Tó-retró

Mit adott nekünk a kötelező sorkatonaság?

2022. augusztus 17. - drkardos

Pitralon illatú visszaemlékezés a stokik, fókák és centik világára a volt katonáknak és szlengértelmezés a többieknek.

sorkatonasag1.jpg

Fotó: Fortepan/ MHSZ

 

Azoknak a férfiaknak, akik a 1950-1990-es években voltak fiatalok, biztosan van legalább egy olyan sztorija, ami úgy kezdődik, hogy „A honvédségnél...”. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen életünk (írhatom így, lévén, hogy én is voltam sorkatona) egyik meghatározó időszaka volt az 1949 májusa és 2004 decembere között létező kötelező katonai szolgálat először 3-2- 1, majd háromnegyed vagy fél éve. Amíg azonban mi nettó kiszúrósdiként éltük meg ezeket a hónapokat, valójában több olyan készségünk is magas színvonalra fejlődött, melyekre nem is gondoltunk volna. A sorkatonaság ugyan hadászati szempontból nagyjából a „béka feneke alatt” és az abszolút nulla közötti jelentőséggel bírt, így is sokat kaptunk tőle. Nem hiszik? Járjunk utána, hogy milyen eszközök milyen készségeket is fejlesztettek (jókedvre fel)!

 

Fóka, motoros fóka: Ne szépítsük, a tesztoszteronban fuldokló fiatal fiúk összezárása automatikusan hozza magával a szívatások csomolungmai magasságának alapvető igényét. Ennek a szabadon választott tevékenységnek pedig szinte szobrot állított a fókacsalád. Először egy kis ismertető anyag a fiatalabb korosztály számára: a pörgő-forgó műszál csoda felmosók előtti időben az emberek egy szürke, téglalap alakú pamutdarabot használtak a folyadékok felitatásának céljára. A laikus háziasszonyok ezt felmosórongyként aposztrofálták, ám a beavatott sorkatonák a mai napig fóka néven emlegetik.

sorkatonasag2.jpg

 

Ennek „motoros” verziója a hetvenes évek végétől az ún. felmosófára terített változat (állva lehetett használni, így annyival gyorsabb volt, mintha motorja lett volna). Azonban eleinte a motoros fóka azt jelentette, hogy egy kopasz (legfeljebb néhány hete bevonult) katona megfogta a fókát, őt pedig a lábánál fogta meg egy másik kopasz, majd így, égbe emelt lábakkal tolta végig a helyiségen. Hogy az összhatás tökéletes legyen, a fókát tartó brummogott is, mint egy kismotor. Ebben az esetben egyértelmű, hogy a férfiak tisztaság iránti vágya fejlődött, melyet a faltól-falig verzió még tovább fokozott. A kopaszok ilyenkor sisakban fókáztak, lehajtott fejjel. Amikor valamelyik falat vagy sarkot elérték, a sisak „jelzett” nekik, így a takarítás esetén a minden részletre kiterjedő gondosság igényét is elsajátították.

 

Stoki: Ha sorba állítjuk a legnagyobb hatású, honvédségi nevelőeszközöket, akkor ez a négy fémlábból és egy négyzet alakú, műanyag ülőlapból álló szék kerül a lista elejére. A stokin ugyanis a legritkább esetben ültek. Annak célja ugyanis a gyakorlóruházat (nadrág, ing, kiskabát) tökéletes éjszakai tárolása volt.

sorkatonasag3.jpg

Egy rendhagyó, fa ülőlappal készült stoki

 

Az egymásra rétegzett ruháknak pontosan el kellett takarni a stoki felületét (de nem lóghattak le egyik oldalon sem) és a magasságuk egy stokifának nevezett alkalmatosságéval kellett, hogy megegyezzen. A kivitelezés annyira volt egyszerű, hogy a megfelelően sikerült „stokizott ruhának” komoly csereértéke volt. A leszerelők általában komoly juttatásokért adták tovább a kopaszoknak, akik ugyanúgy nem nyúltak hozzá a teljes szolgálati idő alatt. Nem kérdés, hogy ennek hatására minden leszerelő férfi ugyanilyen tökéletes négyzetre hajtja minden ruháját élete végéig... vagy mégsem? :)

 279533428_10217537832477888_660965488105467466_n.jpg

Jöhet pár érdekes sztori és rejtély a Balatonról is? Olvasson bele a Tó-retró blog szerzőjének új könyvébe! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés 

 

Centi: Az idő folyását és a múlandóság érzését megtestesítő eszköz esetében az a csoda, hogy Dali egyetlen festményén sem jelent meg soha. Ma már nem tudni, hogy kinek az ötlete volt a sima, szabócenti időmérőként való alkalmazása, ám az utolsó 150 nap jelölése (robbant a centi) csak ezzel volt elképzelhető.

sorkatonasag4.jpg

 

A mindennapi levágás természetesen csak az erre a célra, valamilyen hölgytől beszerzett körömollóval történhetett (egyébként a fiúk többnyire körömcsipeszt használtak karomtalanításra). Ha egy öreg (150 napnál kevesebb „letöltendővel” rendelkező) katona kopaszok közelébe került, akkor kötelező volt egy komoly mentális zavarokkal küzdő ápolt idült mosolyával lengetni, csattogtatni a centit, hogy amazoknak biztosan rossz napja legyen. Az élelmesebb gumik (a kopaszoknál régebben szolgáló, de még nem öreg) wc papírt kezdtek tépkedni (250 lap vagyis 250 hátralévő nap), ám ez akkora szentségtörés volt, hogy azonnali fókázás vagy kanalazás járt érte.

 

Kanálgép: A svájcibicska KGST megfelelője három evőeszközből (kés, villa, kanál) és az ezeket összefogó tartóból állt. Utóbbi rendelkezett sörnyitóval és konzervnyitóval (gyíkhús-nyitó) is. Valójában ezt az eszközt annyi mindenre lehetett használni a fedezékásástól az atomreaktorépítésig, hogy a híres sorozat-ezermester McGyver zokogva könyörgött volna a tervrajzáért.

sorkatonasag5.jpg

 

 

Egyik funkciója például a már említett fenyítés, a kanalazás volt, amikor a szabvány kanállal éjszaka lilára-vörösre-kékre verték a renitenskedő kopasz hasát, nyolc napon belül gyógyuló fizikai sérüléseket és hetekig tartó fegyelmezettséget okozva. Szinte biztosan a kanálgép tehet arról, hogy a férfiak nagy része soha nem menne ki az utcára egy ügyes, többfunkciós bicska nélkül. Ezt nevezhetnénk a KGST Mekk mester képzésének is.    

 

Leszerelő zászló: Végére értünk a cikknek és a képzeletbeli kötelező sorkatonaságnak is. A nyolcvanas években az utolsó néhány nap már a kötelező leszerelő zászló készítésről szólt. Ez az alkalmatosság egy (szigorúan honvédségi pecsétes) lepedőre festett tartalmakból állt. A megjelenő motívumok minden, a korosztálynak fontos tárgykört felöleltek, így helyet kaptak a vicces, undorító, felemlő és felnőtt tartalmak is.

sorkatonasag6.jpg

 

 

Mivel a legtöbb katona festeni legfeljebb korongecsettel tudott, így többnyire a laktanya grafikai szkillekkel megáldott tagjai alkották meg a korabeli templomi freskók e 20. századi ükunokáit (nem kevés borban vagy cigiben kapva meg az ellentételezést). Persze ez így nem tűnik oktató jellegűnek a többiek számára, ám ha jobban belegondolunk, akkor nagyon is sokat tanított nekünk. Először is megtudtuk, hogy a jó munkának értéke van (ezt kellett cigiben vagy borban kifejezni) és jó munka csak tökéletes alapanyag használatával készülhet (nem is volt könnyű pecsétes lepedőt kommunizálni a leszerelések körüli időszakban). Ráadásul a leszerelő zászlók szellemisége a fiatalok további életét is végig kísérte a meccseken vagy koncerteken használt zászlók képében.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7317909967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lutria 2022.08.17. 19:22:51

Én 92-ben voltam katona,akkor már nem állt korlátlanul rendelkezésre mindenféle szivatáshoz az alapanyag,pl. megdrágult az ultra,ugyhogy amikor az egyik napofájú öreg katonának rossz napja volt és üvöltözött a folyosón hogy minden szobát "beultráz" meg felrugdossa a vödör vizeket stb.elment a takarítószer raktárba-nem volt ultra,az épületünkben volt az ellátós-raktáros tisztnek az irodája/raktára,tőle kért ultrát,kapott egy csomaggal (még a kék feliratos 0.5-1kg-os)de azzal a feltétellel hogy a felét vigye majd vissza...Úgyhogy a nagy "beultrázásból"csak némi behintés maradt meg vízlocsolás amit ő cipelt be vödörszámra hogy végre felrughassa...:)
A „stokizott ruhának”cserélgetését sem értem,nekünk már csak az a gyakorlónk volt amit viseltünk,nem volt még egy szett ami mindig a szekrényben lett volna összehajtogatva várva a takarodót hogy a stokira kerülhessen.Úgyhogy nem adtak olyan feladatokat sem ami komoly ruhaszennyezéssel járt volna,pl.sárban kúszás stb.(amit már nem lehetett volna pl.a csap alatt kimosni )mert akkor hirtelen több tucat katonának kellet volna soron kívül tiszta gyakorló ruháztot adni több óra ráfordítással stb.Továbbadni (pénzért) meg pláne nem lehetett mert minden ruhadarabbal el kellett számolni leszereléskor,csak a fehérneműt meg a zoknit lehetett megtartani.Minden mást újra kiosztottak a következő vonulásnak.

Medgar 2022.08.17. 19:22:58

Mit adott nekünk a kötelező sorkatonaság?
Napi 50 liter benzint v. gázolajat.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.08.17. 21:39:51

A stokira nappal le lehetett ülni, csak éjszakára foglalta a ruha, elvágólag. Én, ha kivételesen békén hagytak bennünket egy kicsit, a stokin ülve aludtam, a vaságy támlájára támaszkodva. Örökké alváshiányom volt.

A centinél a művészet odáig fejlődött, hogy a centiméteres vonalaknál mindkét oldalt egy apart kis bevágást kellett ejteni, előre az egész mérőszalagon, és akkor onnantól már olló nélkül is le lehetett tépni belőle egy egységet a nap rituális pillanatában.

Tegnap a katonaidőmről álmodtam, ki tudja, mióta először. Erre ma ez már a második sereg témájú írás, ami elém kerül. Próbáltam már a lottószámokat is megálmodni, de az nem sikerül.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.08.17. 21:41:01

Nekem adott egy kevés új tudást szakmailag, de azt egy félnapos tanfolyam is megadta volna, és akkor nem húztuk volna az időt 350 napig... :D
Nálunk a kék villám volt rendszeresítve.Már nem emléxem, milyen nevű takarítószer volt ilyen kék színű műanyag tubusban rendszeresítve, na ezt kellett kupak nélkül letenni a földre és két lábbal ráugrani.Ezáltal a tartalma villám szerűen fosódott ki a meghatározott irányba, a falra, ablakra, akár a plafonra is.És akkor lehetett nekiállni feltörölni, jó sok vízzel, aminek hatására a körlet is megtisztult.
:D
Érdekességképpen saját magunknak (az azonos vonulásúak egymás közt) is be-kékvillámoztunk néha, nem szívatásból, hanem amikor tényleg a takarítás volt a cél, persze nyilván csak szolidabban.
Én 93 augusztusában vonultam be 1 évre, nálunk volt gyakorló gyakorló is, meg ünnepnapi is.Az ünnepnapi a szekrényben volt bestokizva, a hétköznapi meg a stokin pihent estétől reggelig.
Leszereléskor volt még divat hajnalban az emeletről az ablakok alatti fákra rádobigálni a céges zoknikat, alsógatyákat stb cuccokat, amit aztán a kopaszok, gumik, akárkik szedegethettek le ügyesen.

mpapa 2022.08.18. 07:15:35

Másoknál nem készült Obsit az utolsó napokban?
Disznóvágás sem volt?

Projekt678 2022.08.21. 16:45:17

@lutria: Az az ultrázás ultraprimitív volt, néha vissza is ütött: januárban a leszerelésükre várakozó "öreg tengeri ráják " egy este beultráztak nekünk. Habos volt ám lábszárközépig, folyt is hozzá a víz bőséggel...az meg lépcsőn le, bejárati ajtón ki, onnan is tovább, le egészen az ÜTI-ig. Csakhát abban a fránya hidegben ( akkoriban még zimankós telek voltak) a lejtős aszfalton bizony fagyott vízesés és korcsolypálya alakult ki. ÜTI üvöltve föl, alvást színlelő " vén tengeri iszapszemű rájákat " bizony fölverte s azok törték a jeget, mi kopaszok nézőnek voltunk kirendelve.

kocsmagomba 2022.08.21. 16:45:39

A sorkatonaság megtanított sunnyogni, munkát színlelni, lógni, lopni, csalni. Jó példát mutattak egyes tisztek. A századparancsnokunkat kerek egy évig nem láttuk, büntetését töltette valami fogdában pont emiatt.
Kiképzés nem volt. Csak mélyvíz. Ugyanis harckocsizóként rögtön első lépcsőben védtük a délnyugati határt. Nálunk csak az számított, hogy el tudod-e vezetni az orosz tankot, és tudsz-e vele célba találni élessel. Nappal-éjjel, nyárban, hóban. Stokit és más alaki szabályokat tőlünk nem kértek. Sokszor hetekig voltunk kint a vadonban.

Mégis egy dolgot tanultam meg a legjobban: bárhol, bármilyen körülmények között bort szerezni nekem és a társaimnak a tankban! :) Ezt a szakaszomba tartozó másik tank parancsnoka oldotta meg jobban nálam. Én az erdőből gyalog jártam borért. Ő egyik téli estén a tankkal ment be a közeli faluba, és igényesen leparkoltak a kocsma előtt. Nekünk ezt is elnézték... nemhogy a stokit. Nálunk nem volt olyan, hogy valami "öreg" verte volna a nyálát a "kopasz" előtt. Ez csak a gyalogos "nyulaknál" volt szokásban. Egyszer az egyik öreg megpróbált beönteni egy kopasznak. Budapest 8-kerbeli, mit vársz. A szakasz, 3 tank minden tagja összeállt, és együtt takarított, öregek is, miközben a kopasznak megtiltottuk hogy takarítson. A beöntő baromhoz nem szóltunk egy hétig, égett a pofa. :)))
Lehet, hogy ezt tanultam? Á, mégis inkább a bor szerzést! ;)

Cs3pPPelRR 2022.08.21. 16:46:06

Nálunk ilyen fent felsorolt bohóckodás nem volt.
A sz.parancsnok az elején világossá tette, ha a fülébe jut valami olyan, ami átlép nála egy igen alacsony határt erkölcsileg-anyagilag, azonnal Katonai Ügyészség lesz belőle az elkövetőkkel és az Aeg. szolgálatban lévőkkel együtt. Nem is volt gáz.
Nem is volt rá igény. Idő sem. Napközben a belszolgálaton és a pihenőkön kívül senki sem tartózkodhatott a századszinten. Aki nem volt szolgálatban vagy kiképzésen, annak ott a javítóműhely reggeli után. Ha meg fent voltál (lehettél) végre a szinten, nyugi volt, pihi, dumcsi, pingpong, este filmezés meg alvás.
Ruhából bakancs kivételével mindenből 2. Egy kúszómászó-kiképzős-menetgyakorlatozós-javítóműhelyes amit indokoltan azért lehetett cserélgetni soronkívül is meg a szolgálatotadós sötétzöld. Nem is nagyon voltak stokik, inkább székek. Harmadidőszakosként már lehetett egy szőnyegem az ágy mellett.
Nemtom' mikor lett volna idő zászlót készíteni, lusta is voltam (talán 2 embernek lett a nagyon sokból) meg nem is érdekelt. Azt a 2.-t vagy mennyit persze aláírtam.
A centi is ritkaság volt.
Az utolsó napomon is külsőkörlet-őrségben voltam (előtte 2 nappal meg 20km. menetgyakorlaton lövészettel) de már nem tudtam kitölteni a 24órát (14.00-ig) mert 12.00 előtt pár perccel kijött értem a szolgálatvezető főtörzs (és félviccesen lebaszott, hogy mit szórakozok én itt kint, amikor épp mennem kéne haza), hogy visszavigyen és leadhassam az összes cuccomat mivel ez időbe telik, ő meg 15.00 kor hazamenne. A társaimat már 1 órával azelőtt elengedték de én elfelejtődtem.
Kihozta magával az őrtartalékot helyettesíteni engem arra a 2 órára, visszakocsikáztunk a cégessel (méregzöld Astra F, bocs), fegyverszoba, ruházat/felszerelés elszámolás leadás, 2-kor már kapun kívül voltam, hogy jöjjek vissza 4 nap múlva a személyimért. ¯\_(ツ)_/¯

Etniez 2022.08.21. 16:46:21

A katonaság semmit nem adott, de éveket vett el a fiatalok életéből. Semmit nem tanultak ott, a pozitív élmények nagy része annak betudható, hogy akkor voltak fiatalok és gondtalanok. Jó, hogy megszüntették.

Hülye aki elolvassa! 2022.08.21. 16:46:31

A 90-es években már csak a maflákat tudták elvinni, meg a katonásdi iránt vonzódókat.
Itt pár hónapig a nyolc általánost végzett dirigálhatta az egyetemistát, hogy aztán élete végéig engedelmeskedhessen neki.

konrada 2022.08.21. 16:47:04

A centinél kimaradt, hogy mitől tudott csattogni!;))
(Hisz egy viaszosvászon, viszonylag puha szalag magától nem nagyon tud.;)

Komoly munka volt benne. Először is össze kellett hajtogatni 10?-15? cm-es darabokra kiegyenesítve, majd lakkbenzinbe? beáztatni, hogy megkeményedjen. (Talán fel is kellett vágni? Már nem emlékszem.)
Ha mindez jól sikerült, akkor már mint kemény lemezdarabokként csattogtak egymáson, vagy egy máson.;))

kocsmagomba 2022.08.27. 09:00:31

Na és a "szimat szatyor" miért nincs említve?

Bambano 2022.09.24. 22:45:24

@Cs3pPPelRR: nálunk az utolsó pár hétben nem volt kiképzés. augusztusi leszerelő voltam, így a leszerelésünk előtti időszakban a hivatásos állomány nyári szabadságolása zajlott. A felszerelésünket folyamatosan adtuk le, az utolsó nap már csak kimenő ruhánk volt, az utolsó nap délutánkán meg már csak torna-melegítő.

Bambano 2022.09.24. 22:45:33

@konrada: uhh, ti nem voltatok katonák? :P
A 10-15 centis darab az a tápos centi volt, olyat háromidőszakos katona nem vett a kezébe.
A rendes centi úgy készült, hogy kézigránát biztosító szegre feltekerték a megfelelő méretűre vágott centit, körbetekerték dróttal és így áztatták be egy üveg benzinbe.
A megfelelő méret az nem 10-15 napos volt, olyat nem használtak. A megfelelő méret az a 150 centis végétől az 50-es centiig tartott, mivel csak 100 napig mértek centivel, utána collostokkal történt a napok jelzése.
A táposoknak heti centije volt, értelemszerűen 7 centis darabokból.
süti beállítások módosítása