100 éve hunyt el Apponyi Sándor, a nemzeti könyvtár egyik legnagyobb adományozója.
Az idős Apponyi Sándor. A kép forrása: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1925.
Felesége, Apponyi Sándorné Eszterházy Alexandra így ír német nyelvű emlékiratában:
„1925.
Január közepe felé Alexander betegeskedni kezdett; először úgy tűnt, hogy csak enyhe megfázásról van szó, de hamarosan egy súlyos köszvényes roham tünetei mutatkoztak; a vese- és szívműködés rendellenességei a legrosszabbtól való félelemre adtak okot. Húsvét vasárnapján javulás következett be, ez volt az utolsó fénysugár, – a következő szombaton szívgyengeség lépett fel, és az én drága szeretett férjem kilehelte a lelkét. Ez április 18-án 12 óra 30-kor történt.
Három nappal korábban teljes tudata birtokában részesült a szentáldozásban és az utolsó kenetben.
Szelídségét, türelmét, jóságát még utolsó betegségében sem tagadta meg egy pillanatra sem.
A temetésre április 20-án került sor. Zichy [Gyula] gróf püspök Pécsről érkezett, hogy a szertartást elvégezze.
Megható tömeg jött el a környék minden tájáról, hogy lerója végső tiszteletét a kedves földesúr előtt. A kormány nevében Dr. Hóman Bálint, a megye nevében pedig Jankó Ágoston megyei főispán mondott gyászbeszédet.
Isten nyugosztalja lelkét szent kegyelmében! Minden szép és jó, ami Lengyelben történt, az ő személyiségének nyomát viseli!”
Apponyi Sándorné Eszterházy Alexandra: Lengyel von Alex [Mariette Hoyos dictiert], 1925. Kézirat – Római Katolikus Plébániahivatal, Lengyel
Apponyi Sándor már 1924. szeptember 15-én a nemzeti könyvtárra hagyta teljes könyvtárát, kikötve, hogy az csak a tulajdonos halála után kerüljön át az új helyére. Az öt, külön kezelt gyűjteményből álló együttesről elmondható, hogy mintegy 15.000 dokumentumot foglalt magába, tehát nagyságrendileg megegyezett az alapító, Széchényi Ferenc adományával. Hóman Bálint – akitől a címben szereplő idézet is származik – így búcsúzott a könyvgyűjtők doyenjétől:
„Apponyi Sándor gróf halálakor minket, a tudomány gondozóit és művelőit mégsem az elmúlás szomorú gondolata foglalkoztat. […] Élete munkájával és nemzetének hozott nagy áldozatával a Széchenyiek korának nagy tradicióit származtatta át szomorú jelenünkbe és példaadásával vigasztalást hozott a magyar kultúra és a magyar tudomány lassú pusztulásán aggodalmaskodóknak.”
Hóman Bálint búcsúztatója. In: Tolnamegyei Ujság, 7. évf. 16. sz. (1925. április 25.), 2. – Törzsgyűjtemény. Utánközlés: Samay László: A múlt színes lapjai. Lengyel község története (A szakoktatás hat évtizede), Lengyel, Samay L., 2006, 175. – Törzsgyűjtemény
A könyv- és történelemszeretők itthon és Európában egyaránt ismerik a tudós bibliofilt, a nagylelkű mecénást, a múzeumalapítót, a lengyeli uradalmat irányító grófot, aki már kora ifjúságától gyűjtötte a magyar vonatkozású könyveket, s akinek nagy hírű hungarica-gyűjteményére bárhol a világon hivatkoznak kutatók, könyvtárosok, antikváriusok és könyvgyűjtők egyaránt. De a nagyközönség vajon ismeri-e még (vagy már) Apponyi Sándor nevét 100 évvel a halála után? Ki volt, és főleg miért fontos számunkra ez a visszahúzódó, jelentéktelennek tűnő kedves öregúr, akit leginkább olvasás közben ábrázolnak a róla készült képek? Erre a kérdésre igyekszik válaszolni a Régi Nyomtatványok Tára által most indított virtuális emlékévprogram, amely kisebb-nagyobb terjedelmű írásokkal és sok képpel eleveníti fel egyik legnagyobb adományozónk életútját és munkásságát.
Az évforduló jövő héten induló első blogbejegyzése bemutatja, hogy Apponyi Albert hogyan emlékezett meg 1925-ben Apponyi Sándorról, miközben – mivel gyakran összekeverik a két személyt – annak is utánajár, hogy milyen rokoni kapcsolatban állt egymással a két híres Apponyi. És ez még csak a kezdet. A kedves olvasót is várja az idén már 100 éve a nemzeti könyvtárat gazdagító különleges gyűjtemény felfedezésének lehetősége. A következő hetekben keresse további, Apponyi-logóval megjelölt tartalmainkat itt, a blogunkon, valamint Facebook- és Instagram-oldalunkon is!
Varga Bernadett
(Régi Nyomtatványok Tára)