Tó-retró

Szovjet, állami Dolcsevíta – Vyatka robogó

2021. július 17. - drkardos

Olyan arcátlan Vespa koppintás, hogy az már szép, mégis csak „halála” után 55 évvel lett filmsztár az első szovjet scooter.

vjatka1.jpg

Nem cseréltük össze a képet. Ez nem egy Vespa...

 

A szovjet motorizáció egyik jeles dátuma az 1956-os év, amikor is a Legfelsőbb Tanács egy hirtelen ötlettől hajtva megálmodta az első szovjet robogó gyártásának a tervét. Ma már kideríthetetlen, hogy egy (természetesen tiltott) nyugati filmből vagy valamilyen külföldi út tapasztalataiból merítették-e az ideát a döntéshozók, de a törvény megszületett és punk-tum! Persze, nem utasítás az utasítás, ha nem adnak meg hozzá (fővesztés terhe mellett) céldátumot, így az első szovjet robogónak 1957-ben kerekekre kellett állnia. Nem nehéz elképzelni, hogy a megbízást kapó Vjatszko-Poljanszki Gépgyártó Üzem vezetőin milyen halálfélelem uralkodhatott el. Ők tisztában voltak a keleti blokk iparának rugalmasságával, és már akkor tudták, hogy egy új, kísérleti jármű nemhogy egyetlen év, de néha egy évtized alatt sem gördül ki a gyárkapun.

            Az, hogy az első robogó, a Vyatka VP 150 (a gyár melletti folyóról kapta a nevet) miként készült el ilyen gyorsan, arra több elmélet is kering az orosz forrásokban. Annyi bizonyos, hogy a robogó milliméter pontos koppintása az 1955-ös Vespa GS 150-nek, igaz minek is tervezgetni, ha azt már valaki sikerrel abszolválta helyettünk (lásd: kínai autóipar egy évtizede).

vjatka3.jpg

A kis képen a Vespa GS 150. Nem nehéz meglátni a hasonlóságot...

 

A különböző történetek abban térnek el egymástól, hogy a vonalzó hadművelethez mennyi köze volt az olasz gyártónak. A lehetőségek között a licensz vásárlástól az egyszerű utólag (kényszerűen) jóváhagyott koppintásig minden alternatíva felbukkan, de mindegy is ma már. A lényeg egy - keleti szemmel különösen – csodaszép kiállású, modern robogó.  

            Ha a Vespát és a Vyatkát egymás mellé állítjuk, akkor komoly agymunkát követel a különbségek felfedezése, ám higgyük el, vannak ilyenek. A legszembetűnőbb eltérés, hogy a robogó pajzsán a felirat egy cirillbetűs Vyatka szó (igaz pontosan ott található, ahol a Vespának lennie kellene), emellett az első sárvédőn egy csillagos vörös zászló látható, ami értelemszerűen Olaszországban nem szerepelt a díszítések között.

Műszakilag a nagyobb, gyújtáskulcs nélküli fényszóró és a némileg szélesebb kormány említhető. Az már csak a mérlegen derül ki, hogy a Vyatka – az elpusztíthatatlanságra törekvő szovjet technika következtében – 7 kilogrammal nehezebb. A robogó súlya így 108 kg volt, melyet 5,5 lóerő gyorsított 70-75 Km/h sebességre, 3 liter nafta elfogyasztása mellett.

vjatka4.jpg

 

Valójában ezek nem rossz adatok, ha tudjuk, hogy a Simson Schwalbe csak 3,5 lóerős volt. Ráadásul a Vyatka beérte a legolcsóbb benzinnel is. Ha azt gondoljuk, hogy ez a gyönyörű jószág sikerre volt ítélve, akkor keserűen csalódnunk kell. A szovjet proletárok az első pillanattól utálták a gépet!

A legyakrabban az orosz szem számára szokatlan (szerintük terhes vagy zsíros) forma verte ki a biztosítékot, ami ráadásul (akkor még) elfogadhatatlan nyugati koppintás volt. Ennek megfelelően a Vyatka VP 150 még tíz évnyi gyártást sem élt meg, noha folyamatosan próbálták kelendőbbé tenni. 1960-ban például számos (a képen látható) haszonjármű koncepciót is készítettek, de sem ez, sem a drasztikus költségcsökkentés nem tette vonzóbbá a robogót.

vjatka2.jpg

 

 

Sovány vigasz, hogy a koppintás mentes utódok, melyek szögletesebb formákkal és/vagy nagyobb motorral készültek, még ekkora sikert sem hoztak. A kockaforma BM 150 1965 decemberében érkezett és 1966-ban még párhuzamosan gyártották az előddel, ám az év második felében a VP 150 végképp az örök robogó-vadászmezőkre távozott. Az előre legyártott alkatrészeket pedig motoros kaszákhoz, kistraktorokhoz és egyéb mezőgazdasági eszközökhöz használták fel. A Vespa így megmaradt a hanyatló nyugat ópiumának.

A Vyatka VP 150 így 1957 és 1966 között készült, a hivatalos adatok szerint 290 467 példányban, amiben benne voltak az áruszállító verziók is. Bár ez nem tűnik alacsony darabszámnak, de egészen másképpen hangzik, ha mellé tesszük a már említett Schwalbe több, mint 1 milliós darabszámát és 22 éves gyártási idejét. Sajnálatos módon az akkori kedvezőtlen megítélés következtében a Vyatka ma már ritka mint a fehér holló, hiszen a legtöbb már akkor a szeméttelepen vagy bontóban végezte. Ennek ellenére nemrégiben még az egyik streaming-szolgáltató „Grom őrnagy és a pestisdoktor” című orosz szuperhős filmjében is feltűnt, Szentpétervár utcáin. Ma pedig egy hibátlan modell ára egy autóéval vetekszik. Hiába, minden akkor válik értékessé, ha már alig van belőle...

További érdekességekért, nettó-retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9516630016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyelv-ész 2021.07.17. 15:04:38

Attól tartok, nem a formaterv volt a legnagyobb ellenérv, hanem az apró kerekek, amelyek a szocializmus rögös útján elég kellemetlen menetkomfortot eredményeztek. Nem hinném, hogy a szovjet elvtársak szívesen költöttek olyan járműre, amely csak a kevés számú aszfaltúton használható, és tengelyig merül a sárba az első eső után.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.07.18. 06:59:21

@nyelv-ész: Igazad lehet az apró kerekek ügyében. A Vespa ha jól tudom 8 colos helyett 10 colos kerekekkel is gyártotta a Vespa GS 150-et (az orosz koppintást 8 colosnak sejtem). Igaz ezzel a plusz 1 collal még "nincs kint a kátyúból a Vyatka".

Aztán a taljánoknál jóval ritkább télen a hó is. Aki két keréken ment már frissen hullott hóban tudja miről beszélek. Kell egy kis bátorság és némi ügyesség ehhez a mutatványhoz. Plusz a pufajka sem árt.

Viszont a triciklis haszongépjárműs változatai kifejezetten tetszenek. Hogy mennyire praktikus a 3 kerék? Annyira nem, de a kézzel tolt talicskánál csak jobb. :-)

Örömhernyó 2021.07.18. 06:59:35

@nyelv-ész: Na igen, a robogó városi műfaj. És város alatt nem az orosz vidék földutas porfészkeit értem. Még kátyús, nyomvályús magyar utakon is életveszélyes tud lenni a motorozás, nagykerekű robogóval vagy motorral is.

Örömhernyó 2021.07.18. 06:59:40

Csodálatos, jó dolgoztak a szovjet elvtársak, egy szép Vespa koppintás.
süti beállítások módosítása