A lottósorsoláson és a menetjegyárusításon át a takarékbélyegekig különös szolgáltatásokat nyújtott az előző rendszer egyetlen lakossági bankja.
A cikkben szereplő képek az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteményében készültek
A mai negyvenesek közül szinte mindenki bőszen gyűjtötte annak idején a suliban a takarékbélyeget, a szülők pedig reménykedve tartották pénzüket különböző nyeremény-betétkönyvekben. A sorsolás napján az egész család azon izgult, hogy lesz-e vajon új kocsi, mosógép vagy még több pénz a könyvben. Sokan még arra is emlékeznek, hogy lottózni és totózni is az OTP-be jártunk, bár a mai fiataloknak nehezen elképzelhető a szerencsejáték egy bankfiókban. Az előző rendszerben ugyanis a lakossági pénzügyekért, beleértve a nyereménysorsolásokat is, egyetlen nagy szervezet, az Országos Takarékpénztár felelt egészen a 80-as évek közepéig.
Az egyeduralom valamikor a II. Világháború után kezdődött, amikor 1947-ben bezárták az összes addigi létező bankot, a Budapesti Áru és Értéktőzsdét, a feladatokat pedig a Nemzeti Bank vállalta magára. Azonban az ország pénzügyei mellett igen nagy falatnak bizonyult számára a lakossági ügyek intézése, így 1949. március 1-én a kommunista párt bankszervezeti bizottsága megalapította az OTP-t. Az egykor lefoglalt bankok eszközei, irodái, emberei és állományai átkerültek az új állami vállalathoz. Mai szemmel kicsit furcsának tűnik a megszülető OTP tevékenysége, hiszen a lakossági számlavezetés, hitelezés és betétkezelés mellett sportfogadással, nyereménysorsolással és menetjegy-árusítással is foglalkoztak. Az 50-es években jöttek létre a munkahelyeken a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak is, ahol a takarékoskodás jegyében különféle címletű utalványokat vásárolhattak a dolgozók. A KST-k szintén az OTP égisze alá tartoztak.
A forradalom utáni szabadabb politikai légkör és az életszínvonal emelésére vonatkozó erőfeszítések megváltoztatták az OTP működését is: elindult a Lottó, árukölcsön segítette a háztartások modernizálását és már betétkönyvekben is tarthatták pénzüket az emberek, amelyért még kamatot is kaptak. Természetesen szigorúan annyit, amennyit az MSZMP illetékes elvtársai meghatároztak: Manapság valódi csodának tűnik, hogy akkoriban 3-5% fix kamatot kaptak a betétesek és 1% volt csupán az áruvásárlási kölcsönök költsége.
A 60-as években tovább folytatódott a bank fejlődése: újabb fiókok nyíltak, óriási sebességre kapcsoltak az ingatlanhitelezés terén és nyitottak a nyugati gazdaságok irányába. Az OTP először a bécsi Kommerzialbankkal kötött szerződést. Lassacskán szétvált a szerencsejáték és a banki szolgáltatás, legalábbis térben, mivel az előbbi feladatot egy külön neki dedikált hálózat látta el.
1969-ben elkezdődött az elektronikus adatfeldolgozás is. Mivel a 60-as évek végén már a köznép is igényelhetett útlevelet, így az utazások miatt megjelent a deviza-igény, amit szintén az OTP-nek kellett kezelni. A folyamatos konszolidációt viszont a Szovjetunió nem nézte jó szemmel, sőt a 70-es évekbeli olajválság sem tett jót a mesterséges magyar pénzrendszernek. Az évtized közepére végül sikerült a válságból kilábalni és létrejött az OTP mellett Londonban egy magyar bank, amely a nemzetközi ügyleteket hivatott lebonyolítani. Itthon is számos újdonsággal rukkolt elő a pénzintézet, így ifjúsági takarékbetéttel, illetve modern számítógépes rendszerekkel. Ez volt az az időszak, amikor a tanácsi (mai önkormányzatok) pénzügyek is átkerültek az OTP-hez a Nemzeti Banktól.
Egy eredeti bankfiók pontos mása a Pénzügytörténeti Gyűjteményben
Érdekes, hogy az OTP mindig is komoly kommunikációs tevékenységet végzett, holott a marketing ekkor igazán ismeretlen volt hazánkban. A televízióban minden évtizedben láthattak reklámfilmeket a magyarok olyan sztárok főszereplésével, mint például Kabos Gyula vagy Kibédi Ervin. Minden évben külön plakátok készültek a nemzetközi Takarékossági Világnapra, és se szeri se száma nem volt a neves grafikusok és művészek által rajzolt plakátoknak, újsághirdetéseknek. Akkoriban még a gyerekeket is lehetett célozni, így az iskolákban igazi szenvedéllyé vált a takarékbélyegek gyűjtése. Egy fejlődő, jól prosperáló cégre köszöntöttek rá a 80-as évek, amelyek alapjaiban megváltozatták az OTP helyzetét és működését.
Először egy súlyos pénzügyi válsággal kellett szembenéznie az országnak, amelyből csupán a Világbank segítségével lábalt ki a gazdaság, viszont az ügy jótékony maradványaként az OTP is csatlakozott a nemzetközi banki szövetséghez és a Világbankhoz. Az ekkor jelentkező külföldi igények nyomán el kellett indítani a vállalat modern átszervezését: így például a lottó és a sportfogadás kikerült a szolgáltatások köréből és megalakult a Szerencsejáték Zrt. Egy új lakossági szereplő is belépett a piacra a postai pénzügyi szolgáltatásokat továbbvivő Postabank, így megjelent a pénzügyi piacon is a verseny. Kiadták az első bankkártyákat és 1989-ben munkába állt Budapesten, a Nyugati téren az első bankjegykiadó automata. Ilyen körülmények közepette érkezett el a rendszerváltás, amelynél érdemes megemlíteni, hogy az OTP-t soha nem privatizálták egyetlen külföldi befeketetőnek, hanem az állami vállalatot részvénypakettenként az ismét újrainduló tőzsdén, darabokban értékesítették, illetve a dolgozók is vásárolhattak részvényeket.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
