Tó-retró

Így lehetett egy ideig Balatonpartja Veszprémnek

2019. augusztus 13. - füredianna

Mi köze a magyar NIKE-nak, az afrikai Tobruknak Veszprémhez? Balatonfűzfő történetéből mindez kiderül.

020-16-01-15-loporgyar-jpg.jpgNitrokémia, Lőporgyár Balatonfűzfőn - forrás: alfahir.hu

Gyermekkoromban nekem a Balaton egyet jelentett a tobruki kis stranddal és Balatonfűzfővel, mivel a nagymamámnak itt volt egy kis nyaralója. A telken és az ott álló faházikóban sem villany, sem pedig víz nem volt, így ezek a nyaralások nekem igazi kalandnak tűntek, mert petróleumlámpával világítottunk és a sarki kútról hordtuk a vizet. Akkor még nem is sejtettem, hogy a strandtól pár méterre lévő, vízparti telkünk nem a nagyi gondatlansága miatt ilyen közmű-nélküli, hanem leginkább amiatt, hogy a helyi tanácsnak mindig is fontosabb volt a helyi Nitrokémia és a Papírgyár dolgozóinak kiszolgálása, mint az üdülők igényeinek kielégítése. Balatonfűzfő volt ugyanis az egyetlen olyan település a magyar tenger partján, amely nem üdülőhelyként jött létre és fejlődött, hanem a nagyipar bástyájának számított nem csak a Kádár-korban, de már a II. Világháború előtt is. Magát a községet (ami ma már város) is az ipar hívta életre, és nem az idelátogató nyaralók igényei.

Fűzfő újkori története 1922-ben kezdődött, amikor az I. Világháború tapasztalatai nyomán úgy döntött a magyar parlament, hogy biztonságos, a határoktól messze eső területen kell létrehozni az ország lőporgyárát. Így került a fűzfői dűlőre a Magyar Lőporgyár Rt., amely 1927-ben kezdte meg működését. A vállalat többezer embernek adott munkát, és komoly fejlődésnek indította az addig még pusztának számító térséget. S bár a gyár fő profilja a töltények és lőpor-gyártás volt, az már egy évvel a nyitás után is látszott, hogy más vegyiipari termeléssel is foglalkozniuk kell, ha életben akarnak maradni. 1928-ban ezért meg is változtatták az üzem nevét Nitrokémia Ipartelepek Rt.-re és kibővítették a profiljukat. Sorra emelkedtek ki a földből a gyári munkások földszintes házikói, és az Almáditól egyre inkább elkülönülő Fűzfő-dűlőn sorra osztogatták a telkeket.

40738.jpgFűzfői Papírgyár egykoron - Forrás: Fortepan

 A település bővülésében azonban nemcsak a vegyigyár játszott szerepet, de a szomszédos papírgyár is, ami szintén 1928-tól működött itt. A papíripari fejlődést modern gyártósorok és több száz munkatárs biztosította olyannyira, hogy 1939-ben a gyár vezetősége elhatározta, hogy vállalati lakásokat építenek a legjobb dolgozók és azok családjai számára a gyárhoz közel. Így megvásárolták a vörösberényi Csebere-dűlőt, és alig 24 hónap alatt, teljesen titokban felhúzták a lakásokat. Mindeközben kitört a II. Világháború, amelynek elején a legnagyobb harcok a líbiai Tobrukban zajlottak, be is számolt róla a korabeli sajtó rendszeresen. Így aztán, amikor a papírgyári igazgatót arról kérdezték kollegái, hogy éppen hova indult, az titkolva a nemes projektet, csak ennyit mondott Tobrukba. Mások szerint nem az igazgatótól, hanem a korábban Tobrukban is szolgáló sofőrjétől származik az elnevezés, ami máig rajta ragadt Balatonfűzfő szélső területén. Így alakult hát ki a két vállalat jóvoltából a II. Világháború végére a mai Fűzfő két legnagyobb területe: az ófalu és Tobruk.

 Később a kommunista vezetés is komolyan fejlesztette a Nitrokémiát, valamint a papírgyárat egyaránt. Előbbi a szocialista rendszerben az ország második legnagyobb vegyiipari üzemévé nőtte ki magát, és egyszerűen csak NIKÉ néven emlegették. Akkoriban még bizonyára nem sokan ismerhették hazánkban a nyugati sportmárkát. A NIKE össztermelésének 39 százaléka növényvédőszerből, 24 százaléka pedig különböző műanyagokból tevődött össze, 2,5 százaléka robbanóanyag, 11 százaléka gyógyszer, 24 százaléka egyéb használati cikk volt, és meglepő módon exportra is termeltek. A papírgyár pedig az 1963-as átszervezés nyomán megkapta a teljes ország füzet és irkagyártását, ami igen komoly feladatnak bizonyult: új gépsorokat vásároltak és további munkásokat vettek fel.

 Az emberek tehát továbbra is szívesen települtek a II. Világháború végétől önálló községként működő Balatonfűzfőre a bőséges munkalehetőség miatt, de a falu egyre kevésbé tudta kielégíteni a lakossági igényeket. Nem tudták a közműveket bevezetni az újonnan épülő gyári lakásokba, csak egy kis szegényes ABC biztosította a falu ellátását, és az egészségügyi és oktatási intézmények is jelentős bővítésre szorultak. A lakhatási gondokat egészen 1970-ig nem is sikerült megoldani, akkor azonban a pártvezetés döntése nyomán Balatonfűzfőt a tőle hat kilométerre lévő Veszprémhez csatolták, hogy a nagyváros anyagi bázisára támaszkodva végre itt is elindulhasson a fejlődés. A gyári dolgozók immár a városban épülő új lakótelepeken telepedtek le, és a veszprémi kerületté avanzsált községben új iskola, orvosi rendelő és bolt épült, sőt itt nyitott meg az évtized végén a Balatonpart első uszodája is.

 A 70-es évek elején tehát a fűzfői telkekre már nem volt szükség, azokat felparcellázták és eladták nyaralóteleknek. Így jött létre Tobruk alsó részén az a nyaralórész, ahol a mi kis faházunk is megbújt, illetve a központ fölé magasodó domboldalra is ekkor épültek a kisebb-nagyobb faházak és üdülők. Új strandokat nyitottak a parton minden jóval, a hekk-sütőtől és játszótértől kezdve a zuhanyozókig és öltözőkig, amelyek itt is megteremtették a kulturált nyaralás alapfeltételeit. Mindezek ellenére Fűzfő mindig is inkább iparterület maradt, mint nyaralóközpont, így például SZOT-üdülővel vagy egyéb turisztikai látványossággal nem igen büszkélkedhetett. A 80-as évektől egyébként nyaralóhelyként is fejlődik a település, amely immár városi rangra emelkedett, és azóta már több attrakciót is létrehoztak itt a BOB-pályától kezdve a különböző éttermekig. Kevesen látogatnak ide és még kevesebben tudják, hogy a tobruki kis strandról nyíló balatoni panoráma igen különleges. Hiszen ez az egyetlen strand a tavon, amely hosszában nyílik rá a magyar tengerre, és a túlpart egyáltalán nem látható, így tényleg végtelennek tűnik a víz.

 További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9515007604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

benkoo 2019.08.14. 19:15:28

engem a területen található lőtér melletti rakétasilók érdekelnének...mi volt benne?

Aurevol 2019.08.15. 06:39:36

@benkoo: nincsenek rakétasilók sem a Litér felőli trap/skeet sportlőtérnél, sem a balliszatikai labor lőterénél, sem a régi kispuskalőtérnél, ahol ma az uszoda van.

Raft Erik 2019.08.15. 06:39:48

Csak korong(sport)lőtere volt a Nitrokémiának, egy vállaton kívül elhelyezkedő területen (mai napig is működik), rakéta silók se ott, se máshol a vállat területén nem voltak.

gigabursch 2019.08.15. 06:39:58

Sose volt Veszprém hát km-re a tótól. Ez nem tudom /értem hogy jött ki.
süti beállítások módosítása