Kádár János, a keleti blokk Marco Polója

2019. szeptember 21. - drkardos

Egy kommunista pártfőtitkár kalandjai a Vatikánnal és Trianonnal avagy így nyitott Magyarország a nyugat felé a 70-es években.

 kadar.jpg

Kádár János (aktatáskával) itt éppen Szófiába indul 

Fotó: Fortepan/ FSZEK gyűjtemény/ Sándor György

 

Bár a Kádár-korban az egyszerű magyar állampolgár főként a keleti-blokkhoz tartozó országokba kapott útlevelet, a 70-es évektől nem volt akadálya annak, hogy 3 évente meghívásra bárki nyugatra látogasson. A korabeli utazási szabályokról, a különböző színű útlevelekről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. Mai szemmel kissé furcsának tűnhet, hogy az akkori pártvezetés nem is olyan könnyen ruccant át a nyugati országokba. Ennek egyik oka, hogy a szovjet nagytestvér nem nézte jó szemmel a nyugati barátkozást, másrészt a hidegháborúnak köszönhetően nem is igen voltak élő diplomáciai kapcsolatok a nyugati és keleti országok között. Ráadásul 1956 után a nyugati politikai vezetők kissé ferdén néztek Kádárra, aki jelentős szerepet töltött be a forradalom leverésében. A 70-es években azonban elindult egyfajta enyhülés, amelynek politikai és gazdasági okai egyaránt voltak. Magyarországon Kádár János a folyamatosan emelkedő életszínvonallal próbálta legitimálni a rendszert, ehhez pedig nyugati hiteleket vett fel, ráadásul az országnak nagyon nagy szüksége volt a nyugati „kemény” valutára is.

 

A hidegháború enyhülésének nyitányaként 1975-ben, Helsinkiben gyűlt össze a világ több országa, így például a nyugati és keleti európai államok, a Szovjetunió, az USA és Kanada. Ezen a találkozón tulajdonképpen a nyugatiak legitimálták a szovjet befolyási területeket és írásba foglalták, hogy nem kezdeményeznek semmilyen rendszerszintű változást a szocialista országokban. Itt egyébként Kádár is felszólalt, aki tőle szokatlan módon most a szocialista és munkásosztálybeli értékek hangsúlyozása helyett inkább patrióta magyar gondolatokkal, például Trianonnal foglalkozott. Ezután a párt első embere egyre többször kereste a nyugati kapcsolatokat: főként a vasfüggöny túloldalán lévő országok szocialista és kommunista pártjainak vezetőivel tartott fenn szorosabb viszonyt, de olykor-olykor ellátogatott hivatalban lévő kormányfőkhöz is, sokszor egyedüliként a keleti-blokkból. 1976-ban például rögtön Bécsbe ment, ahol a magyar-osztrák vízumkényszer eltörléséről is egyeztetett, illetve magánsétát tett a feleségével a Monarchia egykori fővárosában.

kadar2_1.jpg

Vajon ezen a látogatáson Brezsnyev elvtárs megemlítette Kádár utazgatásait?

Fotó: Fortepan/ Chuckyeager Tumblr 

 

A jól sikerült látogatáson felbuzdulva, egy évvel később a Nyugat-Német Állam (NSZK) akkori fővárosába Bonnba utazott, ahol Helmut Schmidttel találkozott, az akkori nyugat-német kormányfővel. A németek bizonyára tisztában voltak azzal, hogy Magyarország és a Balaton mindig nyugodt helyszínt biztosított a nyugat- és kelet-németek személyes találkozóinak, bármennyire is nem voltak akkor még nyitottak a határok. Egyébként már akkor is szorosak voltak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok, több német brandet nálunk licence-ben is gyártottak (NIVEA, AEG stb.).  De a 70-es évek legnagyobb durranásnak számító utazására 1977-ben került sor, amire már az egész világ odafigyelt. Kádár János ugyanis Olaszországba látogatott, ahol még a Vatikánban, a pápa is fogadta. A Mindszenty ügyet ismerők minden bizonnyal meghökkenve állnak ez utóbbi tény előtt. De VI. Pál pápa államfőnek kijáró tiszteletadással, többek között a híres svájci alabárdosok felvonulásával fogadta a szovjet blokk egyik kommunista pártjának első titkárát. Főként amiatt, mert Kádár saját kezébe vette az egyházzal fenntartott kapcsolatokat és a vatikáni diplomatákkal is igen szívélyes viszonyt ápolt. A 80-as évekre állítólag a magyar párt főtitkára igazi „kedvenc vendéggé” vált kapitalisták között, a szocialista érából egyedüliként, járt többször Franciaországban és Nagy-Britanniában is. De ezek az idők már a rendszerváltás előtti évtized évei voltak, amikor az utazást és a nyugati kapcsolatokat illetően minden magyarnak egyre több lehetősége nyílt.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9515139120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trónkövetelő 2019.09.22. 19:31:10

Az 1975-ös Helsinki konferencián a szovjet érdekszférába tartozó országok "legitimációjának" kérdése már rég eldőlt. Ami a legtovább függőben maradt, az nem a magyarokat érintette, hanem a 2 német állam egymáshoz való viszonyának a kérdése volt. De 1975-re már ez is eldőlt, Willy Brandt kancellársága alatt már az NSZK is hajlandónak mutatkozott arra, hogy az NDK-t úgy kezelje, mintha egy állam volna.
A Vatikánnal való kapcsolat sem 1977-ben kezdődött, Kádár már 1971-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot VI. Pál pápával, cserébe Kádár megengedte Mindszentynek, hogy elhagyhassa az amerikai nagykövetséget, és utána élete hátralevő részében Bécsben élt. A pápa még azt is megtette, hogy bejelentette, hogy Mindszenty lemondott az esztergomi érsekségről, holott ez nem volt igaz. Ezt Mindszenty a sajtó tudomására is hozta, ezután a pápa magához rendelte, aminek hatására végül mégis lemondott (helyesebben egy szó nélkül átadta neki az érseki jelvényeit). Így lett Lékai László az esztergomi érsek. Szóval, anmikor Kádár 1977-ben a pápánál járt, Miondszenty már halott volt, volt új esztergomi érsek, és régóta bejáratott kapcsolatban állt a Vatikánnal.
De a legfontosabb, a nyugat felé tett nyitás nem a Helsinki konferencia, és nem is az 1977-es Vatikáni látogatás volt, hanem az, hogy a Magyar Népköztársaság, egy elvileg szocialista ország csatlakozott a GATT-hoz, azaz az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményhez, mai nevén Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), és nem 1989-ben, hanem 1973-ban! .Egyébként szocioalista országként nem mi voltunk az elsők, hanem a lengyelek 1967-ben, utánuk jöttek a Csau által külön utakra vezérelt románok 1971-ben. A jugók is tagjai voltak. De a többi szocialista ország nem, ennek az okai pedig az, hogy a szocializmus és a nemzetközi szabadkerekedelem nem összeegyeztethető. Egy ország vagy szocialista, vagy pedig csatlakozik egy nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodáshoz, a kettő kizárja egymást. Persze nyilván kérdés, hogy Magyarország mennyire volt szocialista a szó eszmei értelmében 1973 előtt, illetve mennyire voltak azok a szovjet érdekszférába tartozó országok, amelyek a rendszerváltásig nem csatlakoztak a GATT/WTO egyezményhez, és mennyiben voltak tisztán tekintélyelvű diktatúrák, de az biztos, hogy kevesen deklarálták, hogy márpedig náluk nem lesz kommunizmus. Márpedig Magyarországgal ez történt: azáltal, hogy csatlakoztunk a GATT-hoz, egyben kötelezettséget vállaltunk arra, hogy Magyarországon nem lesz szocializmus.

Der Piefke 2019.09.22. 19:31:17

- "Nyugat-Német Állam" - Német Szövetségi Köztársaság (hivatalosan: Németországi Szövetségi Köztársaság)
- "német kormányfő" - kancellár
- "1975-ben, Helsinkiben gyűlt össze a világ több országa" - van ennek neve is: Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet; itt Kádár Trianonról csupán egy fél mondatnyit mondott, azt, hogy olyan országból jön, amely egykori területe 2/3-át elvesztette.

kiskutyauto 2019.09.22. 22:52:40

Vajon itt a fotón ez volt a pillanat az egyik híres nyelvescsók előtt..? :D

Ggábor 2019.09.23. 05:42:04

Agostino Casaroli érsek, vatikáni külügyminiszter 1964-ben !!!! jött Magyarországra, normalizálni a kapcsolatokat. Sikerrel, megkötötték a szerződést. Elhárultak az akadályok a püspökök kinevezése, a templomi perselypénz és Mo.-on befolyt katolikus egyházi adó felhasználása, stb. tekintetében. Az érsek kémregénybe illő módon, életében először barna civil öltönyben érkezett Budapestre, hogy egyik oldal ellendrukkerei se tudják, hogy itt járt.

Egyben megállapodtak, hogy hogyan lehet Mindszentyt kikerülni, a normális egyházi élet beindítása céljából.

kewcheg 2019.09.23. 10:23:23

Kádárral - mint alapvetően egy nem rosszakaratú emberrel - még lehetett is együtt élni, a gondot az alatta egy-két, több szinten dölyfösködő kommunista kiskirályok. komócsin, ladányi elvtársak, kommunista főügyészek jelentették, akik okkal-ok nélkül sanyargatták az alájuk rendelteket és kommunistábbnak akartak tűnni a kommunistánál.Sajna hogy Kádár elvt. ezeket nem tudta/nem akarta kiiktatni, ez nagyban meggyorsította a rendszer saját maga általi kinyírását....

room_101 2019.09.23. 11:09:31

Pletykák szerint Kádár félt a repüléstől, ezért - ha letetett - különvonattal utazott. Néha kivételt kellett tennie, különösen mikor valamiért sürgősen Moszkvába rendelték.

Elentmondásos figura volt, '56 véres leverésével, Nagy Imre kivégeztetésével. Kompenzációként megteremtette a "legvidámabb barakk"-ot, és az oroszoktól a lehető legnagyobb távolságot tartotta.
Dubceket is próbálta meggyőzni, jól látta a ruszkik tűréshatárát.

89-ben elborult aggyal érte meg áldozata rehabilitálását. Mondhatni, nem a halálakor, de még életében pokolra jutott.

Billy Hill 2019.09.23. 19:10:33

@kewcheg: Ez kicsit olyan mint az a régi szöveg, hogy "Ha a Führer tudna erről...". :-)

Irsai Oliver 2019.09.24. 13:36:19

Lehet, hogy én értelmezem rosszul a mondatot, de nekem a
"nem is igen voltak élő diplomáciai kapcsolatok a nyugati és keleti országok között"
mondat, azt sugallná, hogy követségi szintű kapcsolatok sem voltak, ami szerintem (de lehet, hogy megint tévedek) nem igaz...
Viszont, ha "csak" a FELSŐ- (vagy legmagasabb) szintű diplomáciai kapcsolatokról mondjuk, hogy nem élőek, akkor az inkább jelenti azt, amit mondani akarsz, hogy két adott ország vezetői nem nagyon találkoztak egymással...

ételizésítő 2019.09.24. 13:36:57

@kiskutyauto:
Ne zavarjon, hogy abban nem Kádár volt egyik szereplő sem, hanem Honecker meg Brezsnyev.