átestek a ló túloldalára, aminek hozományaként jó pár földtől elrugaszkodott ötlet is napvilágot látott. Korábban már írtunk a balatoni Dubai, a badacsonyi síközpont, a Fonyódra tervezett hévízi tó, illetve a balatoni Las Vegas elképzeléseiről (a cikkek a linkeken érhetőek el), ám ezeken kívül is akadt elképesztő ötlet bőségesen. Lássunk hát egy csokorra valót!

            Híd a Balaton felett vagy alagút alatta: Idén, április 1-én végigsöpört a magyar sajtón az az április tréfa, miszerint hidat fognak építeni kedvenc tavunk felett. Azonban a hatvanas évek közepén ezt az ötletet teljesen komolyan fontolgatták. Az elképzelt alkotmány a tó legkeskenyebb részén, Szántód és Tihany között feszült volna, tehermentesítve az ottani átkelőhajózást és a korábbinál jobban bekapcsolva az üdültetés vérkeringésébe kevésbé aktív északi partot. A terv egészen 1972-ig folyamatosan terítéken volt, ám akkor a kormányzat kimondta a végső szót az ügyben. Álláspontjuk szerint a híd elcsúfította volna a tó látképét és teljesen ellehetetlenítette volna a kelet-nyugati irányú hajózást, míg az ország közlekedése szempontjából gyakorlatilag semmilyen jelentőséggel sem bírt. Ugyanakkor nem zárkóztak el egy ugyanezen a nyomvonalon létesített, mederben futó alagút ötletétől, már csak azért sem, mert Budapesten éppen akkoriban fúrták a metró alagutakat – köztük a Duna alatt futó szakaszt is – így a tapasztalat és a felszerelés is rendelkezésre állt volna a projekthez. Ez az ötlet végül valószínűleg a horribilis költségek miatt múlt ki szép csendben.

            Kaszinó és revüklub a Galamb-szigeten: A Szántódhoz közeli Földvár is sikeresen megúszott egy ötletet, bár a kikötő közepén található Galamb-szigettel kapcsolatos elképzelésre nem legyinthetünk egyértelműen. Ez akár még be is válhatott volna. 1966-ban az Országos Idegenforgalmi Hivatal és a Balatoni Intéző Bizottságközösen írt ki pályázatot egy világszínvonalú szórakoztató komplexum tervezésére az aprócska földdarabon. Ekkorra ugyanis a külföldi vendégek száma komoly növekedésnek indult, és a felelős szervek felismerték, hogy – megfelelő programok hiányában – sokkal kevesebbet költenek itt, mint amennyit szeretnének. A győztes pályázat – melyet 18 ezer forinttal jutalmaztak – cukrászdát, kerthelyiséget, bárt, kaszinót, cigányzenés vacsorázóhelyet és revüműsorok lebonyolítását lehetővé tévő 300 fős nightclubot képzelt a szigetre. Az építkezés megkezdését előbb 1967-re, majd 68-ra tolták, végül lemondtak róla, ahogyan a közelbe tervezett, a siófokira hasonlító szállodasorról is.     

A háttérben a Galamb-sziget 

Fotó: Fortepan/ Zsilinszky Sándor

            Gejzírek és Árpádkori Bungalók: Ha már a híd kapcsán szóba került Tihany, akkor említsük meg az oda tervezett ötleteket is. Az itteni lázálmok kiötlői abból a tényből indultak ki, hogy a félszigeten régebben komoly vulkanikus tevékenység folyt, melynek folyományaként tucatszám lövelltek a magasba a gejzírek. Mivel Izlandon ezek a látványosságok komoly vonzerőt jelentenek, így itthon is komoly bevételi forrást jelenthettek volna. Ehhez csupán néhány száz (ezer?) métert kellett volna lefúrni, hogy újra működésbe lépjenek a hőforrások. A látványosság mellé egy Árpádkori bőrsátrakból álló komplexumot is elképzeltek, ahol a gejzírnézésben megfáradt turisták szállhattak volna meg, majd a kikötőbe (hídfőhöz?) a budavárihoz hasonló siklóval ereszkedhettek volna le, megcsodálva a panorámát.

            Szántóföldek a tó helyén: Az 1800-as években egy osztrák hadmérnök vetette fel, hogy a feleslegesen nagy helyet foglaló tavat egyszerűen le kellene csapolni, mivel jóval nagyobb hasznot hajtana a kiváló talaj szántőföldként való művelése. Az úriember komoly tudásanyagot és részletesen kidolgozott tervrajzokat lobogtatva, hosszú évekig járt a magyar kormány nyakára a lázálmaival.

            Láthatatlan halszafari: Végezetül egy újabb érdekes elképzelés. Egy vállalkozó szellemű hobbimérnök azzal az ötlettel állt elő, hogy építeni kellene egy tengeralattjárót a tóba, mellyel hal- és élővilágmegfigyelő túrákat lehetett volna tartani. Bár ma már a legtöbb tengerparti üdülőhelyen szolgálnak ilyen alkalmatosságok, a hatvanas években anyagilag és műszakilag is komoly nehézségekbe ütközött volna egy ilyen hajó megépítése. Ám a legfontosabb érvre, mely elkerülte az önjelölt Némó kapitány figyelmét, a Balatoni Intéző Bizottság hívta fel a figyelmét. Nevezetesen, hogy a Balaton vize meglehetősen zavaros a tengerekhez képest, így egy ilyen túra nem kecsegtetne túl sok látványossággal...

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!