Tó-retró

A menő, balatoni éttermek titkai a Kádár-korszakban

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. szeptember 11. - drkardos

Kánikulában tálalt fűszeres disznótoros és a dátummal megnövelt számla helyett profizmus és magas minőség.

etterem1.jpg

Tovább...

 

5 komment
Balaton Étterem

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9614234263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Weißkopf 2018.09.13. 05:07:01

A 60-as években (még gyerekként) volt szerencsém a Paprika csárdában többször is ebédelni. Apám vállalatának (TEXÉRT) Zamárdiban volt üdülője, ahol csak szállást biztosítottak a beutalt családoknak, élelmezésről maguknak kellett gondoskodniuk. Ebédelni 2 helyre lehetett menni: a Dühöngőnek becézett Paprikába vagy a Pannónia vendéglőbe. Utóbbi egy kör alapú, üvegfalú helyiség volt a vasúthoz közel, Zamárdi felső vá. felé. (A Paprika csárda talán arról kapta a gúnynevét, hogy mindig órákig tartott az ebéd, mivel kevés volt a pincér, rendelést leadni vagy fizetni sok időbe telt.)
Válasz erre 

Plumper_ 2018.09.13. 13:07:35

akkor is és most is a külföldieknek szólnak, semmi sem változott.
Válasz erre 

Szarazinda 2018.09.13. 17:43:56

Furi, hogy az NDK-ba küldték továbbképzésre az embereket, nekem az a benyomásom, hogy a békeidők magyar vendéglői kulturájából, nyomokban ugyan, de maradt valami a Kádár rendszerben is. Tudom, az a rendszer volt a magyar konyha halála, egyet is értek vele. De sokat jártam a 80-as években az NDK-ban, és, hát a kádári magyar vendéglátás, akármilyen is volt a valódi színvonalhoz képest, köröket vert bármire, ami az NDK-ban volt. Közhely, és túlzás is, hogy csak barnaszósz volt krumpliva, káposztával és vagdalthússal, de nagyon messze sem járt ez az igazságtól.
Abszolút elhiszem amúgy, hogy így volt (nyilván, miért találna ki ilyet a posztszerző), csak furcsa.
Válasz erre 

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2018.11.24. 22:13:16

"és szakácsaikat az NDK-ba küldték szakmai eszmecserére és továbbképzésre."

:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.

Jó lenne valami időgéppel visszamenni abba az időbe (de csak ha vissza is jöhetnénk :-) ) egy kicsit szörnyülködni. Annyira kispályás volt az egész ország. Az volt a nagy szám, hogy volt pörkölt meg disznótoros (ezeket is szeretem természetesen, de egy étteremben valami pluszra vágyom).

Csak hogy érzékeltessem a helyzetet: 1937-ben a magyar fejlettség kb. utolérte az osztrák szintet (ez a mutató kb. a GDP-vel azonos), 1990-ben pedig a 25%on állt. Csak hogy hogy lemaradtunk a világtól, miközben azt hittük hogy rohadtul hasítunk ("gyerekkoromban nem volt villany falun, most meg már van")

"Jó hogy vége a hatvanas éveknek, és nem jön újra el." - ahogy Kispál és a Borz énekelte.
Válasz erre 

Mari Lakkné 2019.01.02. 15:25:22

Igen is az NDK-ba küldték a szakácsokat továbbképzésre ! Az én szomszédom is volt,mikor Kádár elvtársnak főztek Balatonaligán ! Fiatal volt,jó buli volt,ingyen külföld,még ráadásul nagy szó is volt ! Tőlük tanultak a német elvtársak !
Válasz erre 
süti beállítások módosítása