Négy évvel a rendszerváltás előtt épült, és a létéről, de főleg a funkciójáról a helyiek közül is csak kevesen tudnak.

A fák között bújik meg az épület...

A legfoto.hu képe

A gödöllői Öreghegyen ma is áll egy hatalmas épület, melyről a helyiek közül is csak kevesen hallottak, eredeti funkcióját pedig szinte senki sem ismeri. Persze nincs ezen mit csodálni egy olyan objektum esetében, mely a hidegháború paranoid légkörében fogant. Ugyanakkor mégis csak meglepő, hogy egy olyan élő, lüktető város esetében, mint a Pest megyei Gödöllő, így „eltűnhetett szem elől” egy ilyen hatalmas építmény. Mert a méretek és a formaterv egyaránt igen impozáns!

            Hogy egészen pontosak legyünk, egy 16 hektáros (több, mint 30 futballpályányi) fás, zöldterületről beszélünk, melynek közepén egy 1100 négyzetméter alapterületű, kétszárnyas és háromszintes épület áll, mögötte pedig egy az M3-as autópályáról is látható, antennákkal felszerelt torony magasodik. Az építkezés 1986-os megindulásakor az épületet magát és rendeltetését egyaránt nagy titkolózás övezte, és csak kevesen tudták, hogy az MTI rádiófigyelő állomásáról van szó. Magában az épületben eredetileg a földszinten sokszorosító, a tetőtérben obszervatórium, míg az emeleten erkélyes irodák (halkan csipogó rádió-vevőkészülékkel) kaptak helyet. Bár az MTI korábban is figyelte a külföldi rádióadásokat, az ötvenes évek közepétől – központi utasításra – némileg kiegészült a tevékenysége. Ettől kezdve már nem csak a sajtó számára készítettek nyilvánosan hozzáférhető híranyagokat.

Nyolcvanas évekbeli technika a Magyar Rádió stúdiójában. Így készülhettek itt is a felvételek

Fotó: Fortepan/ Szalay Attila

            1956 után az adások már nem csak a hírértékük miatt voltak fontosak, hanem az olyan tartalmak is mind érdekesebbé váltak, melyek Magyarországról szóltak, különösen a Szabad Európa vagy az Amerika hangja adásaiban. Leginkább az olyan interjúk voltak fontosak, melyek a magyar belpolitikáról, az egyházakról és hasonló témákkal foglalkoztak vagy esetleg kivándorolt (később már inkább kiszökött) magyarok szólaltak meg benne. Ezeket a többi anyaggal együtt diktafonra rögzítették, majd leiratot készítettek róluk. Csakhogy ezek a dokumentumok nem kerültek bele a napi sajtófigyelésbe, mint a többi leirat, hanem csak az illetékesek (hadsereg, belügy, stb.) kezébe kerülhettek. Ez a tevékenység sokáig az MTI Naphegy téri irodaházában folyt, ám a nyolcvanas évek közepére az illetékesek ezt már nem találták megfelelőnek sem biztonsági, sem minőségi szempontból. Gyorsan kerítettek 160-180 millió (mai árfolyamon olyan 4,5 milliárd) forintot, és alig egy év alatt összerótták az öreghegyi építményt.

Jöhet pár érdekes sztori és rejtély a Balatonról is? Olvasson bele a Tó-retró blog szerzőjének új könyvébe! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés 

               Az építkezés alapvetően két célt szolgált: egyrészt a gödöllői helyszín mentes volt Budapest elektromos zavaróhatásától, másrészt jóval nagyobb biztonságot tudott annál nyújtani. A hidegháborús tervekben szerepelt ugyanis, hogy „különleges esemény” (háború, atomcsapás, hasonló egzotikus dolgok) bekövetkezésekor a hírszolgáltatás nem szűnhet meg. Szükség volt egy olyan építményre, mely kevésbé van szem előtt, mint a Naphegy tér és rendelkezik egy megerősített résszel az említett esetekre.

A Naphegy téri iroda a nyolcvanas években

Fotó: Fortepan/ Szalay Béla

Ennek megfelelően az épület alatt egy olyan pince (bunker?) került kialakításra, melybe utasításra az MTI, mint legfőbb hírszolgálati szerv kitelepülhet a felszereléseivel együtt. Minden el volt hát rendezve, csakhogy közbejött valami.

            Valójában az MTI véleményét nem nagyon kérdezte senki arról, hogy ki tudnak-e használni egy több, mint 1000 négyzetméteres új épületet és egyáltalán szükségük van-e rá. A válasz valószínűleg már 1986-ban is „nem” lett volna, a három év múlva bekövetkező rendszerváltás és a hidegháború vége után pedig az igény még jobban csökkent. Senki sem számolt azzal, hogy az MTI-nek néhány év múlva egy olyan sajtópiacon kell megélnie, ahol jó néhány korábbi szolgáltatására már nem lesz szükség. Felépült tehát a ház és noha az építkezéséhez az anyagi feltételeket a központi költségvetés biztosította,  a fenntartás, éves szinten több milliós terhe már a távirati irodára hárult.

            Persze az ingatlan értékesítése, majd inkább bérbeadása már a kilencvenes évek elején is felmerült, azonban az épület 1991-től hosszú évekig szinte teljesen üresen állt. Az időközben, 1997-ben részvénytársasággá alakult MTI pedig hurcolta tovább a terhet. Végül a 2000-es évek elején már irodaházkét tekintettek az épületegyüttesre és megkezdődött annak bérbeadása is és jelenleg is bérletben van. Ma úgy tűnik, hogy a sokáig titokzatos objektum, mely eredeti céljának megfelelően alig négy évig funkcionált, mára biztosabb jövő elé nézhet, azonban örökre a hidegháborús hisztéria mementójaként álldogál majd Gödöllő egyik legszebb dombjának tetején...