Tó-retró

50 éve indult világhódító útra a magyar rágógumi

2019. október 26. - drkardos

Csak valutát akartak spórolni a gyártással, végül a Spanyol Foci VB-n és Amerikában is magyar rágót őröltek a fiatalok.

rago1.jpg

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás 

 

Bár a kommunista vezetés szinte mindent elkövetett, hogy a vasfüggönyön innen ne tűnjön olyan vonzónak a nyugati – és különösen az amerikai – életvitel, a hatvanas évek közepe táján a fiatalok már egyre intenzívebben vágytak az ottani dolgokra. Hogy a Hungária együttes megalakulása az elindítója vagy a folyománya volt ennek a folyamatnak, azt ma már nehéz megítélni, de klasszikus, amerikai stílusukkal sokat tettek a kultúra népszerűsítéséért. A kommunizmus szürkesége helyett, a nyugati szabadságra vágyó fiatalok szemében pedig mind jobban felértékelődtek az olyan, nagyon „nyugatias” dolgok, mint a cola, a farmer és a rágógumi. Nem is csoda, hogy hosszas tárgyalás sorozat után a Coca-Cola 1968-ban tudta megvetni a lábát Magyarországon, és bár a hazai farmerekre még 1978-ig várni kellett, bérmunkában már jóval korábban készültek külföldi márkájú nadrágok itthon is, melyek egy része a boltokba is került.

            Egészen más utat járt be a rágógumi, mely szintén a hatvanas évek közepén kezdett megjelenni nálunk nagyobb számban. Hogy mekkora igény mutatkozott a gumifa gyantájából készült édességre, azt jól tükrözi, hogy 1967-ben nagyságrendileg 50 ezer dollárért importáltunk rágnivalót, ami az akkori valutaínséges időkben horror összegnek minősült. A kormányzat hamar felismerte, hogy ennek véget kell vetni, és az Édesipari Vállalatot ráállította a hazai gyártás beindítására.

Ettől egyrészt a valutával való spórolást, másrészt - az olcsóbb előállítás miatt - az exportálás lehetőségének megnyílását is várták. A Monimpex pedig lépett, és az édesipari szakemberekkel keresni kezdték a gépeket, melyeken rágót lehet majd gyártani. Végül egy francia gépsor megvásárlása mellett döntöttek, mely éppen annyiba – vagyis 50 ezer dollárba – került, mint az egy éves rágóimportunk (a vásárlást éppen a cola gyártásából származó bevételek tették lehetővé).   

            Bár a gép már 1968-ban megérkezett, a gyártás csak egy évvel később indult meg, így a magyar rágógumi születésének hivatalos évszáma 1969 és először a golyó formájú verziók jelentek meg. Az új gépsor napi 24 mázsa, vagyis félmillió darab golyócskát állított elő, ami éppen hogy elegendő lett volna a magyar igények kielégítésére. Csakhogy a pesti rágó túlságosan jó minőségűnek bizonyult. Már 1969 végén jelentkeztek olyan külföldi forgalmazók, akik a gyár teljes kapacitását 5(!) évre előre lekötötték volna, ekkor azonban az Édesipari Vállalat még nem állt kötélnek.

            A magyar gyártású rágnivaló pedig itthon is nagyon hamar népszerű lett, és a vállalat izgalmas csomagolásokkal igyekezett fenntartani az érdeklődést. 1973-ban megjelent az esernyőbe töltött golyórágó, míg ezután folyamatosan kerültek a piacra a gumibot, a fokos, a furulya és a pisztoly formájú tárolók. A nyolcvanas évekre azután már az addig divatos golyó forma felett eljárt az idő, amit a cigirágó megjelenése is előre vetített. Nagyjából ekkoriban jelentkezett egy NSZK-ban működő cég az Édesiparnál, akik úgy kértek bérgyártást a vállalattól, hogy az alapanyagot ők szállították, és a késztermék nagy részét azonnal visszavásárolták. Mivel ezzel az alapanyag valutaigénye sem volt többé akadály, így az Édesipar eldöntötte, hogy belép a világpiacra. Az NSZK cég pedig örömmel terítette a világ számos országában a termékeiket, igaz kizárólag saját csomagolásban, mivel a magyar csomagolóanyagok nem ütötték meg az általuk elvárt szintet. Az Édesipari Vállalat termelése pedig az egekbe emelkedett, hiszen az 1969 töredékéves 6,3 tonna helyett 1981-ben 16,5 ezer tonnát állított elő.

rago2.jpg

 

            Az együttműködés keretében magyar rágót őröltek a szájukban Észak-Afrikában, Angliában, Belgiumban, Svédországban, Ausztráliában és Izlandon is. 1982-ben, a spanyolországi labdarúgó világbajnokság ideje alatt a stadionokban is a legtöbben magyar rágóval vezették le a feszültségüket, sőt a rendszerváltás évében 900 tonna termék még a rágózás őshazájában, Amerikában is gazdára talált. Persze egy ilyen cikket nem lehet úgy befejezni, hogy nem emlékezünk meg két ikonikus termékről, a Donald és a Turbo rágóról! Nos az Édesipar 1985-ben már készen állt arra, hogy kockaformájú rágókat is előállítson, ám a fentebb említett klasszikusok ennek ellenére soha nem készültek itthon. Azoknak a rágóknak a gyártási joga ugyanis 1964-es piacradobásuk óta a holland Maple Leaf Chewing Gumnál volt, így furcsa módon a 80-as évek ikonikus rágója, a Donald mindig importként érkezett hozzánk.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!  

Cikkünk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr6215263886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.10.26. 19:37:54

Ja, a Donald rágó az jó volt!

Aurevol 2019.10.26. 21:30:08

Kezdetben csomagolva sem volt. Nagy üvegben állt a pulton, és dekára lehetett venni papírzacskóba kimérve. Nekem nem ízlett, az első "rágó" nekem inkább a cigirágó volt.

CSOKKI MÁLNA 2019.10.26. 21:30:18

@Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember: Nekem az autós rágó volt a kedvencem. Az Astoria BK-ban sokáig totál ilyen szagú illatosító volt a mosdóban később..Lehet hogy csak véletlen..

pat bateman 2019.10.26. 21:30:34

"Donald mindig exportként érkezett hozzánk"
Importot akartatok írni ha jól sejtem...
A TURBO rágó nekem úgy rémlik hogy Törökországból behozott szuvenír volt jó ideig, aztán simán lehet hogy ott is koppintották az "eredeti nyugatit".

2019.10.26. 21:31:23

biztos így volt, de amikre én emlékszem magyar rágók a 80-as évek közepe vége felé inkább gyengébbnek tűntek az importhoz képest. persze lehet csak azok "varázsa" miatt

gigabursch 2019.10.27. 06:52:35

A 40-50 (?) golyós, hátlapon képregényes rágók mindent megoldó valuták voltak az AMO szappannal együtt Bulgáriában a 80-as években.

Ted Harper 2019.10.27. 06:53:22

A Turbo rágót mi is Istanbulból hoztuk, ami akkor itt nagyon népszerű volt.

siriq111 2019.10.27. 06:53:29

Azzal az egyszem ragoval el voltam akar 30 percig is. Alig fert be a szamba. Ma meg ha tart 3 percig.

HgGina 2019.10.27. 06:53:47

A magyar minősége jó volt? Ezt a sületlenséget ki találta ki? Pocsék volt. Mindenhez odaragadt az idióta cukorbevonat. Még a cellofánból se lehetett kiszedni rendesen. A hülye műanyag tartókba 10 perc napsütés után beleolvadt. Az ízét egy-két perc alatt elvesztette, az embernek kis híján a foga tört bele.
Már akkor is messze jobb volt a Peruban gyártott Wrigley"s is.

gigabursch 2019.10.27. 16:37:55

@HgGina: @Dr. Trejo:
Vitatkoznék.
Ma megveszel bármilyen rágót, ugyanúgy elmegy az íze 2-3 percen belül.
Utána ami marad az csak "gumicsont"

cso zsi 2019.10.27. 16:38:09

@HgGina: Attól függ, milyen évjáratról beszélünk.
A 70-es években nagyobb volt a golyórágó, nekem a mentolos volt a favorit.
Később mindenféle színű vackot adtak golyórágó néven, és 2-3 milliméterrel kisebb volt a korábbitól.
Az minden tekintetben pocsék volt.

HgGina 2019.10.28. 08:49:54

@cso zsi: A német és osztrák forrásból bejövő rágók minősége kenterbe verte a hazait. Egy kék vagy épp fekete magyar golyórágótól két napig kék vagy fekete volt az ember szája. És már akkor se a méret volt a lényeg.

HgGina 2019.10.28. 08:50:06

@gigabursch: nem a mai rágókról írunk. Nekem volt szerencvsém már a 60-as években is Wrigley-t rágni. A maiaknak közük sincs hozzá. Az akkoriak akkor merültek ki, amikor elkezdtek az ember szájában apró cafatokra szakadni. És még akkor is volt ízük.
süti beállítások módosítása