Az MTV színes klipjeivel és a Sky Channellel robbant be a műholdas televíziózás Magyarországon.
Forrás: Pixabay
Tinikorunkban a rendszerváltás környékén az MTV (Music TV) adásaiból és klipjeiből szívtuk fel a nyugati divatot, zenét és trendeket. Persze ehhez szükség volt műholdas vevőegységre a kertes ház falán vagy éppen egy műholdas adásokat is kínáló kábel-tv-re a lakótelepi lakásban. Bár a legtöbben a rendszerváltás környékén találkoztunk a nyugati műholdas tv-adásokkal, a technológia és a műholdas tv-adás elve jóval korábban merült fel, még a vasfüggöny mögött is.
A történet a tengerentúlon kezdődött, ahol Arthur Clark amerikai tudós 1945- ben ismertetett egy műholdas hírközlő hálózatot. Az ötletet hamarosan tett követte és az elkövetkező évtizedekben elkezdtek kísérletezni a műholdas tv-adásokkal mind az USA-ban, mind pedig Nyugat-Európában. Azt viszont kevesebben tudják, hogy 1952-ben a Szovjetunióban is fellőtték az első mesterséges holdat, igaz akkor még tv-adás nélkül. Mivel a nagytestvér sem akart lemaradni a nyugati műholdas teljesítmények mellett, így 1967-ben üzembe helyezték a Molnyija-rendszert, 20 darab Orbita típusú vevőállomással, amellyel lehetővé tették a Szovjetunió egész területén a Moszkvai Televízió programjának vételét. Ezzel párhuzamosan nyugaton is a hírközlő műholdaknak egész sorozatát bocsátották az űrbe, így a Telstart, az Intelsatot és az Early Birdöt. A 70-es évekre oly mértéket ért el a világűrből való sugárzás és a műsorok is olyannyira megszaporodtak, hogy az ezzel kapcsolatos kérdéseket és szabályokat a Nemzetközi Távközlési Unió 1977. elején a Genfben tartott világértekezletén vitatta meg. A jövő hírközlésén munkálkodók ezen a tanácskozáson rögzítették többek között azt is, hogy a résztvevő államok leendő műholdjai milyen pozíciót foglalhatnak majd el az Egyenlítő felett. A szerződések értelmében a Magyar Népköztársaság a Greenwichtől — keleti irányban — egy fokra levő pozíciót kapta meg, amelyen többek között Bulgáriával, az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, összesen 11 országgal osztozott.
Ha szeretne több metró sztorit olvasni vagy a Balaton szerelmese, ismerje a Tó-retró könyvtár silerkönyveit! MEGNÉZEM!
Látható, hogy a 70-es évek végére, a 80-as évek elejére a műholdak,a műsorok, sőt a nemzetközi szabályozás is rendelkezésre állt ahhoz, hogy az embereket világot átívelő tv-adásokkal szórakoztassák. Igen ám, de az akkor kapható tv-készülékek alkalmatlanok voltak a műholdas jel értelmezésére, ehhez külön vevőegységre és parabola antennára volt szükség. A műholdas adásokért, szerződésekért és technológiáért akkoriban a Magyar Posta volt a felelős, ő vette fel a kapcsolatot az EutelSat-tal is, amely az európai műholdak fölött rendelkezett. 1984-ben pedig Dr. Berceli Tibor a Távközlési Kutató Intézet képviseletében bemutatta az első műholdas TV-műsorszórás földi vevőberendezését, amelyet a TKI fejlesztett ki és műholdról sugárzott öt TV-csatorna egyidejű vételére volt alkalmas. Ez a berendezés elsősorban a lakótelepi kábeles TV elosztó hálózatokat volt képes ellátni TV kép- és hangjelekkel. Az egyik első lakótelepi műholdas műsorszórás egyébként Székesfehérvárott és Gazdagréten indult meg 1987-ben, ahol a Magyar Posta szerződéskötése nyomán a Sky Channel tv-műsorait élvezhették a panellakók.
A TKI újdonsága után egy évvel, az 1985-ös a Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig már bemutatták az egyedi felhasználóknak szánt vevőkészülékeket is: két állványra szerelt parabolaantennával a MiniMax Kisszövetkezet és a Computex vállalkozás közvetlenül műholdról érkező televíziós képet közvetített az egyik pavilonban. Ez az esemény különleges volt, mivel az európai műholdas tv-műsorok készítése terén úttörő angol Sky Channel 15 perces programot sugárzott kizárólag Magyarország számára. Erre az alkalomra hazánkba érkezett az említett társaság európai hálózatának intendánsa, Ferry Haveman is, aki beszámolt arról, hogy Nyugat-Európában az elmúlt három évben milyen sikereket értek el. A Sky Channel jelei egyébként az Eutelsat műholdjairól érkeztek.
A 80-as évek végére a műholdas angol, német és francia adások szélesebb körben is elérhetővé váltak hazánkban: egyrészt a lakótelepi tv-láncokhoz is központi műholdas vevőegységeket csatlakoztattak, illetve egyre gyakrabban szereltek fel egyedi parabolaantennákat vidéken is. A vasfüggöny leomlása után pedig honfitársaink mind gyakrabban indultak Bécsbe, hogy a színes adásokat fantasztikus minőségben megjelenítő Grundig tv-készülékeket és a vételhez szükséges vevőegységeket, valamint parabola antennákat szerezzenek be. A siker elképesztő volt és némiképpen érthető is. Gondoljunk csak bele, hogy a Kádár- kor idején és még közvetlenül a rendszerváltás után is csak a Magyar Televízó 1-2-es csatornája és néhol a csehek műsorai voltak elérhetők a földfelszíni tv-adásban. Ehhez képest a műholdakon ott voltak a legnagyobb brit és angol hírműsorok, a legnépszerűbb sport- és mesecsatornák, a Music TV-ről és a németek tv-csatornáiról nem is beszélve. Ezekkel az tv-adásokkal egyszerűen kinyílt a nyugat azok előtt is, akik soha nem lépték át az országhatárt, csak a nyelvtudás hiánya okozott némi bosszúságot. A kilencvenes évek közepén az országos földi sugárzású kereskedelmi csatornák elindulásával a műholdas adások jelentősége is lecsökkent, de ez már egy másik történet.
