Eszement balatoni hajójáratok a múltból

2019. október 01. - drkardos

Vajon ma sikeres lenne a szárnyas vízitaxi, a kompmozi vagy a bútorvásárlásra szakosodott hajójárat?

 hajojaratok1.jpg

 Fotó: Fortepan/ Nagy Gyula

 

A balatoni hajózás egy igen speciális területe az ország hajóközlekedésének, hiszen a tavon közlekedő menetrendszerinti járatok és turista hajók forgalma szinte pontosan fordítottan arányos az időjárással. Ha kisüt a nap, akkor a nyaralók, turisták inkább keresik a fürdőzés örömeit, mint a hajók nyújtotta élményt. Persze mindez nem mai jelenség. A Mahart Balatoni Igazgatósága az előző rendszerben is küzdött ezzel a jelenséggel és a legkülönbözőbb, speciális járatokkal próbálták a fedélzetre csalogatni a vízből az embereket. Szükség is volt erre, hiszen – az év eleji nagyotmondások ellenére – soha nem sikerült az utasszámokat jelentősen feltornázni. Míg a Balaton aranykorának a kezdetén, vagyis a hatvanas évek elején általában 1,6 millióan váltottak jegyet a magyar tenger hajóira, addig a rendszerváltás előtt ez a szám stabilan 2 millió köré állt be. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az egyetlen megbízható forgalmat adó ág, az átkelő hajózás az új kompok 70-80 évekbeli forgalomba állásával a korábbinál is nagyobb szeletet hasított ki az éves forgalomból. Jöjjön hát egy csokor az egykori speciális hajójáratokból, melyek egyikének sem sikerült megváltani a világot.

            Amikor 1962-ben a Dunán először végzett próbautat egy szárnyashajó, a Mahart azonnal potenciált látott a hagyományos kirándulóhajóknál akár ötször-hatszor gyorsabb vízijárművekben. Az eladó Szovjetuniónak pedig a folyón ma is közlekedő nagyobbak mellett voltak kicsi, Volga gépkocsimotorral hajtott, hatszemélyes hajói is. A Mahart ezeket szánta a Balatonra, mint vízitaxit és a szándékot tett követte, hiszen 1963-ban már a tavon végezte próbaútját az első modell. A szolgáltatás még azon a nyáron létrejött és a Fecske névre keresztelt vízitaxik Tihanyrév – Szántód, illetve Tihanyrév – Földvár között szállítottak, 55 kilométeres óránkénti sebességgel. Egy kis ideig úgy tűnt, hogy a vízitaxik megtalálják a célközönségüket, mivel a kompok éjféli üzemzárása után ezek maradtak az átkelés egyetlen eszközei, így számuk 1966-ra már 13 darabra nőtt. Azonban a komphoz mért közel tízszeres feláruk még a nyugati turistákat is elrémítette, és a motorcsónakok hetvenes években bevezetett tilalma pedig végképp megpecsételte a szolgáltatás sorsát.

hajojaratok2.jpg

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

 

            Szintén jó ötletnek tűnt a strandhajók bevezetése, melynek a Maharton kívül a SZOT is nekifutott, mérsékelt sikerrel. A szakszervezet megoldása a tó első katamarán hajójára épült, 1966-ban. A Váci Hajógyárból a Dunán és a Sión keresztül érkezett 15 méteres hajó Balatonfüreden állomásozott. Mivel speciális felépítése miatt akár 50 centiméteres vízben is tudott manőverezni, így úgy képzelték, hogy a nagyobb üdülők közelébe úszva összegyűjti az embereket és a nyílt vízen, mint mesterséges strandsziget működik majd. Az ötlet azonban nem vált be. Ahogyan szintén nem aratott osztatlan sikert a Mahart strandhajója sem. Ők a Dunán már a hatvanas évek közepén működő Panoráma Strandhajóról vették a mintát, mely a napozás élvezetét kombinálta a folyami kirándulással. Az 1974-ben indult balatoni hajón öltözőkabin és fedélzeti zuhanyzó is várta a tó közepén napozni vágyókat, ám a siker elmaradt. A napozásért a partokon már nem kellett felárat fizetni, míg a hajón kellett volna... 

            Az 1982-es ötletparádé egyik legfényesebb gyémántja a Mahart Mozikomp lett, mely valóban sikeres vállalkozásnak bizonyult és több, mint három idényt élt meg. Az elképzelés itt arra épült, hogy az éppen felfutóban lévő mozilátogatási kedvet (az év első négy hónapjában 3 millióval(!) több mozijegyet vettek 1982-ben, mint egy évvel korábban), a tavon ringatózó hajókkal elégítsék ki. A háromszáz nézőt szórakoztató hajók júliusban és augusztusban összesen 13 alkalommal indultak Szántódról, majd a film levetítése után oda is tértek vissza. A fedélzeten olyan filmek futottak, mint  „Egy kis romantika”, „Ez Amerika”, „Hárman a slamasztikában” és az „Üjra szól a hatlövetű” című amerikai, a „Zsaru vagy csirkefogó”, az „Éretlenek” című francia és a „Szuperexpressz” című japán film, vagyis a szuperprodukciók jó része megmaradt a hagyományos moziknak. Hiszen ne felejtsük, hogy 1982-ben olyan filmeket mutattak be, mint a „Dögkeselyű”, a Menzel féle „Sörgyári capricció”, A Bujtor-Kern féle „Csak semmi pánik”, a Bud Spencer féle „A seriff és az idegenek” vagy az 1959-es amerikai premierje után hozzánk is megérkezett „Ben Hur”.

            1984-ben még futotta egy érdekességre, amikor is a Kanizsa Domus és a Mahart közösen működtette a „Vásár hajót”. Itt a fedélzeten lehetett megtekinteni az áruház ajánlatát és a megrendelt termékeket a tó körül ingyen ki is szállították. A Domus hajó május 6 és június 1 között felváltva horgonyzott Siófokon és Füreden, minden nap reggel 8-tól este 8-ig.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8015185620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.