Tó-retró

A 80-as évek kiskirályai, a kamionosok

2020. május 26. - drkardos

Az emberek a gazdagság és az ügyeskedés kiskirályainak tartották őket, de nem foglalkoztak az árral, amit ezért fizettek.

 kamion1.jpg

Fotó: Fortepan/ Chuckyeager tumblr

 

Az előző rendszerben több olyan szakma vagy inkább életpálya is létezett, melyet a szóbeszéd a gazdag, gondtalan élettel és egyszersmind az illegalitás többé vagy kevésbé nyílt felvállalásával azonosítottak. Sokan irigykedtek a balatoni lángossütőkre, a „Zimmer frei” lovagokra, a maszek fagyisokra, a kukoricaárusokra (és általában minden mozgóárusra). De ugyanígy említhetnénk a benzinkutasokat és a zöldségeseket is, akik a baráti körben „belevaló fickóknak”, azon kívül gyanús ügyeskedőknek számítottak. Azonban a lista élén általában az igazi királyok, a taxisok és a kamionosok álltak. Ám utóbbiakra bizony néha a taxisok is irigykedtek, noha ők jóval többet tudtak a körülményeikről, mint az átlagemberek.

            Ha bármilyen társaságban szóba kerültek a nemzetközi forgalomban közlekedő sofőrök, akkor azonnal záporozni kezdtek a polcról bármikor lekapható, „konzerv” anekdoták, melyek a „neki könnyű, mert kamionos” és a „nála lehet szerezni, mert a kamionról leesett” rétegei között szóródtak. Persze mint minden mendemondának, ezeknek az instant véleményeknek is volt alapja, hiszen a kamionosok abban az időben valóban jóval többet tudtak keresni az átlagnál, és szinte bármilyen nyugati terméket (még a tiltott pornográfiát) is be tudták szerezni. Az igazán simlis sofőrök gyakran szakítottak az átlagfizetés többszörösét kitevő havi pénzeket, és az általuk csempészett termékek forgalomba hozatalára teljes iparág szerveződött. Szinte minden kamionosnak voltak trafikosai, boltosai, egyéb kereskedői, akik előre leadták a rendeléseket egy-egy út előtt és itthon vastag felárral adták tovább pult alól az „import árut”.

            Bár a határokon belül mindenki meg volt győződve arról, hogy a kamionosok mindent illegálisan szereznek be, és hoznak be az országba, ez közel sem volt minden esetben így. A kisebb „játékosok” gyakran a saját bőrükön spórolták meg és az engedélyezett vámkeretük (havi 1300 Ft a nyolcvanas években) terhére hozták be a dolgokat. Persze ebben az esetben is felmerülhet az árdrágítás vádja, ám az itthon nem kapható termékek és márkák esetében ez nem igazán volt értelmezhető. Ezek a sofőrök (és szinte az összes többi is) maguk javították a kamionokat, és szálloda helyett a kocsiban aludtak, hogy a valutában kapott napidíjukat megspórolhassák. Az ő esetükben a maximális csempészés néhány apróságra, a határ előtt felvett márkás farmerra, vagy a nyakukban becsempészett aranyláncra korlátozódott. Ők nem vívtak állandó háborút a vámosokkal, mert az már a nagy „játékosok” területe volt.

            Ők már induláskor komoly összegeket vittek magukkal (ezzel eleve megsértve a pénz kiviteléről- és a valutabirtoklásról szóló jogszabályokat) és valóságos rendelési listákkal indultak neki az útjaiknak.

kamion2.jpg

Fotó: Fortepan/ UVATERV

 

A kamionjaikban csempészrekeszek és rejtekhelyek várták az árut. Átalakított benzineskannák, rejtett dobozok, a tankra felhegesztett lemezek próbálták elfedni a csempészholmit a vámosok elől. Persze őket ez utóbbiak is jobban figyelték, és mentalitásuktól függően lebuktatták vagy megvesztegetésre kényszerítették őket (mert a jólkereső szakmák között a vámosok is gyakran tűntek fel a közbeszédben). Ezek a nagypályások gyakran az egyébként is magas alapfizetésük négy, ötszörösét is összekeresték egy hónapban, bár általában nem kamionosként vonultak nyugdíjba (általában pár éven belül lebuktak). Persze az éremnek – mint minden esetben – itt is két oldala volt.

            Azok, akik a kamionosokat a bűn és a gazdagság kiskirályainak tekintették, ritkán beszéltek arról, hogy mi volt az ára ennek a viszonylagos jólétnek, a drága holmiknak és a balatoni nyaralóknak. Nem szóltak a szaporodó krónikus betegségekről, melyeket a kényelmetlen ülések, a rossz felszereléssel történő útszéli javítások vagy éppen a fűtetlen vezető- és hálóhelyek okoztak. Elfelejtették megemlíteni, hogy mennyire magas volt a kamionosok között az idő előtt leszázalékoltak, a betegségben vagy balesetben korán elhalálozottak aránya, mint ahogy arról is hallgattak, hogy milyen érzés lehetett olyan higiénés körülmények között élni, amit ezeknek az embereknek néha hosszú hetekig kellett elviselni. De a kamionosok nem csak ezzel fizettek a nyugati árukért.

            A legnagyobb ár és egyben a legfontosabb kamionos betegség ugyanis a családi élet teljes hiánya volt. A sofőrök gyakran havonta csupán egy vagy két napot voltak otthon és nem volt ritka, hogy a feleség vagy a gyerek születésnapján, de akár karácsonykor is úton voltak Európa másik végében. Gyerekek nőttek fel úgy, hogy szinte idegenként tekintettek az apjukra és szinte minden kamionos több feleséget fogyasztott el karrierje során. Gyorsan múlik a szerelem, ha az asszony otthon hónapokig csak egy fényképet lát élete párjáról. A kamionosoknak pedig maradt a viszonylagos jólét és a kényelmetlen, rosszminőségű magyar kamionok fülkéjének magánya...

 

A cikk összeállításában sokat segített Moldova György, „A pénz szaga” című könyve. Ajánlott irodalom!

További érdekességekért, nettó-retró életérzésért látogasson el Facebook oldalunkra is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr515717862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Make Valamit · http://make.blog.hu 2020.05.27. 11:30:40

Van kamionos rokon. Az lehet hogy sok pénzt lehetett összeszedni, de a pénzzel bánni nem tanult meg; úgy lehet a temetését a rokonoknak kell kifizetni. Azok tudtak jól keresni akikkel nem szállt el a ló, mindig hoztak valamit, de csak keveset. Meg persze ment a pszichológia is, a vámosokat egyszeri kaminos nem igazán vesztegette meg, inkább előreküldék a havert vagy a zöldfülű kollegát akiknek a kocsija tiszta volt, bezzeg a sofőrről csorgott a víz. A "meleg" járgányból nézték végig ahogy a csali kamiont szészórják a vámosok. Szóval a szokásos, voltak nagymenők igen, de kevesen és még kevesebben gazdagodtak meg, aki meg meggazdagodott, igen ritkán tudott vigyázni is a könnyen jött vagyonra.
Arról nem beszélve hogy ha lebukott, 100% ment a nyugati útlevél a fenébe, onnan max. trapper farmerrel seftelhetett a jugóknál, ha egyáltalán még külföldre engedték.

kewcheg 2020.05.27. 14:58:07

A képen látható kamionok jók.Nem kényelmetlen, nem hideg a kor színvonalán.
Az a LIAZ volt....

Örömhernyó 2020.05.27. 14:58:24

@Make Valamit: A valutában kapott napidíj megtakarítása volt az általános fogás. Ez nyugati szemmel nem nagy összeg, de magyar emberek közt ez akkor egy teljesen elit osztályt képzett a kamionosok közt. Eleve hogy valutájuk volt.

Régen a borravalós szakmák, a pincér, autószerelő, fodrász is sztárszakmák voltak. Amikor általános iskolából továbbtanulásra került a sor, volt pár gyerek, akiknek a szülei szabályosan megvesztegették a szakmunkásképző igazgatóját, hogy az ő gyereküket pincérnek vagy autószerelő tanulónak felvegyék. Ezek a szakmák akkoriban ennyire felkapottak voltak. A másik, aki jól élt az aki gyakorlati helyet biztosított (pénzért) a tanulóknak. A jó szakmunkás szakmák körül legalább akkora volt a tülekedés, mint a jó gimnáziumi helyek körül.

xm95 2020.05.27. 14:58:31

Még annál is ajánlottabb irodalom a "Ha fék nincs, gáz van!" című könyv, sajnos az íróra nem emlékszem, otthon van a polcon, én meg fuvarban.

Örömhernyó 2020.05.27. 14:58:50

Taxis, kamionos, lángossütő. De az ezekre rácuppanó egyéb szakmák is nagyon jól jövedelmeztek. A taxisok toltak pénzt a diszpécsereknek, hogy pénzes fuvarokat kapjanak. A kamionosokból jól éltek a vámosok. A balatoni fagylalt-, hekk- és lángosárusokból jól éltek a Köjál és más állami szervek hivatalnokai, ugyanis mindig lehetett találni valamit az üzletben, ami miatt be lehetett volna zárni.
Ez ma is így van. A fogyasztóvédelem, közegészségügy, önkormányzati vállalkozásfelügyelet hivatalnokai igen jól kereshetnek a kereskedőktől kapott sápból.

A gépjárművezetés-oktató és vizsgabiztosok is dúsgazdagok voltak és azok ma is. Nekem is úgy lett meg a jogsim, hogy a város egyik elég szigorúnak tartott vizsgabiztosa megbuktatott forgalmi vizsgán, úgyhogy, hogy anyám egy nagyszájú, belevaló büfés ismerőse intézte a következő vizsgára a biztost. Csodák csodájára a város legszigorúbb (hírhedt, monogramja Gy. Gy.) vizsgabiztosa ült be mögém, akkor azt hittem elcsesztek valamit és sose lesz meg a jogsim. De kiderült, hogy a legszigorúbb vizsgabiztos egyben a legkorruptabb is volt, simán átengedett bukást érdemlő hibákkal. Az oktatóm nem volt beavatva, kikerekedett szemmel mondta vizsga után, hogy el se hiszi, amit látott és azért egyedül még ne vezessek egy darabig forgalomban.
Szóval így ment ez.

Osiris_X 2020.05.27. 15:39:17

Kedvencem:
Nyolcvanas évek végén valami korházba kellett betaxiznunk. Már nem tudom pontosan miért, de nem is lényeges. A taxiban ezt hallottuk a rádióból: " tornacipő eladó. Negyvenkettes." Ültünk mint hal a szatyorban. Mígnem jóanyám (isten nyugosztalja) megkérdezte a taxist hogy " mi ez? Milyen sportcipő ? Pont kéne a gyereknek egy, csak kicsit kissebb"
A taxis vagy 5 percig sírt a röhögéstől.
Aztán elmagyarázta, hogy " Csókolom ez azt jelenti hogy német márka van eladó 42 forintért"
Azok a régi szép idők. Abban az időben a taxisok meg a rendőrség oda-vissza hallgatta le egymást a "modern" URH rádiókon. Olyan is megtörtént hogy egy bűncselekményhez hamarabb értek oda a taxisok, és félholtra rugdosták az elkövetőt mire a zsaruk kihúzták a tömegből.

Visceroid 2020.05.27. 15:39:47

ÚRISTEN!!! Színes kép a 80-as évekből! Pedig mostanában 2000 előttről nem nagyon divat színes képet betenni, mert az "régen volt" és akkor mint tudjuk a világ csak szürkeárnyalatban létezett.

kewcheg 2020.05.27. 15:39:53

Plusz ajánlott roadmovie: A kenguru.
Állat jó zenék, 70-es évek életérzése:"jó vagy nálam, járunk?" V8 sound,Zil
Jó színészek: Koltai Róbert mint Jocó a menő kamionos, aki a Makk Hetesben osztja szét a nyugati szajrét..:)

Quattroman 2020.05.27. 19:16:47

a Kengurunak nem sok köze volt a kamionos élethez.
Édesapám '64-től tekert ott amikor még nem is HungaroCamion volt a cég neve.
Eleinte Csepel D750 nyergesek (Kázmér) aztán pótos Skodák (csak később lettek Liaz-ok) majd jöttek a normális autók, F88, F89 Volvók, Scania-k, Mercedesek.
ezek már mind korszerű autók voltak.
Sok millió kilométer megtétele és 24év után lett rokkantnyugdíjas miközben 11évet egy vesével dolgozott végig. 62 éves korára kétszer volt sztrókja féloldalára lebénult. majd 69. születésnapját már nem érte meg.
Nekünk megteremtette a tisztes polgári életet, a napidíjkeretét rendszeresen a Konzum-ban vásároltuk el. Fa szappan, Napoleon konyak ilyesmiket kértek az ismerősök, édesanyám kollegái.
Igen lett kis kertes házunk Ujpesten (harminc évig fizették a törlesztőt az OTP-nek)
és én is Super Riffle meg Lee farmerben tinédzserkedtem.
Viszont mire már én is ráülhettem volna egy "nagyvasra" nem volt hajlandó kicsit sem bevetni a törzsgárda tekintélyét. (Igen, kellett a protekció hozzá)
Sok sok évvel később mikor magamnak tekertem európa útjait, jöttem csak rá, nem akarta hogy engem is elhasználjon az ilyen élet.
Ennyit az Élet császárai titulusról

nyelv-ész 2020.05.27. 19:16:54

@Visceroid: A színes film drága volt, nem is lehetett mindenhol kapni. Mi is csak a 90-es években álltunk át színesre.

Munro 2020.05.27. 19:42:21

@kewcheg: A kenguru tényleg jól bemutatja azt a kort, ez a film is jól mutatja az akkori kamionos életet: www.youtube.com/watch?v=BKvwISKiGQk

Szabványok 2020.05.27. 22:31:36

@nyelv-ész: minden OFOTÉRT-ban lehetett kapni ORWO UT-18-s filmet. A papám már a '60-s években arra fotózott, én csak a '70-s években.
A '70-s években áttértem az otthoni hívásra, részben a minőség miatt, részben meg "privát" képek voltak.
De néha lehetett AGFA, illetve KODAK filmet kapni. (Budapesten, nagy OFOTÉRT-ekben.)
Továbbá a kor hagyományainak megfelelően a filmgyár lopták a filmet és feketén árulták ismerősöknek.

lomposfarkas 2020.06.02. 17:50:20

Van a családban kamionos. Közel 60, régóta nyomja, viszont szerencsés alkat, testileg/idegileg nem hagyott rajta nyomot. Még a Fűszértnél kezdett benzines Zillel :) Hát igen, akkortájt mindig volt benzin a kismotorba meg haza is került 1-1 láda mandarin, amúgy szocialista módra "miénk a gyár, vigyük haza!" Meg egy "apróság" ami talán nem annyira közismert: az éjszakázó kamionokat szeretik fosztogatni.Őt is megtalálták párszor, na nem ő kellett, hanem a rakomány. Éjjel felébred valamire, a tükörből látja, hogy pár rosszarcú vágja fel a ponyvát és pakolja a szajrét. Nyilván senki nem bicskáztatja meg magát egy ismeretlen gyáros szállítmányáért, a másnap délelőtt meg remekül el is megy a rendőrséggel. Volt, hogy a ponyvát ott vágták fel, ahol a raklapon a legértékesebb gép volt, nyilván a gyárból követték a pihenőig. (ezekről nekem mesélt párszor, a feleségét nem is boldogítja ezekkel a történetekkel)

Moldova nagy riportregényei valóban igazi remekművek. Belőlük többet lehet megtudni a "létező szocializmus" mindennapjairól, mint egy köbméter szociológiai elemzésből. És jól is írt, élvezetes olvasni.

George52 2020.06.02. 17:50:28

Ebben az időben volt a kamionosok között egy jelentős számú csoport, akik diplomás elváltak voltak és nem azért váltottak, hogy kiskirályok legyenek, hanem azért, hogy valahogy megéljenek! A belföldi fizetésük nagy részét nekik levonták és a gyerekek, az egykori közös lakásban maradt feleség kapta meg... Ami nekik megmaradt, abból még egy albérlet sem jött össze.
Ezek a napidíjukból éltek meg valahogy, de nem fényesen.

George52 2020.06.02. 17:50:33

@kewcheg: És akkor még nem beszéltünk az IFA-ról...

citrix 2020.06.02. 17:50:43

Moldova is írt egy jó könyvet a kamionosokról, együtt utazva velük gyűjtötte a sztorikat. Nem egy álommeló, csak annak való aki szereti a nomád életet, nem beteges és nem nyúlszívű. Észen kell lenni, nincs az elfelejtettem/nem tudtam/azt hittem kifogás. Az áruért, a kocsiért, az okmányokért, az útdíjért, a szabálytalanságokért a sofőr felel, nem tudja másra kenni a balhét. A büntetési tarifák igen magasak, pl. túlvezetésért röpködnek a sokszáz eurók a pénztárcából. Ez az érem másik oldala a csillogással szemben.

Katana750 2020.08.02. 08:58:08

A képen látható Volvo kamion egyik társa pecsételte meg a sorsomat kb. 6 éves koromban egy NDK.-s parkolóban. A bácsi magyarázta a "bubu" féket én meg azon gondolkodtam éjjel alvás előtt, hogy miként tud egy pillangó lezárni egy láthatóan kőr formájú csövet? 1991-ben el is kezdtem, IFA, Liaz, meg volt de 20 éve már csak a Volvo. Nem tett tönkre a meló mert időben léptem a svédacélra.(igaz made is Belgium)
süti beállítások módosítása