Ma már nem kell konyhát robbantani egy jó feketéért, de a retró érzés tovább vihető...

Kislányként – a 70-es években – én csak a kotyogót és a csőrös Autopress kávéfőzőt ismertem, amit a szüleim és a nagymamám előszeretettel használtak, lévén, hogy sok magyarhoz hasonlóan ők is igazi kávéimádók voltak. Naponta 5-6 alkalommal is megtömték, és feltették a tűzhelyre a jó öreg kotyogót, amit jobban kedveltek a csőrös Autopressnél, ez utóbbi ugyanis túl sűrűn bizonyult robbanásra hajlamosnak. Akkoriban még nem igen értettem, hogy mit szeretnek a keserű löttyön, de azóta én is nagy rajongóvá váltam. Családunk kávéimádata ellenére kisgyerekként soha nem láttam igazi elektromos kávéfőzőt, nekünk akkoriban tényleg az előbb említett szerkezetek jelentették a kávéfőzés magas fokát, sőt a 90-es években az első albérletünkben a férjemmel még mi is a jó öreg kotyogót használtuk. Bár azóta új utakat kereső kávéínyencként rájöttünk, hogy a kávéfőzésnek léteznek ennél jóval aromásabb és kifinomultabb formái is.

De térjünk vissza a kávéfőzőkhöz, különösen azoknak elektromos változataihoz, amellyel én először a 90-es évek legelején találkoztam. Holott az első magyar elektromos kávéfőző gépek már 1907-ben említésre kerültek a hazai sajtóban, 1933-ban pedig egy kis magyar cég, a Hajós és Szántó-féle elektromos készülékgyár már gyártotta is azokat. Igaz, ezek a változatok nem csak kávékészítésre, de kenyérpirításra is alkalmasak voltak. De ezután jött a háború, majd a szocializmus, és az elektromos kávéfőzőknek leáldozott, egyszerűen eltűntek a boltokból. Az 50-es évek közepén a Belkereskedelmi Miniszterium Vas- és Műszaki Főigazgatósága szerint elindult állítólag az elektromos Unipress, majd az Autopress gyártása, de ezeket senki sem látta akkoriban: ilyen készüléket bizony csak a legbefolyásosabb elvtársak tudhattak magukénak az otthonukban.

A 60-as években cikkek és vásárlói kérdések százai szóltak arról, hogy a KERAVILL üzletekben miért ilyen óriási hiány az elektromos kávéfőző. Végül a hajdúsági és egri finomszerelvény gyár mellé 1966 elején beszállt az elektromos kávéfőzőpiacra a pápai Elekthermax, amely rögtön egy négyszemélyes géppel indított. A keresletet azonban ez sem elégítette ki, így azután 1971-ben kitört a kávéfőzőgépek legnagyobb hazai ipari botránya. Az Autopresshez kötődő tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a fűtőkazán nem biztonságos, és rengeteg háztartási balesetet okozott. A per során viszont kiderült, hogy a nagy hiánygazdaságra való tekintettel a fém megmunkáló szakik bizony elkezdték hamisítani az elektromos kávéfőzők alkatrészeit, sokszor a teljes szerkezetet újragyártották manuálisan, ami bizony veszélyes gyakorlatnak bizonyult. Bár az ügyes mesteremberek megtömték a zsebüket, a szabványon túl készülő otthoni elektromos kávéfőzők tovább rontották az állandó hiány miatt egyébként is rossz helyzetet.

Ezek után szinte felüdülésnek számítottak a 90-es évek, amikor nálunk is megjelentek a különböző kávéfőzők. Mi magyarok az amerikai hosszúkávéra és teára specializálódott filteres típust nem igen használtuk kávéfőzésre, lévén mi a jó erős feketét főző kotyogókon szocializálódtunk. A jól megtömhető elektromos, karos változatokat és a vendéglátóipari egységek automata kistestvéreit azonban már mi is gyorsan megszerettük. Ezek közül most a tökéletes retró dizájnnal csábító Russel Hobbs 28250-56 kávéfőzőjét próbáltuk. Ebbe már nem kell vizet tölteni minden alkalommal (mert rendelkezik egy önálló tartállyal), viszont a kávészűrős részét azért jó meg lehet tömni egy-egy erős fekete kedvéért. Természetesen többféle szűrőbetéttel használható, így 2 vagy több személyre is főzhetünk vele feketét. Nagy előnye a gépnek, hogy a kisebb kávészűrőbetét mérete úgy van kialakítva, hogy filteres párnák is használhatóak benne, ha valaki nem akar a zaccal vacakolni.A készülék aromás, közepesen meleg kávét főz, ami finom a magyar ízlésnek is, ez pedig nem utolsó szempont, sokan nem szeretik ugyanis a piacon elérhető teljes otthoni automata készülékek által gyártott langyos kávét.  

Szerintünk határozott előnye, hogy a kávét őrölve kell beletölteni, mert korábbi tapasztalataink szerint az automata otthoni presszógépeknek pont ez a gyenge pontja. Mindig az őrlőkések mondják fel a szolgálatot, és igen tetemes összegbe kerül a javításuk. Szóval, ha valakinek frissen őrölt kávéra támad kedve, darálja meg külön, töltse be a szűrőbe, és már készülhet is a kávé. Természetesen a Russel Hobbs gépén is található gőzkar, amivel cappucino csodákat álmodhatunk a bögrénkbe, és mindenféle tejfélét bátran gőzölhetünk vele. A kávé készítése egyébként nagyon gyors: 0,5-1 perc alatt már folyik is le a fekete kincs, addig is a csészénket melegen tartja a mutatós felső fémborítású tálca. Ez a gyorsaság pedig határozottan jól esik reggelente, amikor kibóklászunk fáradtan a konyhába. Jól kialakított, kompakt is szerkezet, ami nem is csoda, hiszen a márka már 1977 óta number one-nak számít a brit elektromos kávéfőző piacon, így van tapasztalatuk azzal, hogy mi kell a népnek.  Mivel ez a Russel Hobbs erősebb feketét főz, mint egy otthoni automata, de jóval gyorsabb, mint a nosztalgikus gázon melegedő kotyogó, a retró kávéimádóknak jó választás lehet.

További érdekességekért, nettó-retró életérzésért tekintse meg Facebook oldalunkat!