Tó-retró

Az aligai mesterséges sziget rejtélye

2019. június 28. - drkardos

Vajon milyen ki és milyen céllal tervezte az aligai part melletti gyűrű alakú építményt és volt-e köze a Club Aligához?

 aligai_sziget1.jpg

Így fest ma a sziget a Panoráma kilátóból

 

Aki járt már az aligai parton vagy a Panoráma kilátón, annak biztosan szemet szúrt egy különös építmény a part közelében. A vízbe merülő betongyűrű leginkább egy medencével ellátott napozószigetre emlékeztet. De vajon mi lehetett az eredeti funkciója? Cikkünkben ennek járunk utána.

 Bár az 1960-as években az ország egyik legnagyobb gyümölcs- és szőlőtermelő üzeme, a Balatonaligai Állami Gazdaság a tóhoz igen közel terült el, mégis szinte állandó vízhiánnyal küzdött, különösen az aszályosabb években. Az ok igen prózai: az ültetvények és a Balaton között több, mint 60 méter magas dombok képeznek természetes akadályt. Már az évtized elején megszületett az ötlet egy olyan szivattyús öntözőrendszer kialakítására, mely a tó vizét képes lenne a termőföldekre vezetni, és az aligaiak hamarosan társakat is találtak az akkoriban Európában is egyedülálló megoldás megvalósításához.

Az éves csapadékmennyiség szempontjából szintén kedvezőtlen helyzetben lévő Enyingi Édesipari Célgazdaság és a szintén itt működő Vörös Hajnal Termelőszövetkezet mellett a balatonvilágosi termelőszövetkezet is rábólintott a tervre és 1961-ben megalakították a Vízhasznosítási Társulatot. A négy gazdaság állami támogatással hamar előteremtette az összesen 44 millió forintnyi tőkét, mely az ún. öntözőfürt és a vízátemelő rendszer kivitelezéséhez szükséges volt, és 1962-ben meg is indultak a munkálatok.  

A rendhagyó projektben két nagyon fontos problémával kellett megküzdeni: egyrészt a vizet először magasra kellett felemelni, majd komoly távolságra elszállítani, másrészt a tóban található szilárd szennyeződéseket el kellett távolítani. Az előbbit egy olasz cég, a Pelizzari által gyártott négy, nagyteljesítményű szivattyú tette lehetővé, melyek az éltető nedvességet előbb hetven méter magasba emelték, majd az összesen 16 kilométer hosszú esőztető rendszer csöveibe nyomták. A rendszer teljes működése automatikus volt, melyet egyetlen mérnök gombnyomással tudott irányítani a vízgyűjtő melletti partszakaszon felépített szivattyúházból, mely ma is látható és működik is.

Ez az épület annak idején lila dísztégla borítást és világos, pasztellszínű festést kapott, melynek eredményeként még a helyi lakosok is azt gondolták, hogy ez bizony egy újabb szálloda lesz a magyar tenger partján. Ezzel fényes megerősítést kapott a tervezők elképzelése, hogy az említett színek alkalmassá teszik az iparépületet arra, hogy beolvadhasson a nyaralókörnyezet összképébe. Tovább erősítette a szállodával kapcsolatos meggyőződést, hogy a háztól hosszú fémszerkezetek vezettek fel az aligai Panoráma kilátóhoz, melyek az avatatlan szemnek siklónak tűntek. Valójában ezek a szerkezetek később a szabadon futó csővezetékeket tartották, melyek elkerülő rendszerükkel együtt egy esetleges meghibásodás esetén is biztosították a termőföldek vízellátását. A vezetékek a víz- és a föld alatt jutottak el a domb aljáig, ahonnan előbb a magaslat tetejére futottak, majd a vonatok számára épült viadukt alatt folytatták az útjukat.

De hogy visszakanyarodjunk cikkünk eredeti témájához a tóba épített betongyűrű maga volt az ülepítő medence, mely az iszaptól és szennyeződésektől tisztította meg a vizet ezzel öntözésre alkalmassá téve azt.

aligai_sziget2.jpg

A medence, a szivattyúház és a csövek 1963-ban 

 

Persze a funkcióját nem ismerő proletárok hamar elkönyvelték, hogy ez biztosan az épülő hotel flancos napozószigete lesz, vízre épített medencével, sőt egyesek még rakétasilót is beleláttak a rejtélyes gyűrűbe. Persze a magyar tenger egyik legszebb részén épült betonmonstrumnak sem a horgászok, sem pedig a turisták – hát még a helyiek – nem örültek túlzottan, ám az eredmények elcsitították az elégedetlenkedő hangokat. Az öntözött területeken a csemegeszőlőhozam megduplázódott, az őszibarack termés 20 kilogrammal növekedett minden egyes fa esetében, míg a kukorica közel 10 mázsával nagyobb mennyiséget adott holdanként, míg ugyanez az érték a széna esetében pedig közel 14 mázsa volt.

Az akkor még valóban egyedülálló rendszer végül 1964 végén esett át a próbaüzemen és végleges üzembehelyezése 1965 május 22-én történt. Ötletessége és megbízhatósága nyomán pedig mintául szolgált az ország több pontján épült hasonló rendszerek tervezésekor is.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5114916188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Audianer 2019.06.29. 05:58:36

"az ország egyik legnagyobb gyümölcs- és szőlőtermelő üzeme, a Balatonaligai Állami Gazdaság"

Ilyen nevű állami gazdaság nem létezett.

Balatonaligán a Badacsonyi Állami Gazdaság központja működött egészen a rendszerváltásig.

Aurevol 2019.06.29. 08:01:05

@Audianer
@drkardos

Hogy feloldjam a fenti ellentmondást: az '50-es években alapították meg a Balatonaligai Állami Gazdaságot, ami gyümölcs termesztéstől lassan eljutott pálinka főzésig, ugyanakkor az ipari rész fejlesztéséhez túl kicsi maradt, ezért a '70-es években a Badacsonyi Állami Gazdasághoz került, mint szakágazat, és ekkor hozták tető alá a Traubi üzletet is. A badacsonyiak voltak a borosok, az aligaiak a szeszmentesek.

nyelv-ész 2019.06.29. 15:30:01

Akkor nem igaz a legenda, hogy ezt Kádár elvtársnak építették, hogy innen tudjon zavartalanul horgászni?

mberes 2019.06.29. 15:39:31

nyelv-ész: Amiről te beszélsz, az a Club Aliga területén van a Kádár-villa előtt (de, amúgy igaz), és már csak félsziget, mert rég feltöltődött a kis "szoros", ami elválasztotta a parttól. Amiről a cikkben szó van, az már Világos, a Kádár-szigettől 2 km-re nyugatra.

rallus 2019.06.30. 07:32:42

Talán most is praktikusabb lenne a Balatonból feltölteni a víztározókat, mint riadtan leengedni a Sión az aktuális felesleget.

consul 2019.06.30. 07:32:49

A vonatról is jól látszik.

Egyébként van egy (mesterséges) sziget mai is a Balatonban, Keszthelyen, ami a Hotel Helikon strandjához tartozik és kis híd köti össze azzal.

Dikusz 2019.07.01. 08:33:40

@consul: Arra kíváncsi leszek, mikor nyitják meg újra (és milyen árak lesznek).
2017 március 1-én megnyitották, majd a hónap végén be is zárták.

noauth 2019.07.01. 08:33:54

Hehhh! Mennyit játszottunk a környéken gyerekként :-)) pont kisekélyesedik a part ott, kisgyerekként ez izgalmas volt. Áteveztünk a szörfdeszkán a közelből. Néha lehetett horgászokat is látni rajta. Na ők nem tudom, hogy mentek be oda.

A Kádár-villa tényleg arrébb van, ez Balatonvilágoson van, amaz meg Aligán.

<3 Balatonvilágos <3

gigabursch 2019.07.04. 08:15:47

@noauth:
A vízen sétálva...

Esetleg belábalva?

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.07.22. 06:19:29

Azért az is egy nagytudású alak lehetett, aki a Balatonból öntözni szándékozott gyümölcsöst a dombok túloldalára tervezte, építtette...Gondolkodni akkoriban lukszus volt?
:D

Kékes 2020.02.29. 07:35:11

A 60-as években minden TSZ, ÁG, megpróbálta kijárni, hogy öntöző rendszere legyen,biztosan kaptak rá kedvezményeket, mert sorra épültek a gátak (ma horgász tavak) és működtek is, amíg el nem romlottak. Pénz elfogyott , maradtak a tavak. Szentes környékén meleg vízzel ma is fólia-sátrakat működtetnek, de a Spanyol árakkal nehéz versenyezni .
süti beállítások módosítása