Majdnem a Badacsonyt is elérte a nagy uránláz

2019. november 05. - drkardos

A Szovjetuniónak minden morzsa uránra szüksége volt, így a Mecseken kívül másutt is lehettek volna „bauxit” bányák.

uran1.jpg

 A második világháború utáni időszak egyet jelentett a hidegháború kezdetével és az atomfegyverkezés megindulásával. Ehhez pedig alapanyag is kellett, bármi áron. Ha az uránérc hozzáférhetőségét nézzük, akkor a két szembenálló szuperhatalom közül az Egyesült Államok mindenképpen előnyben volt annyiban, hogy a legolcsóbban kitermelhető mezők nem a kommunista blokk területén voltak. Kanada és Ausztrália valószínűleg szívesebben adott el ércet Amerikának, mint a Szovjetuniónak. Ez a helyzet pedig a teljes keleti blokkban éreztette a hatását.

            A Szovjetuniónak ugyanis létfontosságú volt, hogy ne maradjon le a nukleáris fegyverkezési versenyben, ami csak nagy mennyiségű uránérc beszerzésével volt lehetséges, gyakorlatilag bármi áron. Néhány évvel a világháború után, az ötvenes évek elején ezért az unió területén és a csatlósországokban megindult a lázas kutatás az uránérc után. A szovjet szakértők 1952-ben érkeztek meg Magyarországra és azonnal elkezdték a kutatást, a műszerek pedig több helyen is jeleztek. A legígéretesebb találatok a Velencei-hegységben, Badacsonyörs körzetében (igen közel a Balaton partjához) és a Mecsekben mutatkoztak.

            Szigorúan piaci alapon vizsgálva akkoriban az a lelőhely minősült  bányászhatónak, ahol 1 tonna kőzet legalább 3 kg uránfémet (0,3%) tartalmazott, aminek a magyar területek a közelébe sem értek. A legdúsabb kővágószőlősi területen is ez az érték csak 0,12% volt, de hát a fentiek tükrében nem csoda, hogy még ezt is bányászhatónak minősíthették. A Badacsonyban a kőzet uránfém tartalma még a 0,1%-ot is éppen csak elérte, így nem is létesült uránbánya a magyar tenger partján, ilyen kizárólag a Mecsekben jött létre.

               Meglepő módon a helyi lakosok közül sokan még a 80-as években is meg voltak győződve róla, hogy a kővágószőlősi bányában az alumínium gyártásához szükséges bauxitot hozzák a felszínre, holott alig egy évig hívták bauxitbányának a területet. 1955. július 1-én ugyanis a feltáró munkálatokat a frissen megalakult Bauxitbánya Vállalat kezdte meg Pécs közelében. Ehhez az elnevezéshez a szovjetek ragaszkodtak, mivel így akarták leplezni, mit is termelnek ki valójában a földből. A bánya bejáratát már ekkor (és egészen a rendszerváltásig) fegyveres, szovjet katonák védték. Az 56-os forradalom azonban Pécsre is elért, és a titkok jó része lelepleződött, így mire a valós termelés 1957-ben megindult, már Pécsi Uránércbánya Vállalat néven működött a cég.

Hogy mennyire szüksége volt a nagytestvérnek az uránra, azt jól mutatja, hogy a bánya vájatait az országban a legnagyobb mélységűre, közel 1,2 kilométer mélyre alakították ki, mert még onnan is fel kellett hozni az utolsó morzsákat is. Az ércet eleinte nyersen szállították a Szovjetunióba, mivel akkoriban a világon csak ott és az Egyesült Államokban állt rendelkezésre a dúsításra alkalmas technológia. Az uránércért cserébe – pénzbeli ellenszolgáltatás mellett – az akkor már működő kísérleti reaktorokba és később a paksi atomerőműbe alkalmas, dúsított urán fűtőanyag is érkezett az országba.

Emellett a környék is profitált a feltárásból, noha a bányászat egészség- és környezetkárosító hatásiról még most is folyik a vita. Egyrészt a vállalat a legnagyobb foglalkoztató volt akkoriban Pécs környékén, hiszen a csúcs évben közel 8000 fő dolgozott a vájatokban és a bánya egyéb területein (Kővágószőlős férfilakossága szinte az utolsó emberig). A vájárok ráadásul igen komoly juttatáscsomagban részesültek. Keresetük 5000 forint körül alakult, amikor az átlagbér 1100 forint volt az országban, ráadásul ingyen lakást kaptak a Pécsett felépített Uránváros nevű lakótelepen.

uran2.jpg

Az Uránváros

Fotó: Fortepan/ LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT/ VÁTI

 

Valószínűleg ez az oka annak, hogy sokan ma is elvállalnák közülük a munkát, annak ellenére, hogy a titkosítás alól feloldott egészségügyi jelentések nagyon sötét képet festenek az őket ért behatásokról (és ezek közül a vájatokban néha 40 fok fölé melegedő levegő még a legenyhébb). Nem az ő tiltakozásuk vezetett hát végül a bánya bezárásához, hanem a Szovjetunió felbomlása, és ezzel a fegyverkezési verseny vége. Az atomfegyverek gyártásának megszűnése nyomán az uránérc iránti igény már csak az atomerőművek részéről jelentkezik, ezt pedig a költséghatékonyan működő bányák bőven ki tudják elégíteni. Minden esetre bármennyit is profitált Pécs környéke az uránbányászatból, valószínűleg nincs ember a Badacsony környékén, aki irigykedne rájuk... 

Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára! 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8115290622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.