Tó-retró

Ma is vannak rejtélyei a tihanyi remetelakoknak

2022. július 12. - füredianna

Különös orosz szál, egy titokzatos gnóm holtteste és számtalan furcsaság övezi a tihanyi barátlakok történetét.

remete_baratlakas_priori_lakas.jpgTihanyi barátlakok - forrás: Wikipedia 

Pontosan 70 évvel ezelőtt, 1952 júliusában nyilvánították Tihany környékét tájvédelmi körzetnek, nem mellesleg hazánkban elsőként. A korabeli híradások szerint ez azt jelentette, hogy Tihany állapotát megőrzik, a régi geológiai és történelmi emlékeket rendbehozzák. Ekkor épült meg a Csúcshegyre a turistaút, és ekkor kerültek ki az első utazókat informáló magyarázótáblák is. Köszönhető mindez annak, hogy a titokzatos kőbe vájt barlangok, mai nevükön tihanyi barátlakások bizony ebben az évben beomlottak, és életveszélyessé váltak. Ez a tragikus esemény vezethetett oda, hogy az Országos Természetvédelmi Tanács irányításával végre védelmet kapjon Tihany minden nevezetessége, köztük a titokzatos kőbe vájt kolostor. De vajon mit lehet tudni a rejtélyes remetelakokról, amelyek állítólag Közép-Európa legnagyobb ilyen történelmi emlékei?

remete_fortepan_kevehazijanos_1959.jpgA barlanglakások 1959-ben - forrás: Fortepan/Keveházi János

A különleges, sziklába vájt barlangokat már 1905-ben említik a Tihanyról szóló útibeszámolók, mint érdekes helyi nevezetességet. A barátlakok már akkoriban is látogathatók voltak, bár néhány helyiséget elzártak a kövek egy középkori kőomlás következtében. Eredetüket sokan kutatták, de kiemelt figyelmet csak a II. Világháború után kaptak, amikor a Balatont kiemelt üdülőövezetté nyilvánították, és meglátták a sziklakolostorban rejlő turisztikai értéket. 1962-ben még a kijevi egyetem (T. G. Sevcsenko Egyetem) segítségét is igénybe vették honi tudósaink, hogy kiderítsék a barátlakások egykori lakóinak titkát. Az írásos emlékek ugyanis nem sokat árulnak el az egykoron itt lakó barátokról, bár a tihanyi apátság 1055-ből származó és Pannonhalmán őrzött alapítólevele már említ egy Petra nevű helyet, amelyről a kutatók többsége azt tartja, hogy a barátlakásokkal azonos. Az első konkrét írott forrás 1211-ből származik, amelyben II. András összeíratta az apátság birtokait, s ebben megemlítik Szent Miklós oroszkői egyházát. Az orosz szálat támasztja alá az is, hogy a helyiek máig oroszkőnek nevezik a barátlakások helyét, az oda vezető sétaúton lévő Ciprián-forrást pedig oroszkútnak. A történészek feltevései szerint I. András és a kijevi Anasztázia dinasztikus házassága nyomán települhettek ortodox szerzetesek Tihanyba.

279533428_10217537832477888_660965488105467466_n.jpgHa a Balaton más rejtélyei is érdekelhetik, akkor vessen egy pillantást az év strandkönyvére! Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés

Ezekről a bazilita szerzetesekről szintén keveset tudunk, annak ellenére, hogy máig ők számítanak az egyetlen keleti-ortodox szerzeteseknek, mivel az ottani keresztény egyházban nem alakultak ki külön-külön rendek. Eredetük a IV. századi Egyiptomba vezet, ahol szervezeti életük ősi csíráit Remete Szent Antal és Pakhomiosz vetette el. Ezt a közös, aszkétikus életmódot alakította tovább a IV. században Szent Bazileosz, akiről nevüket is kapták, és az ő regulája alapján terjedt el és él még napjainkban is a keleti kereszténység szerzetesrendje. A bazaliták egyébként állítólag a XIII. század elején távozhattak Tihanyból, mert ebben az időben Rómából többször is felszólították a magyar királyokat a görögkeleti szerzetesi intézmények felszámolására. Ezután természetesen benedekrendiek költöztek a cellákba. A remeték hétköznapi életére igen kevés lelet utal, bár 1984-ben széleskörű ásatások folytak a tihanyi barlanglakásokon belül, illetve feltárták az itt található temetőt is.

remete_delta_1984_2.jpgAz 1984-es sír feltárás - forrás: Arcanum Digitális Tudománytár, Delta magazin 1984

A régészeti munkák során kitisztították és biztonságossá tették a barátlakok belső helyiséget, illetve a temetőben összesen 23 sírt bontottak ki.  Az egykoron itt élt barátokat szabályos kelet-nyugati tájolással koporsó nélkül vagy egyszerű kőlapokból kirakott sírokba temették el, a szegénységi fogadalomnak megfelelően minden melléklet nélkül. Csakhogy a remeték a szegénységen kívül engedelmességet és szigorú tisztaságot is fogadtak, így igazán sok fejtörést okoz a tudósoknak, hogyan kerültek gyermekcsontvázak a temetőbe, és hogyan kerülhetett a szerzetesek közé egy, a csontváza alapján feltűnően nagy fejű törpe, hisz szerzetesnek csak ép testű és ép lelkű ember állhatott. A tihanyi barátlakásokhoz hasonló kolostorok a Közel-Keleten és Kis- Ázsiában, valamint a Balkánon nem számítanak ritkának. Ezeket lavrának hívják, és a Tihanyi-félszigeten található barlangsor is igen hasonló hozzájuk. A Tihanyban látható jelenlegi négy cellacsoportból az első valaha kápolna lehetett egy remetecellával és sírfülkével, itt fedeztek fel megmaradt oltárkép freskómaradványt is. A második cellacsoport két helyiségből áll, és talán remetelakásnak használhatták, korábbi kutatók véleménye szerint talán a telep vezetőjének, a priornak a „lakása” lehetett. A harmadik cella egy nagyobb méretű terem, amelyet közös étkezőhelyiségnek, refektóriumnak használhattak 12—24 fős befogadó képessége nyomán. A negyedik cellacsoport rejti az egykori lakóbarlangokat. A kőbe vájt barátlakások kitisztítása, a temető feltárása és a környező vidék biztonságosabbá tétele a rendszerváltás után fejeződött be, így 1994 óta ismét látogathatók.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr4817880945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása