Csak illúzió, hogy a Kádár-korban minden olcsóbb volt? Nézzük egy 45 évvel ezelőtti és egy mai vasárnapi ebéd árát.
Fotó: Fortepan/ Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
A vasárnapi ebéd hagyománya több családban még mindig az előző rendszerben megszokott, nagyanyáink által hagyományozott módon zajlik. Ilyenkor összegyűlik a család apraja-nagyja, hogy elfogyassza közösen az aranyló húslevest, a csirkepaprikást nokedlival vagy tarhonyával, s ilyenkor nem hiányozhat a desszert sem, például sokunk kedvence, a madártej. Talán a hatnapos munkahét miatt – a fiatalok bizonyára nem tudják, de 1981 előtt szombaton is dolgoztak az emberek, sőt még iskola is volt a nebulóknak – alakult így, hogy a vasárnapi déli étkezés lett a hét ünnepi ebédje. Ilyenkor vélhetően még a családfő sem dolgozott, és a háziasszonynak is volt ideje a főzésre, hogy különleges finomságokkal kápráztassa el a családot. A korabeli kutatások szerint vasárnap még a legszegényebb családoknál is hús került az asztalra, és a három fogásos menü szinte kötelező volt. A hétköznapokon, amikor többnyire a nők is dolgoztak, jóval kevesebb időt töltöttek a konyhában a vacsorakészítéssel, és a spórolás jegyében ezek szegényesebbek voltak. De térjünk vissza a vasárnapi ebédhez, hiszen cikkünk célja, hogy megnézzük, mennyibe került egy kiadós ebéd a Kádár-korban, s ma mennyit is fizetünk egy ilyen családi étkezésért.
1975-76 tájékán a magyar átlagfizetés 2800 Ft. volt, ezzel szemben tavaly 237.000 Ft. volt a magyar átlagfizetés, azaz manapság kb. 84-szer keresünk többet, mint 45 évvel ezelőtt. Most nem foglalkozunk azzal, hogy egy két gyermekes családban vajon mennyi lehetett a két szülő keresetéből az egy főre eső jövedelem, ugyanakkor az ebéd költségeit 4 fővel számoljuk. Így viszont megadható, hogy a családfő átlagosnak tekinthető fizetéséből mennyit vett el egy ünnepi étkezés. A fentebb említett húsleveses családi ebédhez szükséges egy 2 kg-os bontott csirke, amelynek csontos részeiből némi leveszöldséggel és burgonyával készülhet a leves, a combokból, mellből és szárnyakból pedig egy finom csirkepaprikás tarhonyával és savanyúuborkával. A fogásokat madártej zárja, amelynek főbb összetevői a tej, tojás és a cukor. A 70-es évek közepén a bontott egész csirke kilója 39-40 forintba került, ugyanezt manapság olyan 600-700 forintért kaphatjuk meg a hipermarketekben, azaz manapság 17-szer fizetünk többet érte. A zöldségek árát összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a sárga- és fehérrépa kilója 4-5 forintba került régen, manapság pedig 300 forintot kell kifizetnünk érte a kasszánál. A burgonya kilónkénti ára 5 forint körül mozgott a 70-es évek közepén, míg a hagymáért és a fokhagymáért 10 és 50 forintot kértek, ez manapság kilónként 270 Ft (burgonya), 290 Ft (hagyma) és 1400 Ft (fokhagyma) körül mozog. A tej literje 4 forintot kóstált, egy csomag cukorért 11 forintot, egy db tojásért 2 forintot kellett fizetni, ugyanezt ma 300 forintért (tej és cukor), illetve a tojást 55 forintért kaphatjuk meg. A félkilós 4 tojással készült tarhonyát egykoron 6-7 forintért adták a közértek, manapság olyan 400 forint körül már vehetünk megfelelő minőségű terméket.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Ha összeállítjuk a kellő mennyiséget és összeadjuk a költségeket egy 4 személyes, háromfogásos menühöz, akkor nagyjából a 1976-ban körülbelül 80 forintot kellett elköltenie a háziasszonynak a boltban és a piacon ahhoz, hogy egy kiadós vasárnapi ebédet tudjon főzni csirkéből. Manapság ugyanezt olyan 3300-3500 forintból tudjuk megvalósítani, ha nem veszünk semmilyen különleges minőségű hozzávalót. Ha ezeket az összegeket összevetjük a fizetésekkel, akkor meglepetésben lesz részünk, hiszen régen csupán 35 vasárnapi ebéd jött volna ki egy átlagfizetésből, míg napjainkban akár 70-et is megfőzhetnénk. Bár a családi emlékek úgy tartják, hogy a Kádár-korban minden olcsóbb volt, és több mindenre volt pénze az embereknek, ez nincs így az ételek esetében, hiszen egy húsos ebéd bizony dupla annyiba került a jövedelmekhez viszonyítva, mint manapság. Nem csoda, hogy vidéken mindenki háztájit tartott, hogy ne kelljen a tojásért, csirkéért, disznóhúsért és kolbászért fizetni, a városi proletároknak pedig maradt az olcsóbb konzerv, és az, hogy csak vasárnap ettek több fogásos, húsos ebédet.
Ha szeretne visszaemlékezni a régi ízekre vagy kíváncsi, hogy milyen kreatív recepteket lehetett konzervekből összeállítani, vessen egy pillantást a Tó-retró Kádár-kori receptkártya-gyűjteményére. Hogy a szájában érezze a nosztalgiát!
