Így lett aerobic-őrült Magyarország

2020. január 17. - drkardos

Jane Fondának, a Neotonnak és a házilag horgolt lábszárvédőknek köszönhetjük, hogy ma fitnesztermekbe járhatunk.

 aerobic.jpg

 

A 80-as évek meghatározó divatja volt az aerobic, szinte nem volt olyan család, amelynek lányai és asszonyai ne jártak volna a helyi kultúrházba minden csütörtökön egy kis Jane Fondás tornára. A jókedvhez és a fogyókúrához minden adott volt: pörgős Neoton diszkózene, ugribugri és otthon sufni-tuningban horgolt lábszárvédők és fejpántok. Így utólag a korabeli újságcikkeket olvasgatva én igencsak a szerencsések közé tartoztam, ugyanis a barátnőméknél már 1983-ban eredeti Jane Fonda lemezre mozogtunk, amelyet az egyik NSZK-s jóbaráttól szereztek be a sikeres fogyás reményében. Itthon eközben csupán az újságcikkek szóltak a gyönyörű amerikai színésznő világraszóló vállalkozásáról, a hétköznapi lányoknak pedig maradt a sűrűn feltett kérdés: mikor jelenik meg nálunk is Jane Fonda első lemeze? De erre bizony várni kellett.

 

Az első hivatalos említés az aerobicról a Nemzeti Sportban volt olvasható, akik elmesélték az új őrület kialakulását és történetét. Ezek szerint 1981-ben Jane Fonda eltörte a lábát és ezután kis helyen is gyakorolható tornát alkalmazott, hogy visszanyerje a formáját. Az eredeti ötlet azonban nem az övé volt, hanem honfitársáé, dr. Kenneth Cooperé, aki hosszú éveken át tanulmányozta az űrrepülők, valamint a pilóták életmódját, és ennek alapján készített egy felkészülési programot. Mivel a forgatásokon több hölgy is csatlakozott a színésznő zenés tornájához, ő meglátta a módszerben rejlő üzleti lehetőséget. Olyan táncos-zenés gimnasztika-sorozatott dolgozott ki, amelyben egy elöl álló instruktort követve másfél óra alatt jól átmozgatják tagjaikat a résztvevők. A tornagyakorlatban helyben futás, jógaelemek és lazító, rugalmasságnövelő feladatok egyaránt helyet kaptak, a fő szempont az volt, hogy nem lehetett megállni az egyes részegységek között. A kezdeményezés óriási sikert aratott az Egyesült Államokban: csak 1982-ben közel hárommillió dollárt kasszírozott be Fonda az aerobicos kazettákból, lemezekből és könyvekből, emellett pedig több edzőtermet is nyitott Kaliforniában. A következő években már megjelentek az aerobichoz kapcsolható divatcikkek, mint a kötelező latex nadrágok, a magasan felszabott tornadresszek, a combig érő lábszárvédők és a fejpántok. A divat azonnal átgyűrűzött Európába is, ahol már 1982-ben kiadták Fonda első könyvének német átiratát, és aerobicot kínáló edzőtermek nyílt meg. A megállás nélküli gimnasztikát főleg Sydne Rome vitte sikerre az öreg kontinensen, aki végigturnézta aerobic-sorozatával a nyugat-európai államokat.

 

De nézzük csak, hogy mit szóltunk ehhez mi, magyarok! Természetesen az új mozgásforma nálunk is gyorsan népszerű lett. Először természetesen Budapest fogadta be a „jövevényt”. Különösen a fürdők, szállodák, a kozmetikai szalonok szerveztek szívesen állandó programként aerobic-órákat, majd fokozatosan megjelentek az erre szakosodott edzőtermek is, ahol a testépítő eszközök helyiségei mellett külön teremben tartották az aerobic órákat. A Thermál Szállodában például 1983-ban a jelentkezők egy 1990 Ft-os bérletért 8X1 óra aerobic-, 4X1 óra futóprogramban is résztvehettek. Ráadásul a thermálos aerobicot nem kisebb név vezette, mint a tokiói olimpia ezüstérmese, a tv-tornából is jól ismert Makray Kati. Vidéken László Attila szervezett először aerobic órákat Veszprémben: ő egy hamburgi táncfesztiválon ismerkedett meg az új sporttal, amit azonnal át is ültetett a magyar viszonyok közé. Bár az eredeti amerikai lemezek hiányoztak, de idővel a Neoton, illetve Csepregi Éva és Esztergályos Cecília saját átiratú aerobic koppintásai a polcokon sorakoztak.

aerobic2.jpg

 

Az évtized közepére pedig elkezdődött az aerobic-tanárok nem hivatalos képzése is. Az aerobic-őrületet tovább táplálta a videómagnók és VHS-ek megjelenése és fokozatos elterjedése, ami már az otthoni tornát is lehetővé tette. S bár már Amerikában a 80-as évek végén alábbhagyott a Jane Fonda-féle mánia, nálunk még a 90-es évek elején is különböző aerobic kazettákra ugrabugráltunk, talán csak a Callanetics tudta letaszítani a trónról ideiglenesen.

 

Az aerobic azonban nemcsak az életmódra lett hatással, hanem erőteljesen befolyásolta a korabeli divatot is. Előtte nem igen volt jellemző, hogy utcai ruhaként viseljünk sportra szánt darabokat. Sőt, aki mackónaciban ment dolgozni vagy az utcára, arra igencsak ferde szemmel néztek. A Jane Fonda féle latex cicanadrág és általában a macskanadrágok túlnőttek az aerobic-termeken, és bekerültek a mindennapi viseletek közé a fejpánttal és a lábszárvédőkkel együtt. A 80-as években a Méta sportmárka is jelentős mennyiséget forgalmazott ezekből a termékekből és sok-sok maszek gazdagodott meg az otthoni szövőszékeken horgolt lábszárvédők és fejpántok piaci értékesítéséből. Ha valakinek nem volt pénze vagy ideje az egyetlen Adidas bolt előtt sorban állni a Váci utcában, annak maradt a piacosok kínálata. De ez mit sem változtat azon a tényen: ha nincs a nyolcvanas évek aerobic mániája, akkor soha nem alakul ki az edzőtermi kultúra és még ma sem járnánk különböző aerobic,- jóga-, stretching, spinning -, testépítő, fitnesz vagy egyéb órákra alakot formálni.

 További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr1215413572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megtűrt semély 2020.01.18. 07:42:35

'83-ban már megjelent itthon a Sydne Rome féle lemez (Esztergályos Cecilia magyar hangjával)
Szerintem még ma is el tudnám dúdolni a tracklistát, anyám heti 3-4-szer lenyomta éveken át.