A nyolcvanas években is volt járvány az iskolákban

2020. március 14. - drkardos

Igaz, akkor a kórokozót diplomatatáskának hívták, és elsősorban gerincferdülést okozott. Avagy így menőztünk mi 40 éve.

diplomata1.jpg 

 

Aki a hetvenes-nyolcvanas években volt iskolás (vagy iskolásgyermek anyja-apja), az biztosan emlékszik a diplomatatáska őrületre. A nagybetű használata ebben az esetben koránt sem véletlen, hiszen abban az időszakban nem volt olyan kis- és nagydiák, aki nem sírt volna otthon a szüleinek, hogy egy trendi, menő és rettenetesen haszontalan és egészségtelen diplomatatáskát kaphasson. De nézzük szép sorjában!

            Valójában a lapos iratok tárolására készült, enyhén bőröndre emlékeztető kézitáska már a 30-as években feltűnt Magyarországon, így igazán nem lehet tudni, hogy mi robbantotta ki ötven évvel később az iskolai lázat. Valószínű, hogy valamelyik értelmiségi (akkoriban nagyon menőnek számított, ha valaki kiérdemelte ezt a titulust) szülő gondolhatta úgy, hogy ha már gyermeke könyveket és füzeteket hord magával, akkor használja erre a legalkalmasabb eszközt, az erre a célra fejlesztett diplomatatáskát. Az ötlet remeknek tűnhetett, hiszen egycsapásra véget vetett a hátitáskákban gombóccá vagy éppen szamárfülessé gyűrt tanszereknek. A munkásszülők eleinte biztosan nem értették, hogy mi is történt, de az ő csemetéjük sem maradhatott le a fennhéjázó értelmiségiek lurkója mögött, így járni kezdték a boltokat az egyedi táskák iránt. Ekkor 1979 év végét írtuk.

            Ekkoriban még igen komoly ráfordítást igényelt egy diplomatatáska megvásárlása, hiszen kereslet hiányában csak kevés helyen árulták, és ott is méregdrágán, mivel a gyártás is csupán egy helyen zajlott, a Debreceni Bőráru gyárban. Ebben az évben még nem is harapózott el látványosan a „fertőzés” és inkább csak a 7. – 8. osztályosok egy része kezdte ilyen táskában hordani a tanszereit. A helyzet 1981 tanév közepére kezdett változni, amikor – a tervgazdaság belső folyamatait ismerve, meglepően gyorsan – az ipar és a kereskedelem is felismerte az igény elharapózását. 1981 januárjában a Skála már szinte hipnotikus hatású betűsorokat írt a hirdetéseibe, ugyanis reklámáron kezdték forgalmazni a diplomatatáskákat, 614 helyett 429 forintért. Hogy ezt az árat el tudjuk helyezni, ahhoz tudnunk kell, hogy 1981-ben a beiskolázás összes költsége 500 Ft volt gyermekenként és egy női táska 150 Ft-ba került (gyöngydíszítéssel 170 volt ugyanez a modell). Vagyis elég borsos volt az a szóbanforgó reklámár. Az emberek mégis tódultak.

diplomata2.jpg

Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr

 

            Az 1981-es iskolaév végére, az akkor divatos akadály- és sportvetélkedők fődíja egyre gyakrabban volt diplomatatáska és az iskolákban egyre nagyobb tért hódított az új divat, ami már nem csak a felső tagozatosokat érintette. Ekkoriban kezdtek világot látni az első rosszalló és a veszélyekre figyelmeztető cikkek és szülői levelek. Utóbbiak inkább csak azt nehezményezték, hogy a méregdrága táska igazából nem is elég önmagában, hiszen egy tornacipő vagy uzsonna már bele sem fér a lapos kialakítás miatt. A kisdiákok bizony külön nejlonzacskóban hordták ezeket a dolgokat. Az orvostársadalom és elsősorban az ortopédorvosok ennél sokkal keményebb hangot ütöttek meg. Ők úgy vélekedtek, hogy az embert és különösen a fejlődőben lévő gyermekeket nem arra találták ki, hogy egy nem ritkán 5(!) kilós csomagot (ebből 2 volt csak maga a táska) folyamatosan az egyik kezükben hordják. Ez túlzott oldalirányú terhelést és hosszabb távon gerincferdülést okozhat és okozott is!

            Már az 1981 őszi szűrés is kimutatta, hogy a középiskolásoknál (akik azóta már két diplomatatáskás idényen voltak túl) minden 1000 gyermekből 64 szenved gerincferdülésben és már a másodikos kisiskolások közül is 12-13. Ez pedig brutális kiugrás volt a normál adatokhoz képest. A józan ész azonban nem állhatta útját a divatnak. Az 1982-es szezon (iskolaév) kezdetére a táskák már minden boltban előkelő helyen tündököltek, és áruk megközelítette a 800 forintot(!). Az orvosok ekkor már a kárenyhítésre fókuszáltak, és úszást valamint gyógytornát javasoltak. Ekkorra az iskolák környékén az utcakép úgy festett, mint egy sci-fi filmben, ahol az emberiség IQ-ja hirtelen az egekbe szökik, és már az elsős iskolások is mérnöknek tanulnak, hiszen szinte mindenki diplomatatáskával járt, igaz a kicsik néha még a földön húzták maguk után.

            Bár az 1983-as tanévre levelezőrovatok tanulsága szerint néhány középiskolás már „cikinek” tartotta az ilyen táskákat, ez még kevés volt a divat leállításához. Erre az időszakra több, a műanyag vagy bőrfeldolgozásban jártas termelőszövetkezet állt rá diplomatatáska készítésre, és csak a becskei üzemben 20 ezer darabot gyártottak éves szinten. Ennek hatására a boltokban már a túlkínálat kezdett látszani, és az árak tartósan 350 Ft környékére süllyedtek. Hogy a táskák nem maradtak a kereskedők nyakán, arról az ipar gondoskodott, hiszen a táskák zárszerkezete általában egy év alatt megadta magát, és pótalkatrész csak elméletben létezett. A láz pedig még mindig tombolt és 1985-ben még mindig alapfelszerelésnek számított a diplomatatáska (igaz ekkor már kvarcórával és lehetőleg kvarcjátékkal kiegészítve). A divathullám végét jelző első jelek a következő évben kezdtek látszani.

            Ebben az évben, vagyis 1986-ban érkeztek az első hírek, hogy több termelőszövetkezet átszervezi a termelését, és leállnak a diplomatatáskák gyártásával. A döntést a kereslet visszaesésével és a kis haszonkulccsal indokolták, ami a fenti árak ismeretében reálisnak is tűnik. Ennek ellenére a láz még kitartott egy-két évig. A fordulópont talán 1988 lehetett, amikor az áruházak már a 350 Ft-os árra is elkezdték a 20-30 százalékos akciókat meghirdetni, valószínűleg veszteségcsökkentési célzattal. A rendszerváltással pedig az aktatáskák uralta évtized végérvényesen lezárult...

Ha szeretne visszaemlékezni a régi ízekre vagy kíváncsi, hogy milyen kreatív recepteket lehetett konzervekből összeállítani, vessen egy pillantást a Tó-retró Kádár-kori receptkártya-gyűjteményére. Hogy a szájában érezze a nosztalgiát!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8815520586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nodeoda Seneki 2020.03.14. 20:36:32

A Budmil/ Invictia hátizsák őrület vetett véget a diplomata-táskának.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.03.14. 20:36:38

Felsős koromban - '86 és '90 között - nekem is volt. Egy-két szendvics emlékeim szerint még belefért, de a tornacuccot külön kellett vinni...

szkófild 2020.03.14. 20:36:45

Mekkorát puffant ha óra közben eldőlt! :)

Enit 2020.03.14. 20:36:51

Valamit benéztél. Már 76-80 között az osztály fele diplotatyóval járt, a maradék meg szimatszatyorral.

Efrajim Canuck 2020.03.15. 06:48:55

@Enit: A nővéremnek volt szimatszatyra. Én diplomatatáskát szerettem volna, de sosem kaptam, mert gerincferdülés, ugye. Azt senki sem feszegette, hogy miért kell a gyerekeknek a testsúlyuk negyedét kitevő rakás könyvet cipelniük napról napra.

Dömötör Lóránd 2020.03.15. 06:49:02

A dipósok kispöcsök voltak hozzánk, szimatszatyrosokhoz képest :D

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2020.03.15. 06:49:31

"You forget the briefcase! You forget the briefcase!!" Falling Down

n3spr3ss0 2020.03.15. 15:10:08

A hátizsáknál bunkóbb dolgot nehezen lehet elképzelni, főleg a tömegközlekedésben.

lomposfarkas 2020.03.15. 15:10:10

A honvédségnél rendszeresen megnéztük az örmesterünk diplomatatáskáját: jellemzően egy füzetet, egy szalvétába csomagolt szalámis kenyeret és egy fél tekercs wc papírt hordott, szóval máshol is megtalálta illő helyét a táska :)

Ó igen, és a kvarcóra... nedves álmaimban szerepelt a hétzenés jugoszláv csempészáru kvarcóra. Fater, látván a szenvedést vett nekem egy kvarcórát a helyi órásboltban, egy ilyesmi Exaquartzot:
p2-ssl.vatera.hu/photos/cf/02/retro-exaquartz-1981-karcmentes-elolappal-57ba_4_300.jpg?v4
Se hét, se egy zene, borzasztóan el voltam keseredve... most már persze tudom, hogy igazságtalan voltam faterral, aki nyilván komoly anyagi áldozatot hozott az órásboltban, csak (ahogy a szülők) éppen nem értette, mire gerjednek a büdös kölkök.

"amikor – a tervgazdaság belső folyamatait ismerve, meglepően gyorsan – az ipar és a kereskedelem is felismerte az igény elharapózását"
Moldova írt a Szent tehén c. könyvében a szocialista cipők gyártásba viteli idejéről:

"A textiliparhoz hasonlóan itt is hosszú a tervezésbonyolítás időszaka. Ha kiadják a kollekció elkészítését elrendelő utasítást, másfél év is eltelik, amíg az első késztermék megjelenik a belföldi piacon, a szocialista piacon ez két-három évig is elhúzódhat. Nem kell külön mondanunk, hogy ez mennyire csökkenti a cipők divatértékét és az elérhető nyereséget.

Mire kell ez a rengeteg idő? Egy példa felsorolja azokat az állomásokat, melyeket a belföldi piacra szánt kollekció bejár a tervezési utasítástól a bemutatásig.

„1. Az első általános útmutatót a marketing csoport feljegyzés formájában összeállítja, és a kereskedelmi igazgató aláírásával ellátva átadja a műszaki főosztálynak.

2. A műszaki főosztályvezető ezt a feljegyzést továbbítja a gyártmányfejlesztési osztálynak. A tervezés megkezdődik, és a készdossziék előbb a gyártmányelőkészítési osztályra kerülnek kalkulálásra, majd vissza a tervezőkhöz a szükséges létszám megállapítására, végül kiírják a gyártó üzemrészeknek.

3. A gyártó üzemrész elkészíti a mintacipőket, és átadja a mintateremnek, mely továbbítja a gyártmányfejlesztési osztálynak zsürizésre.

4. A zsüri vezetője a műszaki igazgató, a zsüri tagjai az árosztályról, a kereskedelmi főosztályról és a termelési főosztályról kerülnek ki. A munkában részt vesznek a modelltervezők is, de sem az anyagmegrendelési, sem a marketing csoport nem képviselteti magát. A zsürire még nem készülnek árkalkulációk, a modelleket gyakran módosítják, ismételt kalkulálásokra és kiírásokra van szükség.

5. A módosított modellek új normáit ismételten továbbítják az árosztályhoz új ármegállapításra.

6. Az elkészült kollekciót bemutatják a felső vezetőknek, akik megtekintik és esetleg további módosításokat vagy kiegészítéseket rendelnek el.

7. A kollekciót elfogadása után az értékesítési osztálynak továbbítják, amely közvetlen kapcsolatban van a nagykereskedelmi vállalatok képviselőivel, és megrendezik az előbörzét. A kollekció ebben az állapotában sem árral nincs ellátva, sem körülbelüli szállítási dátumot nem lehet adni.

8. Az előbörze után körülbelül egy hónappal az értékesítési osztály megrendezi a börzét, mely az alábbiak szerint zajlik le:

9. A nagykereskedelmi vállalatok képviselői kiválasztják a megfelelő modelleket, és esetleg módosításokat kérnek. A modell kiválasztásával egy időben közlik az igényelt párszámokat és a határidőket.

10. A kereskedelmi és gazdasági igazgató a szerződés visszaigazolásával egy időben közli az árakat a nagykereskedelmi vállalatokkal.

11. A nagykereskedelmi vállalatok vagy elfogadják a szerződésben közölteket, vagy újabb javaslatot tesznek.

12. Az anyagtervezési csoport megállapodik az anyagot szállító vállalatokkal a szállítási időpontokban – ezeket továbbítják a kereskedelmi főosztálynak, mely egyezteti őket a készáru kiszállítási határidejével, és az esetleges módosításokkal visszaküldi az anyagtervezési csoportnak.

13. A szállítási határidők tisztázása után a beszerzési osztály megkapja az anyagokra vonatkozó szerződéseket.

14. A műszaki igazgató vezetésével a gyáregységek képviselői és a termelési főosztály vezetője meghatározza az egyes modellek gyártási helyeit.

15. Ezt követően részletes program készül nagyvállalati szinten, melyet minden gyáregység és főosztály megkap. Az anyagokat beszállítják, a gyártás megkezdődik, és a befejezett modellt előkészítik az expediálásra…”

Ez a folyamat hat-tizenkét hónap alatt fut le – ha minden rendben megy, esetleges zökkenők további hónapokkal tolják ki a határidőket. Az adott gyárban az 1973. év folyamán százharmincegyszer változtattak a programon, ennek következtében újra és újra módosítani kellett a modelleket, sőt néha a termelés részleges leállítására is sor került."

hellsing 2020.03.15. 15:10:27

@Dömötör Lóránd: a szimatszatyrosok meg mind csövesek voltak :)))

A faterom hozott nekem egy dipót a Minisztérjomból (HM), amiben vmi tábornok a pipadohányát tartotta. Évekig megvolt az illat, imádtam :)

csuni 2020.03.16. 06:53:58

Nekem már inkább az Invicta tatyó jutott,az is szaksuliban, de alsós emlékeimből felbukkan, ahogy télen a szánkózó dombon a diplomatatatyó szánkóvá avanzsált.
Egyébként nekem szaksuliban Invicta volt, az gyakszin meg szimat szütyő.

kewcheg 2020.03.17. 06:45:19

A helyes megnevezése : kazettatáska, szerintem valamirevaló diplomata ilyet nem hordott.
Bár a 90-es években megjelenő formatervezett, számzáras Samsonite műanyag táskákból (Dumb és Dumber..:))) ) egyet még ma is elfogadnék, ha gyártanák....