Tó-retró

Mintha borotvapengék borították volna a Balaton fenekét

2020. április 10. - drkardos

Vérző végtagok és félresiklott biológiai kísérletekről szóló szóbeszéd övezte a vándorkagylók megjelenését a Balatonban.

 kagylo1.jpg

Vándorkagylók borítanak néhány nagyobb méretű kagylót

 

Bár a vész már 1932-ben kezdetét vette, az igazi gondok csak 1934-35-re jelentkeztek a Balatonnál. Azoknak az éveknek a nyarán már csak a legbátrabbak mentek be a vízbe, és ők sem nagyon úszták meg véres sebesülések nélkül a kalandot. Hiába a cipő a lábon, hiszen a part közelében szinte minden vízbe merülő tárgy potenciális veszélyforrásnak volt tekintendő. Egy érintés a lépcsőkön vagy a part menti köveken és máris sebesedett a láb vagy bármilyen más testrész. A korabeli újságok szerint „Mintha borotvapengék borították volna a tó fenekét.” A gondot pedig egy apró, kifejletten is csupán 1-2 cm-re növő kagylóféleség túlszaporodása okozta.

1932. szeptember 12-én, a tihanyi biológiai állomás előtt a kisöbölben különös megfigyelést tett az állomás egyik kutatója. Egy kagyló héján különös útitársak, vándorkagylók (Dreissensia polymorpha) tapadtak meg. Bár a fellelhető adatok szerint ezt a fajt a Dunában már az 1700-as években is megtalálták, a magyar tengerben eddig még senki sem látta. Maga az új jövevény sötétebb színű, hullámos harántcsíkokkal díszített, háromszögletű héjú,  1—2 cm nagyságúra növekedő fajta. Bár eredeti élettere a Fekete-tenger, képes sós és édesvízben is élni, így – ahogy már említettük – a Dunában is kiválóan érezte megát.

Az állatról már akkor is tudták, hogy igen szapora és petéiből mikroszkopikus lárvák kelnek ki, melyek a vízben lebegve vándorolnak, néha igen nagy távolságokra. Később, amikor már kifejlődnek a teknőik, egy ideig még képesek közlekedni a lábaikkal, melyek azonban kifejlett korukra eltűnnek. A vándorkagyló ilyenkor kemény aljzatot keres, melyre rátapadva végig éli az életét és mozgó tárgyak (hajók, csónakok) esetén ilyenkor teszi meg csak az igazán nagy távokat. Valószínűleg a Balatonba is ilyen módon, egy vízijármű alján juthatott el, a Sió-csatornán keresztül. Erre utalhat az a tény is, hogy a jelenlétét eleinte csak a tó keleti medencéjében mutatták ki. Persze a tihanyiak eleinte az újdonság iránti szokványos lelkesedéssel számoltak be a felfedezésükről, és még ők sem sejtették, hogy mekkora felfordulást okoz majd ez az aprócska állat a Balatonban.

kagylo2.jpg

Itt még nyugodtan lubickoltak a Balatonban...

Fotó: Fortepan/ Vojnich Pál

Pedig okozott és nem is kicsit! Megjelenése után két évvel a vándorkagyló gyakorlatilag elborította a tó partközeli részeit, és nem volt olyan szilárd tárgy vagy élőlény, melyet nem fedett volna az ilyen lények garmadája. A stégek cölöpjei, a vízbe nyúló lépcsők és a felszín alatti kövek szinte nem is látszottak a borotvaéles kagylóktól. Ráadásul a vízművek csöveinek belsejében elszaporodva a vízszivattyúzást és a szennyvízelvezetést is lehetetlenné tették.

A Balatoni Hajózási Részvénytársaság hajóin olyan tömegben tapadtak meg a vándorkagylók, hogy az már a járművek sebességét és fogyasztását is károsan befolyásolta(!). Míg normális időszakokban 3-4 évente tisztították a hajók vízbe merülő részét, addig 1934-35-ben évente vált szükségessé ez a rendkívül költséges művelet. Bár próbálkoztak különböző speciális festékekkel, a magától leoldódó és a mérgező, ólom tartalmú kencék sem nyerték el a nagyközönség és a biológusok tetszését, ráadásul a kísérletek során eredményhez sem vezettek. De nem csak a fürdőzés és a hajózás szinte teljes megszűnése volt a legnagyobb gond.

A vándorkagyló ugyanis módszeresen kezdte írtani a Balaton őshonos állatfajtáinak nagy részét (Ez persze később az angolna betelepítések kapcsán is lezajlott, ahogy itt írtunk róla). A páncélt viselő állatok (kagylók, rákok, csigák) szinte teljes egészében kipusztultak a nemkívánt jövevény miatt. A lárvaként rájuk tapadó kagylók telepei a kifejlődésük után gyakran az gazdaállat súlyának többszörösével terhelték meg a házat vagy a páncélt, melyet sem az, sem maga az állat nem bírt sokáig. Ráadásul a nagyméretű kagylók pusztulása indította útjára az időszak legdurvább összeesküvéselméletét is, miszerint az egészről a tihanyi biológiai állomás tehet!

A logika (a logikátlanságban) úgy szólt, hogy a tihanyiak tisztán jó szándékból kezdtek egy biológiai kísérletbe, melynek irányítása kicsúszott a kezeik közül. A jól informáltak tudni vélték, hogy a fürdőzők lábainak védelmében akarták a nagyméretű kagylókat kipusztítani a tóból, ám az ellenük bevetett vándorkagylók betelepítése túlságosan jól sikerült. Véleményük szerint 1932 szeptemberében sem felfedezték, csupán bejelentették az új kagylók megjelenését a tóban. Persze a valóság nem is álhatott volna távolabb ettől az elmélettől.  

Az igazság az, hogy 1935-ben a tihanyiak is értetlenül álltak az események előtt, és csupán az volt világos, hogy ami történik, az nem jó. Valójában sem akkor, sem azóta nem sikerült rájönni, hogy mi okozta a kagylók ilyen szintű túlszaporodását. A biológusok csak abban bíztak, hogy az eddig megfigyelt esetekben a vándorkagylók gyors elszaporodását ugyanilyen gyors kipusztulás is követte. Szerencsére akkoriban a Balatonon is pontosan ez történt. 1939-re már jól látható volt az agresszív jövevények villámgyors visszaszorulása. Az eddigi kolóniák eltűntek a vízbe merülő tárgyakról, és a tó fenekét vastagon borította az elpusztult vándorkagylók héja, az élet pedig újraindult a strandokon. A helyzet végül 1941-re, kilenc évvel a jövevények feltűnése után normalizálódott végérvényesen. A kutatók azt gyanítják, hogy a tó őshonos fajtái rájöttek, mennyire jó csemege is a vándorkagyló, másrészt az akkori aszályos időszakban az állatok lakóhelyének nagyrésze szárazra került. Mindenestre a tó biológiai körforgása teljesen helyreállt, és a vándorkagylót ma már őshonos fajtaként tartják nyilván a Balatonban.

További cikkek, érdekességek retró témában weboldalunkon találhatóak

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr3615602100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakeztengedte 2020.04.11. 07:05:53

Érdekes történet. Arra emlékszem gyermek koromból, hogy rengeteg kagyló volt a balatonban és sokan megvágták a lábukat. 80-as évek környékén.

68nyara 2020.04.11. 09:23:51

Dreissena polymorpha a ma hivatalos neve, és nem őshonos faj, invazív az.

Cymantrene 2020.04.11. 10:26:52

A '90-es évek elején Keszthelyen sok kagyló volt a strand iszapos alján. Nem ezek az aprók, hanem nagyok, bakaraszosak vagy nagyobbak. Jöttem ki a vízből és véres lábnyomokat hagytam a betonon. Azóta nem jártam arra, állítólag már közel sem olyan iszapos a víz, és így ezek a nagy kagylók is megkevesbedtek. Máshol akkoriban sem találkoztam ilyesmivel, se Zamárdinál, se Aligánál.

tujapecér 2020.04.12. 11:03:11

Örvényesnél én csak egy vécékagylót találtam a vízben. Nem volt éles a széle...

Pozsika TheDogfather 2020.04.13. 15:25:22

A ö0-es évek elején, Orfűn a Pécsi tóban is tele volt valamilyen kagylókkal, amik miatt nem is lehetett csak úgy besétálni a vízbe. Nem tudom, hogy ez azóta megszűnt-e...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.04.15. 11:00:10

@csakeztengedte: Nekem 1994-ben a bal térdem közelében vágott meg egy kagyló. Mai napig látszik a heg.

BNati 2021.02.11. 12:08:24

Sajnos nekem is volt már szerencsém megtapasztalni, milyen kellemetlen rálépni ezekre az apró kagylókra, és tényleg nagyon nagyon fájnak. De én még mindig azt mondom, hogy ezek legalább nem néznek ki csúnyán. Láttam már olyan kagylót, amivel nem biztos hogy szívesen találkoznék. Videón van ahogy kiszedik a vázából. tudomanyplaza.hu/orias-hajofereg/
süti beállítások módosítása