Tó-retró

Kis magyar Dolce Vita, a Panni robogó

2020. április 21. - drkardos

A tölténygyár, a selyemszövő és a kerékpárgyár csapatmunkája 4 év alatt vesztésre ítélte a legcsodásabb magyar motort.

 panni1.jpg

A világháború utáni magyar motorkerékpárgyártás egy meglehetősen vékonyka fejezetet ad ki a magyar történelemben, hiszen a szinte mindenki által ismert és lelkesen kedvelt Pannónia motorok is csak kevesebb, mint 2 évtizedig készültek. A magyar, kommunista járműipar – Ikarus 55, 66 család melletti – leggyönyörűbb alkotásának pedig még negyed ennyi sem jutott. A Pannóniák kistestvérének, a magyar Vespának, a Panni robogónak csak négy év adatott.

            Aki soha, még képen sem látott Pannit, az könnyen túlzásnak ítélheti a fenti jelzőket, pedig a motorkerékpár atyja, a csepeli főmérnök, István Géza kiváló formákat alkotott. Igen komoly motorkedvelőnek kell ahhoz lenni, hogy valaki egy Pannit megkülönböztessen egy akkori olasz vagy francia robogótól. A fejlesztés kezdetekor, 1957-ben a forma könnyedén megállta volna a helyét a világpiacon is. Nem is csoda, hogy kortársával – és későbbi mostohatestvérével - az egri gyártású Bervával ellentétben a Pannit az első pillanattól export célokra szánták.

            Az akkoriban törperobogóként emlegetett járművecske létrejöttét valójában a Pannónia sikere nyomán végrehajtott gyár- és kapacitásbővítésnek ( a motorkerékpárgyárba olvadt a tömegárugyár is) és az állami programnak köszönhette a létét (a Pannóniáról szóló cikkünket itt olvashatják). Az 56-os forradalom után ugyanis igyekeztek a proletárok életszínvonal emelésével kihúzni az elégedettlenség méregfogát és ennek része volt a motor és robogógyártás támogatása. Ennek megfelelően a csepeli Kerékpárgyár, kislétszámú szerkesztési irodája és kísérleti műhelye (a név több szóból állt, mint ahányan dolgoztak a műhelyben) 1957 elején kezdtek komolyabban foglalkozni egy 50 kcm robogó terveivel. A prototípus április 15-én állt kerekekre és az év végéig egy 200 darabos nullszéria is elkészült.

panni2.jpg

Fotó: Fortepan/ ChuckYeager Tmblr

 

Az eredetileg 50 kg-osra tervezett súlyt végül túllépték (56 kg), de a 45 km/h-ás végsebesség összejött az 1,8 lóerős motorocskával. A robogó műbőrhuzatú, habgumi nyereggel, formatervezett csomagtartóval és az aktatáska rögzítésére szolgáló, zárható akasztóval készült. Az egyébként is szívdöglesztő formát tovább hangsúlyozta a gyakran kétszínű (krém-meggypiros, alma-méregzöld, fekete-krém) festés is. A hatalmas érdeklődésnek megfelelően a Kerékpárgyár már évi 5000-es kezdő gyártási mennyiséget vizionált, melyet egy éven belül 10 ezerre futtattak volna fel. Persze a kommunizmus rideg valósága közbeszólt.

Már az a tény is magában hordozta a projekt vesztének ígéretét, hogy a Panni motorját nem a telephely-szomszédos Motorkerékpárgyártól, hanem a fehérvári Vadásztölténygyártól(!) rendelték meg. Persze ők akkor már aránylag nagy tételben gyártottak megfelelő motorokat a Bervákhoz, ám kapacitásuk nem volt a termelés bővítéséhez. Nem meglepő, hogy a robogógyártással éppen csak ismerkedő csepeliek és a tölténygyár közös ügyetlenkedése már az első évben csúnya eredményeket szült.

Már júliusban módosították az eredeti 5000 legyártott darabról szóló tervet 1500-ra, ám ennek sem sikerült a közelébe sem kerülni, összesen kevesebb, mint 900 darab Panni készült el. A következő évre tervezett 10 ezres darabszám helyett alig 5 ezer robogót sikerült kiszállítani, miközben Bervából csaknem 18, de még Pannóniából is közel 8000 került a boltokba. Hogy gyorsítsák a gyártást szerződést kötöttek a Kispesti Selyemszövővel, karosszéria gyártására(!). Így 1959 júliusától az új Pannik már műanyag karosszériával készültek. Ez – és a tömeggyártás elmaradása – azonban az egekbe lökte a gépecske árát, ami így 6400 forintra adódott (akkoriban a Pannónia nagymotor csúcsmodellje került 14 ezerbe).

panni3.jpg

Fotó: Perkátai gyűjtemények

 

Ennek ellenére a kereslettel nem lett volna gond, köszönhetően a motor kinézetének és a kapcsolt szolgáltatásoknak. A Keravill például 80 kilométeres bejárató túrákat kínált a Pannikhoz, míg a gyár országszerte 12 szervizzel állapodott meg csak 1959-ben a robogók javításáról (A Pannóniának ekkor még csak pesten volt szakszervize). Igaz szükség is volt rájuk, hiszen a Pannik behúzókarja (ezzel kellett indítani, mint a csónakmotorokat) és a parkoláshoz használt állványa folyamatosan eltörött. Ráadásul a termelést még az említett borsos ár mellett sem sikerült nyereségessé tenni. 1960 márciusában már a vég kezdetét jelentette az az átszervezés, melynek folyamán a Panni gyártása az egri Finomáru gyárhoz került át.

Igen ez valóban az a gyár volt, ahol a Bervákat is készítették, így önmagában is nevetséges volt, hogy a hivatalos indoklás a régió munkalehetőségeinek megteremtéséről szólt. A Kerékpárgyárban biztosan tudta mindenki, hogy az évi 200 ezer, jól jövedelmező kerékpár fontosabb volt, mint a Panni. Bár valószínűleg ugyanez Egerben is igaz volt (a Berva is jól hozott a konyhára), a Panni sorsát a KGST szerződésben 1962-ben vállalt kötelezettség jelentette, melyben Magyarország lemondott a robogógyártás lehetőségéről. A magyar szépség gyártása így 1962 elején, nagyjából 20 ezer példány után abbamaradt, ma pedig már alig látni néhányat a Panni robogóból...  

További hírekért, érdekességekért és napi nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8815628748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.22. 08:03:21

A Panni szó a Pannónia névből ered, vagy a főmérnök elvtárs valamelyik nőrokonát/kedvesét hívták így?

L.Cz. 2020.04.22. 18:35:49

@kugi: A korabeli Autó-Motorból rémlik egy interjú, ami szerint a Panni név a Pannóniára akart utalni, hiszen a csepeli motorok kistestvéréről van szó. De hogy a második tagmondat is igaz legyen: valamelyik tervező neje ajánlotta a nevet.

Pierr.Kardan 2020.04.22. 18:36:29

"Igen komoly motorkedvelőnek kell ahhoz lenni, hogy valaki egy Pannit megkülönböztessen egy akkori olasz vagy francia robogótól."

Jajjjjj...

Gondolom, hogy jópáran ismerik a '80-as évek egyik közkedvelt viccét, ami jól mutatja a magyar gyártású termékek minőségét.

Naszóval a vicc:

Két hangfal megy a sivatagban. Az egyik megszólal. A másik meg Videoton.

Álló helyzetben viszonylag nehéz volt megkülönböztetni a Pannit egy Vespától. Ellenben a Vespa elindult és ment, a Panni meg nem...

Szóval a Panni még a méltán rettegett Berva mopedhez képest is alja minőség volt, ami nem csoda, ha a gyártók műszaki felkészültségét tekintjük (a Vadásztölténygyár a már a viccben említett VideoTon elődje volt, innen a közös VT rövidítés).

Az tény, hogy a nép vásárolta, de leginkább azért, mert nem volt más. Hiszen a Trabantot is vette a nép, mint a cukrot, de nem a kiváló minősége és tetszetős külseje miatt :-))

ZON 2020.04.22. 18:36:45

Mindenütt 1.5 lóerősként találtam meg, nem 1.8-nak.

Örömhernyó 2020.04.23. 06:51:14

@Pierr.Kardan: Így igaz, nem volt soha tehetség a magyar járműgyártásban, csak ma már nosztalgiával emlegeti mindenki ezt a korszakot.
Nem volt más, megvették. A télifagyit is ettük, mert télen nem volt más. Ez nem jelenti, hogy jó volt.
Az olasz robogók nem véletlenül futnak ma is az utakon, és az sem véletlen, hogy az olaszokat is elkezdték kiszorítani a japánok. A robogós ember nem akarja az út szélén szerelni a járművét, a megbízhatóság alapvető követelmény. Ahogy az alacsony ár is, az pedig kisszériás kókányolással nem érhető el.
Én imádok robogózni, szerintem a városi közlekedés legjobb formája, kellő szabadságot ad, de nem kell egy tonna vasat mozgatni, mint egy autónál és egy nagy parkolóhelyet igénybe venni. De eszembe nem jutna magyar robogót venni. Ahogy magyar okostelefont se. Csinálják azok, akik értenek ehhez a műfajhoz.

L.Cz. 2020.04.23. 06:51:52

@ZON: A Bervába és Panniba épített VT50 motorból volt 1,5 és 1,8 lóerős kivitel is. Az utóbbi a gyártás második felében jelent meg, onnan lehet felismerni, hogy a szívócsatorna beömlője nagyobb keresztmetszetű, mint a régi kivitelen: alul nem egyenes a keresztmetszet, hanem ívelt. Mondjuk csodát ez sem tett: reménytelenül gyenge maradt a motor, viszont legalább hamar melegedett. De tökéletes összhangban volt a végtelenül gyenge biliacél vázzal és a primitív futóművel.
A Panninak egyébként készült volna egy nagyobb változata: a Panni R75 nagyobb hengerűrtartalmú motorral, kétszemélyes kivitelben épült, de csak prototípusként. Viszont ez a prototípus érdekes módon szerepelt a Két emelet boldogság c. filmben: Mécs Károly és Törőcsik Mari ezzel furikázott (meg rémlik valami karburátorszerelés is). Kíváncsi lennék, miért pont a prototípus került filmre, de ez már nem fog kiderülni.

gabroca 2020.04.23. 06:52:10

@Pierr.Kardan: haha...volt itthon Videoton cucc, nem volt rossz... Trabantot meg rámerőltették a cégnél de jókat lehetett vele kanyarodni...a cuculista gazdaság a számokról szólt, nem a magas technikáról igaz, nem japán volt vagy német...manapság igyekszem csak japán tervezésű cuccokat venni járműben, hifiben, háztartási gépekből elmegy a német

hátrasarc 2020.04.23. 06:52:31

@Pierr.Kardan:
Khmm,mi nem a viccet hanem a hangfalat hallgattuk.
Ahol,amennyiért készült,nála sokszor drágábbak sem tudtak annyival többet.
Sőt,szeretném inkább azt hallgatni megint,mint a tisókat a telefonjukkal a villamoson..

rallus 2020.04.23. 06:52:37

Apámék is dolgoztak rajta Székesfehérváron és Egerbe mentek el próbaútra vele. Aztán, ha jól emlékszem jött a Tünde robogó....

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.04.23. 13:37:11

Majdnem beírtam, hogy micsoda páncélos-Simson koppintás, de aztán utánanéztem, és az csak 1964-ben jött ki, szóval azt mintázták erről... :-o
Tipikus magyar sztori, hogy hogyan lehet egy jónak induló terméket, ötletet elsuvasztani, tönkre tenni, a dicső kommunista valóság segítségével.

midnightcoder2 2020.04.23. 13:37:25

@Örömhernyó: Meg az alternatíva is hulladék volt: Riga, Verhovina, Jawa Mustang. Egyedül a Simson késői verziói voltak elfogadható minűségűek (S51 és társai). De igazán megbízható 50 köbcentis szocialista motor szerintem nem létezett.

midnightcoder2 2020.04.23. 13:37:42

@hátrasarc: A Videoton csinált egész jó cuccot is (Videoton HI-FI torony) de az olyan 6-8 havi átlagfizu volt, azaz kb. mint ha ma egymillió forint felett lehetne ilyet venni. Ilyenje csak egy osztálytársamnak volt a gimiben, az ő apja anno maszek üveges volt, és kb. a bőrük alatt is pénz volt (legalábbis az átlagpolgárhoz képest).
És annyival azért nem szólt jobban, mint a Bécsi út túloldaláról az átlagpolgár valutakeretéből beszerezhető tajvani "music center"-ek. Az "olcsó" Videoton cuccok, amik csak 1-2 havi fizuba kerültek pedig hulladékok voltak, a haveromnak volt egy ilyenje, kb. 3 havonta vitte szervizbe amíg fel nem adta.

baltazar72 2020.04.23. 13:38:12

Egy motor jó konstrukciója mellett a beszállító cégeknek is minőséget kellett volna adni. No az igazán ritka volt a cucilista termelésben. Hisz a partner országoknak jó volt az igénytelen tömegáru. Gyakorlat, termelési kultúra, rutin, jó és megbízható célszerszámok nélkül csak vergődés volt. Csak párthatározatokban lehet a nulláról egyből komoly terméket gyártani. De melldöngetésre mindig futotta.
De aranyos, jópofa kis moci volt ez a Panni. Jó minőségű anyagokból, gyártási tapasztalatokkal, szigorú MEO mellett akár jót is lehetett volna belőle csinálni. Mint oly sok minden másból. "langyos a sör, de nekünk így is jó" . KGST szinten.

L.Cz. 2020.04.24. 06:49:17

@geegee: A Panni formája és sok műszaki megoldása tőkés importból jött, a Victoria Nicky adta az ihletet a tervezőknek.
@rallus: A Tünde teljesen más volt, azt a Motorkerékpárgyár fejlesztette, műszakilag semmi köze sem volt a Pannihoz. Viszont szerintem inkább arra illik a hozzászólások között említett "hogyan tette tönkre a szocializmus a kiváló terméket" történet. A Panni eleve egy gyenge, igénytelen, olcsó anyagokból épített motorka volt, ami akkor sem váltotta volna meg a világot, ha sikerül a terveknek megfelelően, a "jóvanazúgy" szemléletet mellőzve gyártani. A Tünde viszont sokkal igényesebb, versenyképesebb konstrukció volt, csak éppen nem volt gazdája a Motorkerékpárgyáron belül, mert drágább és bonyolultabb volt gyártani, mint a 250-es Pannóniákat és nem lehetett korlátlan mennyiségben, minőségi elvárások nélkül eladni a szovjet piacon.

rallus 2020.04.24. 06:49:35

Édesapám Székesfehérváron dolgozott az azt hiszem akkor még Vadásztölténygyár kísérleti üzemében ezeken a motorokon. Az ő véleménye szerint is főként koppintásokról volt szó, amik a gyenge minőségű anyagok miatt kudarcra voltak ítélve. Főleg a Tündét dicsérte és ha jól emlékszem, valami kúpgörgős hajtása volt, ami gyakran ment tönkre. Az kétszemélyes volt és szerintem 50km/óra körül mentünk vele....

Commandante Jayasuriya 2020.05.17. 11:06:11

Bár kedves kísérletnek tartom, és mindig mosolyt csal az arcomra, ha valhol meglátom a Panni robogó fotóját, de a magyar robogó eleve halott ötlet volt. Nem véletlen, hogy a mediterrán országokban terjedt el ez a kétkerekű közlekedési eszköz, mert ott évszakoktól függetlenül, szinte az év minden napján kihasználható a motorínó. Ugyanez nem mondható el hazánkról, ahol már az ősz közepétől nehézkes a robogózás, és az akkori utak, megjegyzem a mostaniak sem nagyon, nem voltak igazán alkalmasak a robogózáshoz. A Panni ráadásul egy személyes volt, csomagokat is csak korlátozott mértékben lehetett szállítani rajta, úgyhogy az átlag felhasználó számára nem nyújtott elég alternatívát, és hát lássuk be az sem kedvezett a Panni tömeges elterjedésének, hogy nálunk azokban az években szóba sem jöhetett a laza, könnyed életstílus, ami a robogók elterjedésének, és a sikerének egyik megalapozója volt például Olaszországban. Ide kívánkozik az is, hogy az olaszországi Pontederában, ahol a robogó ötlete megszületett, a Piaggio gyár mellett egy múzeumot talál az oda látogató, ahol meggyőződhet arról, hogy sajnos a mi Pannink csak szegény rokon lehetett, mert a vele egykorú darabok, köszönhetően a tervezői, kreativitásnak, és szabadságnak, műszakilag jóval fejlettebbek, és igényesebb kivitelezésűek voltak a magyar kétkerekűnél. A múzeum több száz darabos gyűjteményben megcsodálhatóak a kezdeti ős Vespa modellektől kezdve a különböző speciális célra készült robogók, valamint a kísérleti modelleken át a ma gyártott legújabb designer darabok. A belépés ingyenes, mindenkinek ajánlom a rövid kitérőt, aki Pisa, vagy Firenze felé jár.
süti beállítások módosítása