Kende-kenyér, duzzadó citrompor, amfetaminos csodapirulák szolgálták a nép karcsúsodását.

 Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

Ne gondoljuk, hogy a Kádár-korban senki nem szeretett volna karcsú lenni. A 60-as években beköszöntött viszonylagos élelmiszer-bőség magával hozta az emberek megvastagodását is. Az 1970-es évek elejére már a lakosság egyharmada az elhízottak közé tartozott, és egyre több gyerek is a túlsúlyos kategóriába esett. Mindeközben a reklámokban és a televízióban csodálatosan karcsú sztárokat láthatott a közönség, így elérkezett a vasfüggöny mögé is a fogyókúrák divatja. Talán néhányan még emlékeznek a 70-es évekből a hölgyek körében papírcetliken továbbadott kalóriaszegény csodadiétákra és az orvosoknál felírandó csodabogyókra, amelyek garantálták a gyors és könnyű fogyást. Természetesen a proletárok, különösen a nők igényeire a pártvezetés is reagált, és sorra jelentek meg az újabb és újabb tudományos munkák, amelyek a sikeres zsírvesztés feltételeiről szóltak. Vegyük is sorra, hogy miként fogyókúrázott a magyar a Kádár-korban!

Meglepő, de tény, hogy már a 60-as évek elején a dietetikusok és élelmezésügyi szakemberek ugyanazokat a diétás ajánlásokat vették figyelembe, amelyekből a manapság oly divatos kúrák is erednek: fontos a szénhidrát-bevitel lecsökkentése kalóriacsökkentés helyett, fokozott fehérjefogyasztás, rostok bevitele, rendszeres mozgás. Ezek az elvek többnyire persze a kórházakban jelentek meg, a súlyosan elhízottak lefogyasztásánál és kevesebb információ jutott ki a közemberekhez. Ők leginkább a konzervipar propagandájával és a kalóriaszámlálós csodadiétákkal találkoztak többnyire. Az ország lefogyasztása érdekében az ipar is megpróbált mindent, így például megtalálni a megfelelő cukorhelyettesítőt. A Műszaki Lapban jelent meg egy tanulmány arról 1978-ban, hogy sajnos erre az országnak nem sok esélye van, mivel a ciklamát, a szacharin és az egyéb mesterséges édesítőszerek élettani hatása sokszor vitatott, Pakisztán – ahonnan a sztévia népszerűsége eredt – pedig messze volt, hasonlóan Japánhoz, ahol éppen a maltitol cukoralkohollal kísérleteztek. Mindemellett arra viszont kitértek, hogy több tejtermékből és húskonzervből sikerült a zsírok jó részét kinyerni, így, ha valaki fogyni akar, nem kell mást tennie, mint csökkentett zsírtartalmú konzervkészítményeket fogyasztania.

Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin

Foglalkoztak a kenyér és gabonafélék szénhidráttartalmával is, különösen a cukorbetegek diétás igényeit kielégítendő, de nagy áttörés nem történt a boltokban. Pedig már 1962-ben rendelkezésre állt a megoldás, a Kende-féle kenyér, amelynek szabadalmát a Találmányokat Értékesítő Vállalat, a Licencia, hat országban, Ausztriában, Angliában, Nyugat-Németország- ban, Svájcban, Franciaországban és az USA-ban is bejelentette. A magyar feltaláló által kikísérletezett és a klinikákon eredményesen kipróbált kenyér állítólag küllemében és ízében teljesen olyan volt, mint egy jófajta zsúrkenyér, de csak 34—25 százalékban tartalmazott szénhidrátot a rendes kenyérnél 50—52 százalékával szemben. A nagy áttörés itthon elmaradt, és ma már szinte senki nem emlékszik az egykori Kende-kenyérre és a szabadalmi technológiával gyártandó tészták és kekszek forgalmazása is dugába dőlt. A fogyókúrás piaccal azonban a többi nagyvállalat is szívesen foglalkozott, így például 1978-ban a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat jelentkezett egy új fogyókúrás citromszörppel, illetve porral. A vízben oldódó termék megduzzadt a gyomorban és a jóllakottság érzetét keltette, így jól alkalmazható volt a diéták alatt. Állítólag már az első évben, több mint 100 tonna port rendeltek Szegedről.

Az ország lefogyasztásána természetesen a gyógyszeripart is foglalkoztatta, a 70-es évek volt a különböző amfetaminszármazékok virágkora, amikor istenítették a különböző fogyókúrás szereket. Ezek elvették az éhséget, jó közérzetet biztosítottak igen szigorú diéta mellett is, így aztán még a gyerekeknek is adták a kórházi fogyasztókúrák alatt. A Gracidin, Desopimon és Pondex, Adipex vénykötelesek voltak és a korabeli újságok név szerint cikkeztek róluk, illetve jótékony hatásaikról. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy receptre kapható gyógyszert név szerint említsenek egy lapban, és ráadásul még a hatására is felhívják a figyelmet. Ezek kivezetése a piacról csak a 80-as évekre történt meg, amikor a függőség kialakulását, a gyógyszerek következtében kialakuló szív- és idegproblémák igazolódtak. De ekkor talán már nem is volt szükség csodabogyókra, hiszen a Jane Fonda féle aerobic térhódításának köszönhetően egyre inkább a mozgásé lett a főszerep a fogyókúrázók körében. A lányok asszonyok kezdtek rájönni, hogy az étkezés átalakításával és a rendszeres mozgással többet érnek el, mint mindenféle pirulákkal. De persze azóta sem fogyott le a magyar, évről-évre egyre kövérebbek leszünk, a Kádár-kori hízási ütemet is fölülmúlva.

Ha szeretne visszaemlékezni a régi ízekre vagy kíváncsi, hogy milyen kreatív recepteket lehetett konzervekből összeállítani, vessen egy pillantást a Tó-retró Kádár-kori receptkártya-gyűjteményére. Hogy a szájában érezze a nosztalgiát!