Tó-retró

Végy egy liter vizet – így készültek a „kommersz” italok

2020. május 03. - drkardos

Olcsók voltak és rettenetesek, mindenki így emlékszik rájuk, de vajon hogyan készültek az ipar alkimistáinak remekművei?

kommersz1.jpg

 Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr

 

Ha megkérdezünk valakit, aki nem járatos az üzemi méretű szeszesital gyártás folyamataiban, hogy mit jelent a kommersz ital kifejezés, az valószínűleg gyenge minőségre asszociál. Ez a beidegződés valószínűleg a rendszerváltás előtti időkből származhat, bár az alkoholos italok megkülönböztetésére már a II. világháború előtt is használták ezt a kategóriát (ellentéte akkoriban a „minőségi” ital volt). A kommersz kifejezés azonban abban az időben nem jelentett gyengét, sokkal inkább átlagos minőséget, ami semmilyen kiugró jellemzővel sem rendelkezik. A háború utáni időszak nagyüzemi alkimistái viszont tettek róla, hogy a jelentés vastagon megváltozzon.

            A szocialista rendszer kiépülése – mint minden szektorban – az alkoholgyártásban is a minőség háttérbeszorulását hozta a mennyiséggel szemben. Ahogy a határok fizikailag és piaci alapon is egyre inkább bezárultak, a külföldi alapanyagokat úgy próbálták egyre „gazdaságosabban” felhasználni vagy éppen kiváltani. Emellett a mind nagyobb valutaínség arra kéztette a vállalatokat, hogy az itthon termett, minimálisan is épkézláb gyümölcsöket vagy az abból készült termékeket azonnal exportálják. Az alkoholgyártás számára leginkább a „még elmegy” kategóriás gyümölcsök és szőlőfürtök maradtak, ám még ezekből is többnyire gyümölcspálinka készült (ami szintén kiváló exportcikk volt). Mivel az alkoholfogyasztás az ötvenes évek közepétől meredeken emelkedni kezdett, így valamit ki kellett találni az igények kielégítésére.  

            Az államosított üzemek közül így az Angyalföldi Likőrgyár és a Budapesti Szesz-, Élesztő- és Likőrgyár a kommersz italok nagyvolumenű gyártására rendezkedett be, (az Uni- cum Likőrgyár pedig a különleges likőröket állította elő). Erre az időszakra a kommersz italok már az ún. hidegeljárással készült szeszeket jelentették, melyeket már egyátalán nem főztek. Mivel gyümölcs helyett inkább csak cukorrépa és krumpli állt a szeszipar rendelkezésére, így abból tisztaszeszt állítottak elő, melyet cukoroldattal, és aromákkal (a hatvanas évektől többnyire már mesterségesekkel) ízesítettek, majd vízzel a megfelelő alkoholtartalmúra higítottak és Voilá!  kész is volt a kommersz ital.

            Az 1958-ban alkotott szabványok szerint a kommersz italok (nem likőrök) alkoholtartalma 40, míg a pálinkák 50 térfogatszázalékban kellett, hogy alkoholt tartalmazzanak. Pontosabban kellett volna. A vendéglátóhelyek ugyanis már ekkor is szerették az ipar munkáját maguk befejezni, és az alkoholfokot a saját ízlésüknek (és még inkább profituknak) megfelelően beállítani. A kommersz italok még a hagyományos társaiknál is sokkalta jobban megfeleltek a vizezés (pancsolás) folyamatához. Az 1958-as ellenőrzési jegyzőkönyvek szerint olyan is előfordult, hogy a vérszemet kapott kocsmárosok akár másfél liter rumot is előállítottak egy literes üvegből. De nem csak ez volt a gond a kommersz italokkal. Sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy az ízük legtöbbször a gyári minőségükben is katasztrófa volt, ami újra csak a kocsmárosoknak kedvezett.

            Kitalálták ugyanis, hogy a különböző kommersz italokat, szintén kommersz likőrökkel keverik és az emberek így szívesebben is itták őket (persze általában valahogy mindig az olcsóbb alkoholfajta került túlsúlyba a poharakban). Erre 1964 táján már a gyáraknak is reagálniuk kellett, hiszen mégsem lehet ilyen csúnyán becsapni a proletárokat, így már a likőrgyárakban készre mixelték az italokat, a boltokat pedig elborították a Kevertek (a leghíresebb talán a rum-császárkörte likőr volt). Azonban senki sem vádolhatja azzal az akkori ipart, hogy irigy lett volna az otthoni kotyvasztókra, így az ő igényeiknek is igyekezett megfelelni.      

            Ennek megfelelően 1968-ban dobta piacra a Magyar Likőripari Vállalat (MALIV) a „háztartási célokra szolgáló” palackozott, 96 fokos finomszeszt, a háztartásokat pedig elborították az otthon készített tojáslikőrök. Persze ez cseppet sem ártott a kommersz italok piacának, hiszen 1970-ben a MALIV már 14 féle ilyen italt hozott forgalomba. Rumok, Brandyk és likőrök mellet készítettek különböző kommersz pálinkákat is, melyeken büszkén szerepelt a „pálinka felhasználásával készült” felirat. Csupán csak azt felelték el közölni, hogy a kommersz italokba csak az olyan „pálinkák” kerültek, melyek eladásra alkalmatlanok voltak és így tisztaszeszt főztek belőlük, majd ezt használták a hidegkeveréshez.

Annak ellenére, hogy ezek az italok itthon nagyon kelendőek voltak, a keleti blokk többi országa és különösen a nyugati országok nem nagyon lelkesedtek értük. Igaz az utóbbiak nem is nagyon találkoztak velük, hiszen hozzájuk nemcsak, hogy nem exportáltunk ilyeneket, de 1972-től a turisták által látogatott boltok (Konzumtouristok és kiemelt édességboltok) nem is árusíthattak csak minőségi italokat, nehogy ilyen kerüljön a kezükbe.

kommersz2.jpg

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

 

Ráadásul a hetvenes években megtermelt 46 millió palack kommersz italból alig 8 millió került külföldre egy olyan rendszerben, amikor a határokon túl adtak el , amit csak lehetett, és csak a maradék jutott az itthoniaknak...  

További érdekességekért a retró világából, keresse fel weboldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr4115657070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.05.03. 21:37:42

A "kevert" valami borzasztó ital volt...
Persze voltak, akik így is rákaptak.

Mikrobi 2020.05.04. 13:56:18

Hála Istennek én sose ittam ezekből...

_Neville 2020.05.04. 13:56:26

@kugi: A múlt idő nem indokolt. Még most is árulják azt a rettenetet. Bár utoljára kb 16 éves kor körül bírtam ezeket meginni.

metalex 2020.05.04. 13:56:34

A bolti, 48,5 %-os pálinkának csúfolt valamik ma is szarok. Csak fejfájást lehet kapni tőlük. Kár, mert van közöttük egy pár amiből lehetne jó is, de nem, így legalább rosszak.

RTB 2020.05.04. 13:56:43

a 90-es években jöttem rá, hogy a Kevert + Mirinda (a régi recept szerinti édesebb változat) tökéletesen kiadja az egykori Donald-rágó ízét. Már ha ez utóbbi valakinek mond valamit.

amatőr 2020.05.04. 13:57:16

Azt hiszem a seregben használt "kevertet" ezek a löttyök sem voltak képesek alulmúlni. Tükör ablaktisztító (piros műanyag flakon, kis kék kupak) + bármilyen üdítő, hogy legyen valami íze. De valamiért a kantinban a Pitralon arcszesz is ipari mennyiségben fogyott...

Pierr Kardán 2020.05.04. 18:45:51

Csaxólok, hogy amit echte falusi házipálinka név alatt apósotok szomszédjától kaptok, az még borzalmasabb, mint ezek a pálinkagyári löttyök voltak.

Azzal, hogy szabaddá tették Magyarországon a házi pálinkafőzést, azzal se az otthon termett gyümölcsök nem lettek jobbak, se az emberek nem tanulták meg a pálinkafőzés alapvető fogásait. Belefőzik a rézelejét, belefőzik az utópárlatot.

A 70-es évek gyári "pálinkái" borzalmasak voltak, de se megvakulni, se elhülyülni nem lehetett tőlük, míg ma ha megiszod a metilalkoholban gazdag rézelejét, akkor máris elpusztítottál párezer idegsejtet az agyadban.

várom a levelet 2020.05.04. 18:46:03

rumpuncs nevezetű rettenet.na meg a gyári egyenes,amit a vállalkozó szelleműek 10-90 arányban ittak a gyárban-a kevésbé bátorak az 50 százalékot vállalták be.

m_and_m 2020.05.04. 18:46:09

@amatőr: ennyire sohasem voltam az alkohol rabja

Kukubenko 2020.05.04. 18:46:37

A képen ott a polcon az Unimukk is. Az az átkosban is jó minőségű volt.

kendeffybotond 2020.05.04. 18:46:46

Háát. Ezen nőttük fel az 1980-as évek fiúkollégiumában. Nem kis mennyiségben fogyasztottunk. Örömünnep volt, amikor "jugóból" jött egy kis konyak. Visszanézve szörnyűek voltak, ma már nem innám meg. De akkor csak az volt...

Bright side of life 2020.05.05. 14:28:06

@amatőr: No, igen... a sereg. Kíváncsiságból én is végigkóstoltam ezeket: Fabulon tini-tonik - gyenge, semmi hatása; Barbon arcszesz - egyszerre mentolos/édes/keserű; Pitralon - nem vészesen rossz, de még harmadnap is émelyítően édeset büfögtem tőle; Denim kölni - erős (75% körül), de keserű; BMP optikapucoló - 50-50%-ban meggy/narancs Márkával keverve egész jó, kb., mint a vodka.
Végül is, ez is egyfajta kiképzés.:)

fifibá55 2020.05.05. 14:28:21

A második kép egy Konsumex bolt pultja. Még most is élénken él, milyen máshoz nem hasonlítható illat ütötte meg az ember orrát, amikor belépett, és az ellenőrzés után megkezdhette a feltankolást italból és cigarettából, ami többet hozott a konyhára, mint a deviza beváltása az OTP-ben..

várom a levelet 2020.05.05. 14:28:27

@Pierr Kardán: csak páran haltak meg delírium trémensben .páran májbetegségekben.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2020.05.05. 14:28:32

Vagy, ahogy Őze mondta: „Azért ezt a kevertet még nem tudták elrontani.” :-)

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.05.09. 06:10:20

Cukorrépa és krumpli mint tiszta szesz alapanyag? Az smafu. Mai napság ha igaz, kukoricából készül az izocukor. A cukor pedig erjeszthető, ...

CCnick 2020.05.09. 06:10:30

@Pierr Kardán: "Belefőzik a rézelejét, belefőzik az utópárlatot." Mármint azok akiket te ismersz. Apám pl 30 éve se főzte ezeket bele.

WildBear 2020.05.17. 18:13:20

@rdos: Bármilyen keményítőtartalmú terményből (krumpli, kukorica) lehet szeszt előállítani, ahogy a cukortartalmúakból (répacukor, nádcukor, gyümölcs) is.

Péter108 2020.05.27. 11:16:56

@Pierr Kardán: Nem értek egyet. Valóban régen az "igazi ütős" házipáleszben benne volt minden, még a krumplihéj is. Borzalmasak voltak. Illegalitásban készültek egy-két helyben ismert "szakinál". Most sokkal többen főznek pálinkát, mivel legális lett és inkább a minőség írányában mozdultak el. Nagyon finom pálinkákkal lehet találkozni.
süti beállítások módosítása