A magyar bor legsötétebb korszaka

2019. szeptember 17. - drkardos

A borok sötét világa, avagy a szőlészet és borászat hanyatlása az előző rendszerben, KGST "világversenyekkel".

 boros1.jpg

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

 

Most a szüreti mulatságok, a borkóstolók és virágzó magyar borgazdaság időszakában igen csak nehéz elképzelni, hogy milyen is lehetett a borászat a TSZ-ek, a nagy állami borgazdaságok korában. Ehhez érdemes megvizsgálni az ágazat működését 1946-tól kezdődően. A két világháború között – jórészt a ma is ismert borvidékeken – neves pincészetek működtek, amelyek nemesek, tehetős birtokosok tulajdonában álltak. Már akkor is híresek voltunk a Tokajiról, Villány és Szekszárd nedűiről, a Balaton-felvidéken például az Eszterházyak gyarapították a magyar borgazdaságot. De mindez a II. Világháború után megváltozott. A magántulajdon megszűnésével a híres pincészeteket is felszámolták. 1947-ben különválasztották az egymás nélkül működni sem tudó szőlészetet és borászatot. A szőlőföldeket felosztották a nincstelenek között, akik többnyire kivágták a tőkéket vagy hozzá nem értés miatt tönkretették azokat. Az egykor modern felszereléssel rendelkező pincészeteket pedig hét pincegazdaságba szervezték. Egy évvel később megalakult a Monopolcikkek Export-Import Vállalata (MONIMPEX) is, amely a bor, dohány, só, szesz és szacharin kereskedelmet bonyolította külföldön. Ez azért is volt fontos, mivel a hazai bor jó része az 50-es évektől külföldre került, így történhetett, hogy Magyarországon a borkedvelők gyakran műbort ihattak csak, amelyről itt írtunk korábban.

 

Az említett intézkedések hatására Magyarország szőlőterülete és az egy hektárra jutó átlagtermelés lecsökkent (8-17 hektoliter/hektárra és a minőség is folyamatosan romlott. Bár a sötét években is akadt egy-két lelkes szakember, aki megpróbált a szocialista adottságok között is minőségi bort készíteni, így történhetett meg, hogy a magyar borok az 50-es évek második felében többször is díjat nyertek külföldön. Persze itt nem a nagy nemzetközi versenyekre kell gondolni, jobbára a KGST-megmérettetéseken tündököltünk. 1956-ban például a jugoszláviai Ljubljanában rendeztek bor-világversenyt, ahol 600 bor közül 3 arany, 12 ezüst és 4 bronz díjat hoztak el a hazai nedűk: főként a sok puttonyos tokaji aszúk. Két évvel később mi rendeztünk borkóstolást a Vajdahunyad Várában, ahol a Szőlészeti Kutató Intézet katonatelepi gazdaságának hárslevelűje és szürkebarát bora, valamint a muskotályos aszúi szerepeltek jól, de a Badacsonyi Állami Gazdaság és a Villányi Állami Gazdaság is domborítottak. Ezek a díjak azonban arra voltak csak elegendőek, hogy a szovjetek főként magyar borokat importáljanak és felszívják a magyar termelést.

 boros2.jpg

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

 

A párt már az 1960-as évek legelején eldöntötte, hogy a magyar borászattal valamit kell kezdeni, mivel úgy vélték, ez egy valutatermelő kurrens cikk lehetne. Másodszor is átszervezték hát a szőlőt termelőszövetkezeteket és a hét borgazdaság jelentős állami támogatást kapott. A termelőktől viszont irreálisan alacsony áron vásárolták fel a szőlőt, így ezzel semmilyen kisebb földtulajdonos nem foglalkozott, a TSZ-ek is csak a kötelező tervkvótákat teljesítették. A bortermelő vállalatok pedig csak az állam pénzbeli támogatásának köszönhetően tudtak működni, ebben az időben az árbevételüknek közel 1/3-a közvetlenül az államtól érkezett. Bár a KGST piacokon jól szerepeltek a magyar borok, a dollár alapú piacokon csak a legolcsóbb kategóriákban voltak versenyképesek a minőségük miatt, így az egykoron olyan patinás magyar borhírnév igencsak megkopott.

 

A szocialista bortermelés egyébként 1983-ban érte el a csúcspontját, ekkor a teljes mennyiség több mint 50 százaléka került értékesítésre a KGST tagországaiban. Sőt a 80-as évek elején még arra is képesek voltunk, hogy a bordeaux-i nemzetközi borversenyen (1981)  négy aranyérmet és egy bronzérmet elhozzunk. Külön érdekesség, hogy ezúttal nem a világhírű Tokaji és Egri Bikavér kapta az elismerést, hanem a Badacsonyvidéki Pincegazdaság 1978-as évjáratú somlói furmintja, a Balatonboglári Állami Gazdaság 1980-as évjáratú boglári rajnai rizlingje és a Hungarovin Borgazdaságok Export Vállalatának 1971-es visontai olaszrizling bora.

 

A rendszerváltás után azonban ez a sajnálatos helyzet is megváltozott és magánkézbe kerültek a történelmi borvidékek szőlőtelepei és sok lelkes magánborász készített egyre jobb és különlegesebb borokat. De sokak szerint még az azóta eltelt 30 év sem volt elegendő ahhoz, hogy a magyar bor visszanyerje a II. Világháború előtti hírnevét, amit a szocialista rendszer teljesen tönkretett.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr3915110382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2019.09.18. 15:59:52

Hát nem tudom. Szerintem könnyen adatokkal bizonyítható, hogy a magyar bor sosem volt világhírű. Ez egy tévedés. Exportáltunk ide és oda, valamiből sokat is. Híre szinte csak a Tokajinak volt. A többit zömmel itthon megitták. Picit olyan lett a cikked, hogy jaj, volt itt valami világraszóló dolog és, amit a komcsik és a szovjetek (külső erő) tönkretett stb. A magyar bort mi tettük tönkre, a mi végletes igénytelenségünk. El kell olvasni Széchenyit a Hitelben mit ír a magyar borokról az 1830-as években. Elképesztő. Minden bor rossz és hibás, exportra alkalmatlan, mégis büszke rá a gazda. Elmaradott szőlészeti módszerek és borászati technológia. Ha a jelent tekintjük, sajnos ma is messze a magyar bor a világhírnévtől. Rengeteg rossz borunk van, még az ismert termelőknek is, közben drágák. Például az itthon híres Villány teljesen exportképtelen, egy avittas bor stílust képvisel. Lehetne folytatni...

Csaba121 2019.09.18. 16:00:38

Na azért ez nem egészen így volt!

Kádár alatt Tokajban kizárólag szőlőcukorral volt szabad az aszút "dúsítani".

Ma a Hegyközségi törvény megengedi, hogy normál répacukorral csinálják ugyanezt.

Akkor mikor is teszik tönkre a Tokaji bort???????

bontottcsirke 2019.09.18. 16:00:55

Ma sem sokkal jobb a helyzet, mert most meg a világgal kell versenyezni és hát elég szarul állunk. Én nem is nagyon szoktam magyar bort venni, mivel még a legszarabb spanyol is agyonveri a nálunk kapható középkategóriát, a pénzről nem is beszélve.

jános515 2019.09.18. 16:01:38

Már bocs, de talán nem kellene keverni a szezont a fazonnal. A bortermelés, az 1970-80 -as időszakban minőségileg is világszinvonalú volt. Ezt jelzik a különböző dijazások és a külföldi minősitések is és a külföldi megrendelések mennyisége is .

Igaz, akkor bort ittak az emberek és nem fagyállóval " ízesített " nedűt ! Az pedig hogy a magyar borok nincsenek a nemzetközi piacokon, annak sok oka van. Mindezt
mutatja az a tény is, hogy a francia, olasz , spanyol szupermarketekben, a 90-es évektől, a polcokon nincs ott a Tokaji ! De az éttermekben, olyan hogy Tokaji bor már nem is található ! Miért is ?!

Tessék mondani, erről is a szocializmus tehet ? Ugye ezt nem gondolja komolyan ? Mert azt azért tegye hozzá "drkardos " hogy ez a Tokaji , nem az a Tokaji, az Egri
Bikavér nem ez a mostani izvilágú és az akkori BB Muskotály, meg sem közeliti az akkori hagyományosan készitett borok ízét, zamatát, illatát és színét ! Ha tévedek, kérem, nyugodtan irja le. / Nem vagyok borász és sajna a magyar bort sem iszom /

Mert az akkoriban termelt szőlő és az abból kisajtolt nedű, ahogy akkor mondták, kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság volt---a népi fáma szerint ! Akkor ez most hogyan is van ?!