Sokan mondják, hogy régen minden olcsóbb volt, de vajon tényleg így van? A Tó-retró utánajárt, egy kis balatoni ár körkép 40-60 évre visszamenőleg.
Mostanában rengeteg cikk szól arról, hogy milyen drága a Balaton. A Tó-retró felvette a kesztyűt és összehasonlítottuk, hogy a Kádár-korban mennyire kellett kinyitni a pénztárcánkat, ha a magyar tengert választottuk a nyaralás helyszínéül és ez hogyan aránylik napjaink áraihoz. Jöjjön hát az igazság, hogy drágább-e a Balaton, mint 40-50 évvel ezelőtt, az „aranykorban”, amikor a fél ország ott nyaralt.
Időutazásunkat hol kezdhetnénk máshol, mint a strandbüfékben. Ezeket már az 1960-as években is igen vágyták a proletárok, mert úgy tartották, hogy a lángoson és a főtt kukoricán keresztül egyenes út vezet a meggazdagodáshoz. Ez persze nem volt így, hiszen akkor is cirka három hónap alatt kellett behozni az egész éves bevételt. Mivel ez még sem bizonyult annyira jó biznisznek, 1970-ben már arról szóltak a lapok, hogy szinte eltűnt a lángos a magyar tenger mellől, mert senki nem akart ezzel foglalkozni, egyszerűen nem érte meg. Erről a sztoriról bővebben is írtunk egy korábbi cikkünkben. Abban az évben körülbelül 1 forint 30 fillért kértek el egy sima lángosért feltét nélkül, ami tényleg nem volt túl drága, hiszen egy 2200 forintos havi átlagkeresettel rendelkező nyaraló akár még 1709 darabot is vehetett belőle. Ehhez képest, ma a KSH adatai szerint 490000 forint az átlagfizetés és a sajtócikkek szerint 1300 forintért tudunk egy sima lángost megvásárolni a Balatonon, tehát napjainkban csupán 376 db finomság jön ki az egyhavi átlagbérből. Mondhatnánk, hogy régen minden jobb volt, még a lángos is olcsóbb volt. A Kádár-kori gasztronómiáról egyébként az Így főztünk a 80-as években című könyvünkben olvashattok bővebben.
Igen ám, de a legtöbben szeretnének inni is a lángos mellé, egy üveg sor ára 1985-ben 50 forint körül alakult, ez azt jelentette, hogy az 5961 forintnyi átlagbérből 119 palack sört tudott megvásárolni az akkori nyaraló. Bár persze megjegyezzük, hogy olykor egy-két egeret is kaptak a sör mellé lébe hűtve, már ha egyáltalán volt hideg sör a strandbódéban. Ha kíváncsi vagy kedves olvasó, hogy milyen sör problémákkal kellett akkoriban szembe nézni egy szomjas családapának, akkor ne hagyd ki korábbi cikkünket! Visszatérve az összehasonlításhoz, az idei havi átlagfizetésből 326 darab 1500 forintos sört tudunk venni, ami azt jelenti, hogy manapság feleannyiba kerül a sárga nedű. A sör és lángos árából kiindulva tehát nem tudjuk megmondani, hogy régen vagy most drágább-e a Balaton, hiszen van olyan termék, ami manapság olcsóbb és van olyan is, ami drágább.
Mielőtt azonban megtömnénk a bendőnket a strandbüfében, előtte be kell jutni magára a strandra. A Kádár-korban a legtöbb nyaraló SZOT vagy vállalati üdülőbe érkezett a magyar tenger partjára, és ezek általában saját stranddal rendelkeztek, így nem kellett fizetni a vízhez való lejutásért. Ha kíváncsi vagy a SZOT-üdülések diszkrét bájára, akkor lapozgass régebbi cikkeink között vagy olvass bele a Balaton, a mi Riviéránk című könyvünkbe, ahol részletesen megidézzük a Balaton aranykorát, amikor mindenki oda járt nyaralni. Ráadásul akkoriban jóval több szabadstrand várta a Balaton vendégeit. Az a néhány fürdő, ahol jegyet szedtek, 1967-ben például kötött áron 3 forintért kínálta a felnőtt napijegyeket. Ez az akkori átlagbérrel (1915 Ft) számolva azt jelentette, hogy 638 darab jegyet tudtak volna vásárolni a fizetésükből. Ehhez képest manapság 1500-2500 forint között alakulnak a felnőtt belépők árai, így mi egy 2000 forintos átlagárral számolunk. Ez azt jelenti, hogy idén 245 darab belépőt tudunk vásárolni az átlagbérből, tehát jóval drágábbak a bejutás a vízpartra.
Természetesen a strandon a gyereknek muszáj vásárolni néhány vízi játékot, így például csíkos strandlabdát. Ennek árusítása igen csak jó üzletnek bizonyult már a Kádár-korban is, műanyag- és gumigyártó nagyvállalataink össze is csaptak a gyártási jogokért, erről is olvashatsz ebben a cikkünkben. 1965-ben a klasszikus, csíkos műanyag strandlabda mérettől függően 30-40-50 forintért volt kapható, ami elég borsos árnak számított az akkori 1765 forintos havi átlagfizetéshez képest, hiszen egy-egy család maximum 58-35 darab ilyen játékot tudott beszerezni egyhavi fizetésből. Manapság egy csíkos strandlabda a neten akár már 300 forintért is elérhető, persze a strandokon inkább 1500 forint körül alakul az áruk, ez azt jelenti, hogy olcsó helyen 1633 darabot is vehetünk, míg drágább boltban 326-ot szerezhetünk be a havi apanázsból. A strandlabdákat nézve egyértelműen jobban járnak a mai családok, igaz ezek már nem itthon készülnek.
Cikkünk utolsó részében a benzinárakat hasonlítjuk össze, hiszen valahogyan le kellett jutni a Balatonra és pont ezt az utazást szolgálta az M7-es, aminek építéséről itt olvashatsz bővebben. Akkoriban persze ingyenes volt az autópálya, így eleve előnyből indultak a Kádár-kori autósok. A normál benzin literének ára 1974-ben 4,2 forint volt, ami azt jelentette, hogy az akkori 2831 forintos átlagfizetésből 674 litert tudott tankolni egy utazó. Cikkünk írásakor 590 forint körül alakult a benzin literjének ára, így egy átlagbérből 830 litert lehet tankolni, tehát némileg kedvezőbb a helyzet. Ha kíváncsi vagy kedves olvasó, hogy milyen volt a Trabi kipufogógőzös KGST autózás, akkor ne hagyd az Így autóztunk a 80-as években sikerkönyvünket, ami igazi csemege a kor autóit szeretőknek.
Bár manapság sokan úgy tartják, hogy a Balaton drága, és régen minden olcsóbb volt, ez a percepció bizonyára a szállásárak miatt alakulhatott ki, amik tényleg nagyon elszálltak a régi SZOT-üdülések költségeihez képest. 1973-ban a legolcsóbb turistakemping Fonyódligeten 73-ban nagyjából 100 Ft-ba került egy hétre, és ebben az árban volt egy bérelhető sátor is 4 személyre. A siófoki Hotel Európában egy hét, két főre, félpanzióval 1080 Ft-ba került, míg egy 7 napos SZOT-üdülésért 250-300 forintot kértek ellátással együtt. Ez azt jelenti, hogy 2629 forintosa átlagbérből kijött 26 hét sátorozás vagy 8,5 hét SZOT-nyaralás, de még 2,5 hetes üdülés az akkori csúcsszállónak tartott Hotel Európában is. Ehhez képest manapság egy hostel 2 fő részére olyan 200-250 000 forintba kerül, tehát egy átlagbér fele kell még ehhez is, a kempingek árai bérelhető sátorral két fő részére olyan 160-250 000 forint körül alakulnak, amihez szintén a fizetés fele szükséges. Ugyanakkor a legjobb hotelek árai csillagászati magasságba emelkedtek, hetente félpanzióval 700 000-1 200 000 között alakulnak a díjak a legjobb helyeken. Ennek kifizetéséhez legalább kéthavi átlagbér szükségeltetik. Mindenesetre sokan szeretik a Balatont, nekik ajánljuk a nyaraláshoz olvasnivalónak Éjjel-Nappal Balaton kedvezményes könyvcsomagunkat, ami megmutatja, hogy régen hogyan szórakozott a magyar a „hazai tenger partján”
Ja és ha imádod a retró sztorikat, szívesen olvasnál tőlünk mást is, akkor nézz be a webshopunkba a lenti képre kattintva!
