Régen is elit partihely volt a Központi Buszpályaudvar

2019. december 03. - drkardos

Az Erzsébet téri állomás épülete már régen is a bulit szolgálta, bár a halandók csak buszpályaudvarként ismerték.

 palyaudvar1.jpg

Fotó: Fortepan/ UVATERV

 

Sokan nem is sejtik, hogy az Erzsébet téri egykori buszpályaudvar bauhaus stílusú épülete nem csak az utazók kiszolgálását tartotta egykoron szem előtt, de a második emeleti úgynevezett kultúrteremben tartottak mindenféle rendezvényt. Volt itt kommunista ifjúsági találkozó, taxisofőr parti és fodrászverseny egyaránt. De vajon hogyan fért meg a nemzetközi buszhálózat kiszolgálása a szocialista rendezvényekkel? Hát igen nehezen! A sztori jóval az előző rendszer előtt kezdődött, pontosabban 1927-ben, amikor megalakult a Magyar Vasutak Autóközlekedési Részvénytársaság, a MAVART. Ez a cég felelt az országos buszhálózatért, ami a vasút mellett egyre jelentősebb szerepet töltött be mind a személy- mind pedig a teherfuvarozás terén. Nyolc évvel később - a posta autóbuszainak átvétele után – külön is vált ez a két üzletág, és megalakult a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme, a MÁVAUT, amely ekkorra már 224 vonalon végzett személyszállítást. Nem csoda, hogy már a 40-es évek elején felsejlett a terv, miszerint egy modern, központi elhelyezkedésű buszpályaudvart kell létrehozni Budapesten, mivel a városban elszórtan lévő állomások nem igen bírták a forgalmat. Különösen rossz helyzetben volt az Oktogon téri pályaudvar, ahonnan a nemzetközi járatok is indultak. A háború után bár a buszok elpusztultak, de az utazási kedv nem csappant, így az újjáépülő ország egyik első lépéseként megépítették az Erzsébet téri buszpályaudvart bauhaus stílusban Nyíri István tervei alapján.

 

A korabeli kommunista vezetés nem igen díjazta Nyíri építményét, sokan kapitalista befolyástól tartottak az épületegyüttes láttán, állítólag egy amerikai hasonló jellegű buszpályaudvart idézett. Végül A MÁVAUT azonos nevű utódja – immár állami tulajdonban – vette birtokba 1949. szeptember 18-án a krómból, acélból és üvegből álló modern buszpályaudvart a mostani Erzsébet téren, amit akkor éppen Sztálin térnek hívtak. A korabeli sajtó a párttagoktól eltérően viszont ódákat zengett az épületről, amit színtiszta virágerdő övezett kint és bent egyaránt. A padlót márvány és hatalmas kockás gumiszőnyeg borította, a hatalmas üvegablakok előtt sárga függöny lengedezett, a bejárattól balra pedig az állomásfőnök, a jegypénztárak és a felvilágosító iroda, jobbra pedig a postahivatal telefonfülkékkel, színházjegyirodával, újságos és könyves pavilon helyezkedett el. A csarnokban ugyan volt egy espresszó-kávézó és egy büfé is, de évtizedekig hiányolták az utasok a meleg konyhát és egy valódi étterem kínálatát.

palyaudvar2.jpg

Fotó: Fortepan/ UVATERV

 

Hiába voltak fent irodák és még egy külön rendezvényterem is, azokat a mezei elvtársak nem használhatták, csak zártkörű rendezvényekre adták ki bérbe. Viszont a 60-as években igen népszerű parti-helyszínnek számított. A MÁVAUT felirattal büszkélkedő állomás pedig 49 után egyre népszerűbb lett, innen indultak a vidéki járatok, a nemzetközi buszok, sőt még az IBUSZ egyedi buszútjai is.

 

Ez a forgalomnövekedés impozánsnak tűnik ugyan, de a kényelmet sem lent, sem a fenti emeleteken nem igen szolgálta. A nyitáskor, 1949-ben 46 járat közlekedett a Sztálin térről és még arra is volt hely, hogy egy tartalék busz állomásozzon a peronon, ha elromlana bármelyik induló gépjármű. Ezzel szemben 1970-re 464 járatot indítottak az átkeresztelt Engels térről és az utasforgalom is megtízszereződött. A 70-es években nem is szólt másról a buszpályaudvar élete, mint az általános zsúfoltságról, a késésekről és a tömegtumultusokról. A rendezvénytermet bezárták és átadták a növekvő forgalom kiszolgálásának, a buli pedig kiköltözött a környező utcákba. A környék a „rendszerellenes huligánok” gyülekezőhelyévé vált, s bár alkoholt nem igen lehetett kapni a pályaudvar utasellátójában, attól még a környék bambis és sörös üvegektől volt szemetes.

 

A probléma megoldásaként ekkor merült fel először az újabb vidéki buszokat kiszolgáló pályaudvarok létrehozásának ötlete, amelyek helyszíne az egykori Népstadionnál, illetve a Népligetnél lett volna. De a terveket csak sok-sok év múlva követte valódi építkezés, az ország keleti vidékét kiszolgáló Népstadion buszpályaudvart csak a 80-as évek elején adták át, míg a Népliget modern nemzetközi állomása a rendszerváltást követően készült el. Végül ezek az új állomások verték be az utolsó szöget az Engels téri pályaudvar koporsójába. 2002-ben ugyanis az eléggé rossz állapotban lévő épület végleg bezárt, a maradék járatok átkerültek az új népligeti Nemzetközi Buszpályaudvarra. Mivel ekkoriban éppen ide tervezték az új Nemzeti Színházat, az akkori vezetés szerette volna lebontani Nyíri egykori alkotását, de mivel még a 70-es években az épületet műemlékké nyilvánították, így megmaradhatott. Később a Design Terminál, manapság pedig egy szórakozóhely működik az egykori buszpályaudvar falai között.

Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára! 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8215336164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.