Tó-retró

Az ellopott román tó esete

2022. március 24. - drkardos

Ma is jelölik a térképek a fantomtavat, mely fele akkora lett volna, mint a Balaton. Rejtői történet a hatvanas évekből.

ellopott_to1.jpg

Így néz ki ma a "tó"

 

A kommunizmus egyik alap tétele – ahogy világszerte, úgy nálunk is – az volt, hogy az ország és annak minden java a munkás/paraszt osztályé. Persze Marx, Engels, sőt még Lenin sem számolhatott azzal, hogy az említett embercsoportok mennyire szó szerint veszik majd ezt a tézist. Mert bizony abban az időszakban a munkahelyükön fellelhető erőforrásokat legalább is igen sokan érezték magukénak. A tárgyak, szerszámok, alapanyagok eltulajdonítása soha nem látott méreteket öltött, mint ahogy az ezek értékesítésére létrejött másodlagos piac is. Természetesen itt nem magyar jelenségről beszélünk, hanem a teljes keleti blokkot, sőt minden kommunista országot jellemző problémáról. Noha a szóbeszéd szerint az M7 autópálya alapanyagainak jelentős hányada végezte a balatoni nyaralókban, ezzel a teljesítménnyel meg sem közelíthettük a hatvanas évek Romániájában történt legzajosabb „kommunizálást”. Ők ugyanis egy komplett tavat loptak el!

            A Ceauru nevű mesterséges tó építése 1965-ben, még éppen a Causescu éra kezdete előtt indult meg. A tó létezését elsősorban árvízvédelmi és hűtési célok indokolták, melyre a Rovinari erőműnek volt szüksége. Ahogyan a kommunista rendszerben szokás, a Ceauru kapcsán is igen nagyot álmodtak. A teljes vízfelület 200 négyzetkilométer lett volna, ami közel kétszerese a Tisza-tóénak és közel nyolcszorosa a Velencei-tó méretének. A töltésekkel kialakított, 150 millió köbméteres medret négy folyó (Jiu , Tismana , Beszterce és Jaleș) táplálta volna. A román kormány a célra 3 milliárd lejt bocsátott rendelkezésre, ami szinte elképzelhetetlen összeg. Ez akkor 6 milliárd, mai árfolyamon 360 milliárd forintot jelentett. De talán könnyebb elképzelni az összeget, ha tudjuk, hogy a román átlagfizetés 1965-ben 850 lej volt. A munka megindulása előtt 3 település közel 2000 lakóját telepítették ki a környékről, akik ilyen-olyan kárpótlást kaptak, hogy másutt új életet kezdhessenek.

A munka csúszása miatt azonban ezek az emberek többnyire vissza jártak régi házaikhoz, és azokat saját kezükkel szétbontották az építőanyag kinyeréséhez. Márpedig a építkezés csak csúszott, és csúszott. Három évvel később ennek ellenére az építés vezetője lelkendezve jelentette be Nicolae Causescu elnöknek, hogy az ország büszkesége, a Ceauru-tó elkészült, és rohamléptekben folyik a feltöltése is. Bukarestben nagy volt a boldogság és azonnal kiadták a térképészeknek, hogy a tavat jelöljék be a legújabb atlaszokban. Csakhogy a tó valójában nem volt sehol...

Egészen elképesztő belegondolni, hogy az akkori térképészek egyáltalán nem vették a fáradságot legalább egy légi szemrevételezés lebonyolítására sem. Az új tavat egyszerűen az elsőre elkészített tervrajzok alapján jelölték meg egy olyan helyen, ahol a mai napig csak erdő és rét található. Nedvességet ott legfeljebb a talajvíz adhat. A folyókat elterelő gátak közül ugyanis csupán egy készült el, ám ezt sem használták a képzeletbeli tó feltöltésére. A turpisság pedig teljesen véletlenül derült ki. Egy magasrangú párttisztviselő éppen a környéken utazott, amikor váratlanul úgy döntött, hogy meglátogatja az elképesztő teljesítményt jelentő építkezést. Nem nehéz elképzelni a döbbenetét, amikor nyomát sem látta a fél balatonnyi víztükörnek.

Causescu természetesen azonnal vizsgálatot rendelt el, melyet a román titkosszolgálatra bíztak. Az eredmény pedig döbbenetes volt! Az építéssel megbízott tervezők, felelősök és pártkatonák egyszerűen ellopták a 3 milliárd lej szinte minden garasát. Ebből a pénzből éltek jól és óriási, a nagy vezéréhez hasonló villákra is bőven futotta belőle. Mint kiderült, a pénzből már 1967-ben sem volt, ám még egy évig húzták a nagy bejelentést, hogy reálisabbnak tűnjön az időszükséglet.

Az eset kapcsán persze rengeteg letartóztatás történt, ám igazán komoly büntetést csak a vezető tervező(!), Dumitru Dăncescu kapott, őt ugyanis halálra ítélték. Bár Nicolae Causescu az ítéletet később 20 év kényszermunkára változtatta, a Duna-Fekete-tenger csatorna építésére való kirendelés gyakorlatilag felért egy halálos ítélettel. A főmérnök ott is halt meg, alig egy év múlva. Persze ettől a tó ügye nem változott meg, sőt most következik a legnagyobb csavar!

A Ceauru-tó ugyanis a mai napig szerepel a térképeken, sőt még a Google mapsen is felfedezhető.

ellopott_to2.jpg

Az elképzelés alapján rajzolt térkép (felül) és a valóság a műholdképen (alul). A tó azonban még mindig szerepel a google mapsen

 

Hogy miért van ez így, annak oka ma sem egyértelmű. Legkésőbb a Causescu rezsim bukása után, 1989-90-ben illett volna törölni az országot nevetségessé tevő szégyenfoltot. A leginkább elfogadott magyarázat ma az, hogy a tó helyén lévő területnek máig nem rendezettek a tulajdoni viszonyai. Így építkezni ezen a részen nem lehet, akkor pedig miért kellene új nevet adni egy közel hatvan éve létező helyett? Logikusnak hangzó érvelés egy ép ésszel fel nem fogható történet végén, melyhez hasonlót még Rejtő Jenő sem tudott kitalálni...   

 

Amennyiben érdekli a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhat meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A  "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.   

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr6117788608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

'it's cool to know nothing' 2022.03.24. 19:11:22

A Zsil folyót azért illene ismerni.

vzsozso 2022.03.30. 20:30:50

Érdekes történet, köszönjük, hogy megosztottad velünk!

Apró helyesbítés: "Causescu" helyett "Ceausescu (Ceaușescu)" a helyes.
süti beállítások módosítása