Egy kis történelem

 Valaki ajánlotta nekem Rhidian Brooks brit (walesi) szerző Egy háború margójára c. regényét. Kivettem a könyvtárból, elolvastam, sok szempontból nagyon érdekes, elgondolkodtató könyv. A második világháborúban Hamburgot agyonbombázó, a háború után a várost megszálló és konszolidáló brit katonaság, illetve a helyi lakosság konfliktusokkal terhelt viszonyát mutatja be. (A filmváltozat sajnos az obligát szerelmi szálra összpontosít.) Árván maradt, földönfutó gyerekek, céltalan fiatalok, éhező, fázó, gyanakvó, máskor hálás hamburgiak, a brit katonai kormányzó, akit túlságosan elborítanak a feladatai, a családja, a brit katonai közösség – megannyi konfliktusforrás, sok tanulsággal. 

Több dolog jutott eszembe a könyv kapcsán: előbb 2009, a hatvanadik születésnapom, amikor a gyerekeimtől repülőjegyeket kaptunk a férjemmel Hamburgba. 

 A Dammtor pályaudvar épülete Hamburgban 1945-ben és 2006-ban 

Tulajdonképpen az alig egy órányira fekvő Lübeck miatt mentünk Hamburgba. Nagy vágyam volt Lübecket látni, bár tudtam, hogy a világörökségi óváros szinte mindegyik épülete korhűen helyreállított vagy újjáépített. 

Lübeck, a Szent Mária templom 1942-ben és 2024-ben

Nagy-Britannia háború alatti és utáni szerepével kapcsolatban előkerestem az angliai Cambridge melletti Duxford Imperial War Museum éppen 10 évvel későbbi, 2019-es prospektusait. Egyáltalán nem vagyok katonai szakértő, nem érdekel különösebben a repülés, sem a hadtörténet, azt sem tudtam, hová megyünk, ez a múzeum mégis emlékezetesnek bizonyult. A katonaiként már nem, de alkalmanként működő repülőtér ad helyet a múzeumnak, ahol nagy élmény volt bemenni repülőgépek belsejébe. Megnézhettük belülről azt a szállítógéppé átalakított brit Avro bombázót, amely 1948-49-ben a berlini légihíd fontos szereplője volt.

 A szállítmányok közel kétharmada szén volt, de dieselolaj és benzin is kellett. 

A gép rakterében a múzeum egy munkatársa  magyarázta, hogyan pakolták tele zsákokkal a rakteret, a legkisebb maradék helyet is kihasználva. A gép mellett felhalmozott zsákok tartalmát táblákon olvashattuk, a teljesebb illúzió kedvéért még egy katonai teherautó is állt ott, rakománnyal. 

Nem sokat tudtam a berlini légihídról, de később itthon utánanéztem. Németországot – és a szovjet zónában, országrészben fekvő Berlint is – a győztesek négy zónára osztották. 1948-ban Berlin amerikai, brit és francia szektora egyesült. A Szovjetunió fokozatosan blokád alá vette a nyugati szektort: előbb csak ritkították az engedélyezett közúti és vasúti szállítmányokat, majd lezárták a Nyugat-Berlinbe vezető utakat és vasútvonalakat, blokád alá vették a hajózási útvonalakat és megszüntették az áramellátást. (A főváros felosztásakor a szabályozás nem terjedt ki ezekre, természetesnek véve, hogy a szovjet zónában fekvő országrészben a négy hatalom által felosztott főváros ellátása biztosított marad.)  Nyugat-Berlin ellátására a négy hatalom által szabályozott egyetlen mód a légi út maradt.

A berlini légihíd során 15 hónap alatt elsősorban az USA, mellette Nagy-Britannia, Franciaország (további segédcsapatok Kanadából, Ausztráliából, Új-Zélandról és Dél-Afrikából) összesen több mint 278 000 felszállással 2,3 millió tonnát szállított Berlinnek az élelemtől, tüzelőtől, áramtól elzárt, blokád alá vett nyugati szektorába – írja a Wikipédia.  Kulcsfontosságú volt a berliniek kitartása, együttműködése: a repülőgépek karbantartásában részt vettek pl. a Luftwaffe szakemberei. A futópályák állandó gondozást, később bővítést igényeltek, ebben is berliniek százai működtek közre. 

Az átgondolt logisztika eredményeként sokkal gyorsabb és egyszerűbb lett a kirakodás, miután lecserélték a lejtős rakterű szállítógépeket vízszintes rakterűekre, így a nyitott raktérrel azonos magasságú teherautók közvetlenül a repülőgép mellé állhattak. Azt is felismerték, hogy a pilóták időt veszítenek, ha kiszállnak és bemennek a repülőtér fogadóépületébe. Büfé-jeepeket indítottak, berlini önkéntes hölgyek szolgálták ki a pilótákat a kirakodás alatt. 

A brit légierő szállítógépei kirakodás előtt a Tempelhof repülőtéren. Minden 4 percben felszállt egy-egy gép. 

Amerikai katonák tejet rakodnak a nyugati szektorba induló repülőgépbe.

A lakosság napi ellátásának biztosítására meghatározott mennyiségű lisztet, búzát és egyéb gabonaféléket, zsírt, húst, halat, burgonyaport, cukrot, kávét, tejet, tejport, élesztőt, szárított zöldségeket, sót és sajtot szállítottak. 

A Concorde a duxfordi Imperial War Museumban

A múzeum – angol-francia közös tervezésű, Angliában gyártott – Concorde 101 repülőgépét szintén meg lehetett nézni belülről. Ott is arra gondoltam, mennyivel jobban szolgálja a haladást az együttműködés, mint a gáncsoskodás. 

A kiemelt képen a brit légierőnek a berlini légihíd során sokszor felszállt G-ANTK Avro York szállítógépe látható a duxfordi IWM múzeumban. Az összes kép forrása a Wikimedia Commons.

  Lujza

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!