Így fogyókúráztunk a Kádár-korban

2020. február 17. - drkardos

Kende-kenyér, duzzadó citrompor, amfetaminos csodapirulák szolgálták a nép karcsúsodását.

fogyi1.jpg

 Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

 

Ne gondoljuk, hogy a Kádár-korban senki nem szeretett volna karcsú lenni. A 60-as években beköszöntött viszonylagos élelmiszer-bőség magával hozta az emberek megvastagodását is. Az 1970-es évek elejére már a lakosság egyharmada az elhízottak közé tartozott, és egyre több gyerek is a túlsúlyos kategóriába esett. Mindeközben a reklámokban és a televízióban csodálatosan karcsú sztárokat láthatott a közönség, így elérkezett a vasfüggöny mögé is a fogyókúrák divatja. Talán néhányan még emlékeznek a 70-es évekből a hölgyek körében papírcetliken továbbadott kalóriaszegény csodadiétákra és az orvosoknál felírandó csodabogyókra, amelyek garantálták a gyors és könnyű fogyást. Természetesen a proletárok, különösen a nők igényeire a pártvezetés is reagált, és sorra jelentek meg az újabb és újabb tudományos munkák, amelyek a sikeres zsírvesztés feltételeiről szóltak. Vegyük is sorra, hogy miként fogyókúrázott a magyar a Kádár-korban!

 

Meglepő, de tény, hogy már a 60-as évek elején a dietetikusok és élelmezésügyi szakemberek ugyanazokat a diétás ajánlásokat vették figyelembe, amelyekből a manapság oly divatos kúrák is erednek: fontos a szénhidrát-bevitel lecsökkentése kalóriacsökkentés helyett, fokozott fehérjefogyasztás, rostok bevitele, rendszeres mozgás. Ezek az elvek többnyire persze a kórházakban jelentek meg, a súlyosan elhízottak lefogyasztásánál és kevesebb információ jutott ki a közemberekhez. Ők leginkább a konzervipar propagandájával és a kalóriaszámlálós csodadiétákkal találkoztak többnyire. Az ország lefogyasztása érdekében az ipar is megpróbált mindent, így például megtalálni a megfelelő cukorhelyettesítőt. A Műszaki Lapban jelent meg egy tanulmány arról 1978-ban, hogy sajnos erre az országnak nem sok esélye van, mivel a ciklamát, a szacharin és az egyéb mesterséges édesítőszerek élettani hatása sokszor vitatott, Pakisztán – ahonnan a sztévia népszerűsége eredt – pedig messze volt, hasonlóan Japánhoz, ahol éppen a maltitol cukoralkohollal kísérleteztek. Mindemellett arra viszont kitértek, hogy több tejtermékből és húskonzervből sikerült a zsírok jó részét kinyerni, így, ha valaki fogyni akar, nem kell mást tennie, mint csökkentett zsírtartalmú konzervkészítményeket fogyasztania.

 fogyi2.jpg

Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin

 

Foglalkoztak a kenyér és gabonafélék szénhidráttartalmával is, különösen a cukorbetegek diétás igényeit kielégítendő, de nagy áttörés nem történt a boltokban. Pedig már 1962-ben rendelkezésre állt a megoldás, a Kende-féle kenyér, amelynek szabadalmát a Találmányokat Értékesítő Vállalat, a Licencia, hat országban, Ausztriában, Angliában, Nyugat-Németország- ban, Svájcban, Franciaországban és az USA-ban is bejelentette. A magyar feltaláló által kikísérletezett és a klinikákon eredményesen kipróbált kenyér állítólag küllemében és ízében teljesen olyan volt, mint egy jófajta zsúrkenyér, de csak 34—25 százalékban tartalmazott szénhidrátot a rendes kenyérnél 50—52 százalékával szemben. A nagy áttörés itthon elmaradt, és ma már szinte senki nem emlékszik az egykori Kende-kenyérre és a szabadalmi technológiával gyártandó tészták és kekszek forgalmazása is dugába dőlt. A fogyókúrás piaccal azonban a többi nagyvállalat is szívesen foglalkozott, így például 1978-ban a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat jelentkezett egy új fogyókúrás citromszörppel, illetve porral. A vízben oldódó termék megduzzadt a gyomorban és a jóllakottság érzetét keltette, így jól alkalmazható volt a diéták alatt. Állítólag már az első évben, több mint 100 tonna port rendeltek Szegedről.

 

Az ország lefogyasztásána természetesen a gyógyszeripart is foglalkoztatta, a 70-es évek volt a különböző amfetaminszármazékok virágkora, amikor istenítették a különböző fogyókúrás szereket. Ezek elvették az éhséget, jó közérzetet biztosítottak igen szigorú diéta mellett is, így aztán még a gyerekeknek is adták a kórházi fogyasztókúrák alatt. A Gracidin, Desopimon és Pondex, Adipex vénykötelesek voltak és a korabeli újságok név szerint cikkeztek róluk, illetve jótékony hatásaikról. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy receptre kapható gyógyszert név szerint említsenek egy lapban, és ráadásul még a hatására is felhívják a figyelmet. Ezek kivezetése a piacról csak a 80-as évekre történt meg, amikor a függőség kialakulását, a gyógyszerek következtében kialakuló szív- és idegproblémák igazolódtak. De ekkor talán már nem is volt szükség csodabogyókra, hiszen a Jane Fonda féle aerobic térhódításának köszönhetően egyre inkább a mozgásé lett a főszerep a fogyókúrázók körében. A lányok asszonyok kezdtek rájönni, hogy az étkezés átalakításával és a rendszeres mozgással többet érnek el, mint mindenféle pirulákkal. De persze azóta sem fogyott le a magyar, évről-évre egyre kövérebbek leszünk, a Kádár-kori hízási ütemet is fölülmúlva.

Ha szeretne visszaemlékezni a régi ízekre vagy kíváncsi, hogy milyen kreatív recepteket lehetett konzervekből összeállítani, vessen egy pillantást a Tó-retró Kádár-kori receptkártya-gyűjteményére. Hogy a szájában érezze a nosztalgiát!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5515474058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CoolKoon 2020.02.18. 22:26:31

"a 70-es évek volt a különböző amfetaminszármazékok virágkora, amikor istenítették a különböző fogyókúrás szereket. Ezek elvették az éhséget, jó közérzetet biztosítottak igen szigorú diéta mellett is, így aztán még a gyerekeknek is adták a kórházi fogyasztókúrák alatt." - loooool hát végül is igazuk volt, az amfetaminszármazékok testsúlycsökkentő hatása abszolút vitathatatlan :D Valahogy furcsa, hogy egészen a 80-as évekig tartott, hogy rájöjjenek a szerek árnyoldalaira.

midnight coder 2020.02.18. 22:27:02

És a kuruzslók azóta sem tudtak magukból egy normális fogyókúrás pirulát kiizzadni, csak a bölcs tanácsok osztogatása megy. Persze, hogyha az autószerelő is azt mondaná amikor a kocsit szervizbe viszik, hogy tessék lassabban menni mint 30 kilométer / óra, és odafelé menet inkább tolni az autót a motor kímélése végett, rettenetesen meg lennének sértődve.

efi 2020.02.18. 22:27:28

Hát nem tudom. Találomra nézve képeket, filmhíradókat, alig lehetett látni kövér embert. Főleg nem a pórnép körében.
Az a csodálatos állómérleg meg felvet pár ergonómiai kérdést. Aki nem 160-180 cm között van, az hogyan olvasta le a skálát? Aki közötte van, de nem lát jól 15 centire (40 felett azért előfordul) az kér gyorsan egy olcasószemüveget? Aki 120 kiló felett van az kapásból tönkre tette? (Vagy valóban nem voltak mégse ennyire kövérek, hogy fel sem merült, hogy min 150-ig kéne mérnie? Manapság 10-20 emberből 1 alatt kiakadna az biztos.)