Így sefteltünk mi

2019. augusztus 03. - drkardos

Farmerért színestévé, téliszalámiért légpuska és egy lakótelepnyi rokonlátogató. Hajmeresztő csempészsztorik az előző rendszerből.

 seft1.jpg

A röszkei határátkelő

Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr

 

Az előző rendszer hiánygazdasága és a meglehetősen szigorú devizaszabályozás okozta állandó valutaínség egy olyan elegyet hozott létre, mely sokak fejében elültette valamilyen külföldi ügyeskedéssel kapcsolatos gondolatot. Bár a – nevezzük nevén – csempészet komoly retorziókat vonzott maga után, kevesen akadtak az országban, akik pénz vagy néhány értékesebb tárgy birtoklásának reményében nem vállalták a rizikót. Sokan voltak, akik tudatosan vétettek a jogszabályok ellen, legalább ennyien akadtak, akik nem is tudták, hogy tilosban jártak.

            Most ne menjünk bele részletesen a devizaszabályokba és azok változásaiba, de annyit mindenképpen idézzünk fel, hogy a hatályos jogszabályok szerint devizahatósági engedély nélkül sem külföldieknek, sem magyar állampolgároknak nem volt szabad sem forintot, sem valutát kivinni innen, illetve behozni az országba. Ráadásul a magyarok számára limitálva volt még az engedéllyel birtokolható és kivihető valuta, sőt a forint kivitele is. Aki utazhatott (ehhez is engedély kellett), annak a nyaralás végén a nála lévő maradék vagy éppen kint (rokonoktól, satöbbi) kapott valutát fel kellett ajánlania az államnak megvételre, vagy egy devizaszámlán kellett elhelyeznie egy későbbi utazás esetére.

            Szintén szigorú szabályok vonatkoztak a tárgyak és élelmiszerek kivitelére és behozatalára, így a határon be kellett jelenteni már az értékesebb eszközök (pl. fényképezőgép) kivitelét is, mert a hazaérkezéskor baj lehetett a le nem jelentett tárgyakból. Itt arra kellett figyelni, hogy csupán saját használatra megfelelő mennyiségű és értékében meghatározott ételt és használati eszközt lehetett átvinni vagy visszahozni a határátkelőhelyeken (igaz ez utóbbiak már nem deviza-, hanem vámjogszabályokban kerültek lefektetésre). De a száraz jogi szövegek helyett nézzük, hogy miként vált tudatosan vagy akaratán kívül bűnözővé egy ország lakosságának nagy része!

seft2.jpg

A somoskőújfalui határátkelő. Légpuska van maguknál?

Fotó: Fortpan/ Magyar Rendőr

 

            Az ilyen cselekmények általában egyszerre vétettek a deviza- és a vámszabályok ellen is, mivel a külföldi útra vitt valuták gyakran szolgálták a külföldi árubeszerzés céljait (majd külföldi holmik itthoni, jelentős plusszal történő eladását). Persze nehéz mindenféle trükköt felderíteni és bemutatni, de a hatvanas években az újságokban akadt néhány olyan (bírósági ítélettel végződő) eset, mely – akár tanmeséül is szolgálhatna „mutyiország” rejtett működésére. Ilyen volt például Kőbánya lakótelepein elharapózott rokonlátogatási láz.

A hatóságok ugyanis hamar felfigyeltek rá, hogy a környéken lakók tömegesen (összesen 39 ember ült a vádlottak padján) érezték úgy, hogy égető vágyat éreznek csehszlovákiai rokonaik felkeresésére, ráadásul a vágy ébredése gyanúsan egybeesett az északi határok átkelési szabályainak enyhítésével. A trükk ebben az esetben az volt, hogy a könnyen megkapható csehszlovák kiutazási engedélyt olyan gyakran váltották ki, amennyire csak tudták, és természetesen beváltották a legálisan beszerezhető napi 110 korona valutát is a teljes időtartamra (általában egy hétre). A kirándulás azonban még aznap este véget is ért a beszerzett csehszlovák árukkal (emlékszünk még a Slavia légpuskákra), a hazaérkezők pedig a koronát elfelejtették visszaváltani. Persze ez akkor már meg sem volt. A nagyüzemi jellegre jellemző, hogy volt olyan vádlott, aki pár hónap alatt 24(!) alkalommal vágyott a csehszlovák rokonok után és összesen 36 ezer koronát vett fel, míg csak a Bizományi Áruházakban fél millió forintért adták el az árut.

Persze sokan voltak a cserekereskedelem hívei is. A magyar Trapper farmer például a környező országokban olyan kurrens cikknek számított, hogy három darabért cserében akár egy szovjet színes televízióval is gazdagodhatott az önjelölt kalmár. De itt is voltak nagyobb étkű seftelők. Napvilágra került az az eset, amikor egy Prágába tartó expressz vonaton a halókocsiba lépő vámos azonnal lebuktatott egy csempészcsaládot. Nem volt nehéz dolga, hiszen az ágyneműkbe rejtett 51(!) kilogramm téliszalámi egy ilyen szűk helyen érdekes illatfelhőt képes maga köré vonni. Ők egy pillanatig sem tagadták, hogy árucsere céljára vitték magukkal a személyes fogyasztásra szántnak nehezen nevezhető adagot. De a képzeletbeli rekord nem az övék, hanem egy olyan házaspáré, akik már csak hazatérőben akadtak fenn az ellenőrzésen. Ők nem kevesebb, mint 17 naptáras kvarcórát (darabja egy havi átalgfizetésbe került itthon), három mohair kardigánt és két zsebrádiót (a hozzá való 24 nagyméretű elemmel) próbáltak rezzenéstelen arccal áthozni a határon. Ezeket mind elkobozták tőlük, majd három évig tervezgethették a csempészés szofisztikáltabb módszereit az egyik börtönben.         

            Persze voltak olyanok, akik nem rizikóztak a csempészéssel, hanem megvárták, míg a sültgalamb magától repül a szájukba.  Az ilyen bandáknak elsősorban a külföldiek által látogatott Balaton volt a felségterülete.  Ők az itt nyaraló külföldiekkel üzleteltek, és az általuk hozott tollakat, órákat, nejlonsálakat vásárolták meg forintért. De ezek a módszerek egyike sem működhetett volna megfelelő hátország nélkül. Ha valakinek több sütnivalója volt annál, hogy az így-úgy megszerzett dolgokat a – kőbányaiak mintájára – a Bizományiba vigye, mindig talált egy megfelelő orgazdát. Ezek általában trafikosok, kisboltosok voltak, akik a pult alól komoly haszonnal adták tovább a már eleve bűnös úton az országba került javakat. A rendszer tehát tökéletesen kiépült (rossznyelvek szerint az akkori kereskedelem sokat tanulhatott volna a seftelőktől), a „mutyiország” pedig egészen a rendszerváltásig élt és virult. Hogy milyen mértékben, azt pedig egy trafikos példája illusztrálja a legjobban, aki még csak nem is tartozott a legismertebb terítők közé. Ő azzal bukott le, hogy az államtól kapott 2300 forintos fizetéséből 3(!) hét alatt fizetett be a Merkurnál egy 50 és egy 54 ezer forintos autóra...

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9314981524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gáor 2019.08.03. 15:29:17

Azért ebbe némileg a hatóságok is benne lehettek,azaz némi pénz vagy itthon nem kapható ajándéktárgy(Bajor esetleg Belga sör,Svájci csoki,Francia likőr,ruhanemű stb)fejében némelyik határőr vagy rendőr félre nézett ellenőrzéskor Gondolom a seftelők kint vásároltak cuccokat kifejezetten erre a célra

Bicepsz Elek 2019.08.04. 18:55:48

Az Aranycsapat es egyeb sportolok mar az 1950-es evekben is csinaltak, de affele fizeteskiegesziteskent Allambacsi(Farkas es Rakosi et.)elneztek nekik. Valoszinuleg a tapasztalatok mar megvoltak es 1960 utan mar kevesbe b..tattak az ilyenekert az embereket.
A masik nagy sefteles az orosz laktanyak korul folyt(katonakkal pornoujsag muszaki cikkert, tisztekkel arany dollarert).

Behajtó70 2019.08.04. 18:56:03

Ennék kicsit gyszerűbb volt schillingért venni a Kígyó utcai devizaboltban 90perces TDK magnókazettát, majd szemben a Felszab téren (ma Ferenciek tere) a bizományiban eladni. Persze a bizományis is akart belőle :) csak az volt a hiba, hogy nagyobb mennyiséget nem vettek át. De így a 4-5 Ft-os schillinget 9-10 Ft-ért lehetett eladni. Erről persze én is csak hallottam, a villamoson mesélte valaki ;)

élhetetlen 2019.08.04. 18:56:41

Trapper farmer. és több, mint 40 év. Nem tudom, most mi van, az akkori Moszkvát imádtam. Mikor először kerestem annyit, hogy belefért, oda vittem anyut is az első külföldi útjára. A trappert ott el lehet adni. Fejlesztő mérnökként nem sokat csencseltem, így egy, azaz egy db. Trappert vittem ki, csak azt nem tudtam, hova vigyem eladni. Átlátszó szatyor, aztán megálltunk egy téren. Egy óra múlva már röhögtünk, hogy én leszek az első magyar, aki nem tud egy farmert eladni. Aztán megvették, én meg egy Zenitet.
A másik, az ár/érték arány. Ez csak két éves sztori, Tesco, 300 ft egy üveg 7 dl-es vörösbor. Az öcsém rácsap, ez a biznisz, (kamionos volt), kezdi megtölteni a kocsit a borokkal. Odajött egy nő, hogy ez a bor ennyiért olyan jó, hogy ennyit veszünk? Az öcsém elnevette magát, hogy az ukrán határon a gyorsabb átjutáshoz tökéletes.

bati67 2019.08.04. 18:56:55

"és két zsebrádiót (a hozzá való 24 nagyméretű elemmel)"

Ugyan milyen ZSEBrádióba kellett 12 db nagyméretű elem??? Ha jól emlékszem a VEF-206-ba kellett 6 db, de az már táskarádió kategória!

12 db nagyméretű elemet max. egy Ghettoblaster-ba tudok elképzelni...

A Mester_ 2019.08.04. 18:57:16

Bőrkabát és arany Isztambulból, VHS kazetta és hűtőszekrény Bécsből, Adidas cipő és Camel cigaretta pedig Belgrádból. A 90-es évek listája a beszerző turizmus kapcsán.:)))))

Visceroid 2019.08.04. 18:57:25

Képek a múltból. Képek a jövőből?

clemens 2019.08.04. 18:57:32

Az a "17 kvarcóra + 3 pulcsi + 2 zsebrádió = 3 év börtön, annyira hihetetlen hogy el sem hiszem. Még hogy ez lenne a csempész rekord? Kac-kac...

pizo 2019.08.04. 20:00:57

Olvassátok el Modova György: A Pénz szaga (Riportkönyv a kamionosokról) c. könyvét. 1985-ben írta.

Zoli

...elmúlik... 2019.08.05. 06:30:14

"... a „mutyiország” pedig egészen a rendszerváltásig élt és virult."

Nagy tévedés, azóta él csak igazán.

Bambano 2019.08.05. 06:30:53

Ha jól emlékszem, Végh Antalnak volt egy riportkönyve a magyar fociról, abban volt ez a két sztori:
- jött haza a válogatott repülővel, Ferihegyen a vámon először átküldték a kapust, teljesen tisztán. Majd jöttek a csatárok, és a padlón átrúgták a termen a necces csomagokat, utána álltak a vámtisztek elé.
- szintén jött haza a válogatott vonattal, Hegyeshalomnál a vámosok érezték a fülke szagán, hogy valami nem kerek. kibontották a csomagokat, találtak egy nagyobb adag kávét. mi ez? papagájeledel. dehát ez kávé! eszi-nem eszi, nem kap mást.

az általam hallott sztorikból, amik nem ilyen piszlicsáré 17 kvarcóra kategóriásak voltak, az volt a legnagyobb értékű, amikor felfedezték, hogy keletre vevők a postinorral. hordták is nagy tételben kifelé...

68nyara 2019.08.05. 11:49:46

Moszkva 80-as évek. Az erősorrend a cserealapra: golyórágó, fa szappan, trapper farmer. Aztán ezen a skálán lehetett mozogni a cuccokkal. Pl. aki még emlékszik rá, volt a Levi's farmer (piros cimkés!! :-D), aki tudott olyat nyugatról behozni és aztán továbbvinni keletre, na az volt a király. Zöldalma illatú szappan (emlékszünk még rá?), fa deo... volt egy pár cucc aminek komoly értéke volt odakint. Csak az a szinestévé ne lett volna olyan dög nehéz. Itthon azon gondolkodtunk, hogy két ember plussz a tv biztos nem megy fel lifttel a panelben. :D