Tó-retró

Világsiker volt a magyar „atommutáns” rizs

2021. június 04. - drkardos

A világ sok táján ma is a tanagyag része a Nucleoryza, melyet neutronsugárzás keltette mutációval hoztak létre. 

 nucleoryza1.jpg

Rizsföld Kunszentmiklóson

Fotó: Fortepan/ Kovács Márton Ernő

 

Az előző század 60-70-es éveiben a világ a nukleáris energia lázában égett. Úgy gondolták, hogy egy szinte korlátlan, tiszta energiaforrás került az emberiség kezébe (persze ekkor még jócskán Csernobil előtt voltunk). A két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió éppen a hidegháborút vívta, és serényen robbantgatták az atomot, ahol csak tudták, persze szigorúan a békés célú felhasználás lehetőségeit tűzve célul a zászlójukra (hogy ez miért volt majdnem ugyanolyan ijesztő, mint a fegyverek gyártása, arról itt írtunk korábban). Ez a légkör azonban teret adott olyan kutatásoknak is, melyek valóban a jó szolgálatába állították volna a nukleáris energiát, hiszen akkoriban senki sem gátolta az ilyen jellegű kutatásokat, sőt...

            Bár kevesen tudják, de az 1950-es években hazánk még komoly tényezőnek számított a világ, de legalább is Európa rizspiacán, lévén országunk a rizstermelésre alkalmas övezeten belül, igaz annak legészakibb csücskében fekszik. Ebben az időszakban még több, mint 50 ezer hektáron folyt a rizstermesztés elsősorban a Dunghan Shali fajta segítségével. Azonban 1955-ben egy olyan gombabetegség ütötte fel a fejét nálunk, aminek ez a fajta egyáltalán nem tudott ellenállni, így szerepe fokozatosan csökkenni kezdett, míg 1970-ben végképp ki nem vonták a forgalomból. Szükség volt olyan rizsfajtákra, melyek jobban bírták a számukra meglehetősen idegen körülményeket, ám a nemesítés folyamata hosszú ideig, gyakran 15-20 évig is tartott. Itt jött a képbe az atom!

            Az már ekkoriban is nyílt titok volt, hogy a nukleáris sugárzás képes az élőlények génállományának módosítására. Azonban a hatvanas évek közepéig a növénytermesztésben nem különösebben kísérleteztek az ún. neutromutációk létrehozásával. Ez az eljárás igen nagy arányban a szerencsén múlik, hiszen a kísérletbe fogott növények magjait besugározzák, majd bíznak benne, hogy a létrejövő mutáció éppen azt a tulajdonságot befolyásolja, amit eredetileg szerettek volna. A kezelt növényeket egy külön helyre az ún. sugárkertbe viszik, ahol teljes kifejlődésükig vizsgálják azokat. Ha sikerült a kívánt mutációt létrehozni, akkor azt a növényt kiválasztják és a hagyományos módon termesztik tovább. Ez így kimondva egyszerűnek tűnik, de így is 1,5 – 2 évbe tellett a folyamat teljes lefuttatása (igaz ez csupán tizede a hagyományos nemesítési eljárások időigényének). Az első ilyen sikeres mutáció egy krizantém, a Gamma volt, mely kiváló hidegtűrő képességre tett szert, így az ágyásokban jóval tovább tűrte a fagyokat.

            Talán ez adta az ötletet dr. Simon József és Sajó Zoltán számára, hogy az addigra hazánkban szinte egyeduralkodó Cesariot nevű francia rizsfajtával kísérletezzenek. A vetőmagokat tiszta gyorsneutron-sugárzással kezelték a Bécs közelében működő seibersdorfi atomreaktor biológiai csatornájában (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség segítségével).  A cél (a terméshozam lehetséges növelésén túl) a tenyészidő rövidítése volt, hiszen a mi éghajlatunkon ez nem minden esetben elegendő a növény kifejlődéséhez. A próbálkozást aránylag hamar siker koronázta és megszületett a Nucleoryza!

            Az új neutromutáns  rizsnek kifejlesztői adták ezt a nevet és valójában 23-25 nappal korábban érett be, mint a kiindulás alapjául szolgáló Cesariot (itthon a tenyészidő összesen 4-5 hónap). Az első besugárzást 1966-ban végezték el és 1972-ben már piackész volt az új jövevény. Ez az eredmény pedig igen komoly visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban és a tudományos közösségben. A Neutroryzát sokan az éhínség felszámolásának egyik legfontosabb eszközeként vették számításba, a neutromutációt pedig a növénynemesítés jövőjének tekintették. A fajta ismertségére kiváló példával szolgál, hogy többek között az amerikai Stanford egyetem is foglakozik vele tanagyagában, mint a neutromutáció legnagyobb áttörésével, név szerint említve létrehozóit. A Nucleoryza hazai sikerét pedig jól tükrözi, hogy 1981-ben a termőterület 40 százalékán vetették a fajtát, míg két évvel később már csak a kísérleti táblákon nem serkent ilyen növény.   

            Ez persze beindította a kísérleti lázat és elindultak a mobil sugárzóállomások, melyekkel a szántóföld szélén, a vetésre szánt bármilyen magokat (búza, kukorica, stb.) „serkentették”, melyek így gyakran 20-25 százalékkal nagyobb mennyiséget hoztak.

nucleoryza2.jpg

Szovjetunióból kaptuk a mobil besugárzó állomásokat. Ezekeben egy ólomhengerben csúsztak lefelé a vetőmagok, miközben a közepén egy sugárzóanyaggal töltött henger végezte a "serkentést"

 

A rizsfajták esetében Simonné dr. Kiss Ibolya, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet munkatársa alkalmazta a sikeres kezelést a Dunghan Shali esetében, amely immáron „Muta-shali” néven már kevésbé volt fogékony a gombabetegségekre.

            A csodás világ még egy ideig kitartott, ám a hazai rizstermelés fokozatosan háttérbe szorult. Az 50-60-as évek 150 ezer tonnás termése helyett már 1978-ban is csupán 32 ezer tonnát, mára pedig alig 12 ezer tonnát takarítanak be. Hiába volt világraszóló siker a növénynemesítésben a Nucleoryza, az 1986-os csernobili katasztrófa után a nukleáris energia használata elveszítette szalonképes jellegét. Ma pedig a génmódosított (GMO) növények neve is szitokszónak számít lassan...

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr2316581578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása