Éjszakai ingyen kocsmázás, majd hajnali kiflilopás. Ha a kedves olvasó a fiatalkori önmagára ismer, az nem a véletlen műve...
Forrás: Fortepan/ Urbán Tamás
A hetvenes évek bűnözési statisztikáit meglehetősen nehéz igazán komolyan venni. A kommunista vezetés nem szívesen látta az újságokban az ideológiailag nem tolerálható valós adatokat. Így ami ránk maradt, az inkább kamaszos csínytevések sorozatának tűnik a valós történésekhez képest. Apropó kamaszok!
Már a hetvenes években sem volt ismeretlen az „Ezek a mai fiatalok...” felkiáltás és a hozzá kapcsolódó néha kicsit túlreagált gyanakvás. Talán nevelő jelleggel, de a bűnügyi beszámolók rengeteget foglalkoztak a balatoni szezonokban a fiatalok által tanúsított, kicsapongó életvitellel. A bajok forrása elsősorban az volt, hogy a kor sihederjei nem átallottak alig néhány forinttal a zsebükben a magyar tengerhez stoppolni, majd különböző fondor módokon életben maradni, és bizony bulizni is a tó partján. Hogy miként tették ezt? Az maga volt a katasztrófa!
Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr
Kezdjük azzal, hogy a rend éber őrei szinte minden hajnalban fogdába szállítottak néhány fosztogatót, akik a közeli ABC áruházak elé, hajnalban a szállítók által kihelyezett zsemléket, kifliket, zacskós vagy éppen dobozos (emlékszik még valaki az iskolatej akciókra?) tejeket, kakaókat zsákmányoltak. Ilyenkor persze legtöbbször ment a telefon (már ha volt otthon) a szülőknek, hogy nem hiányzik-e a lumpen proletárság mélységes posványában tengődő édes gyermekük (a szervek méla döbbenetére néha még az is előfordult, hogy bizony a szülők nem is tudták, hogy ivadékuk éppen a Balatonnál téblábol).
A rendőrségnek az is komoly gondokat okozott, hogy bizony a hajnali „dőlöngélő túrák” alkalmával nem egyszer futottak bele olyan hordákba, akmelyeknek némely vagy éppen minden egyes tagja fiatalkorú volt. Az egyik 1973-as bűnügyi jelentésébe bekerült, hogy igazoltattak két lányt a Füredi Vitorlás Presszó környékén és mindketten 16 évesek voltak! (Csak halkan jegyzem meg, hogy mekkora lenne a jó közegek meglepetése, ha ma végigsétálnának a bulinegyedben úgy hajnali 1 óra környékén). De álljunk csak meg képzeletben a Vitorlás Presszó előtt egy pillanatra!
Nem kis felzúdulást keltett a bejelentés, amikor a Balaton egyik legelitebb szórakozóhelye belépőszedés mellett döntött. Persze szó sem volt arról, hogy a financiális szempontból lényegesen kevésbé potens magyarokat akarták volna ezzel kiszűrni a helyről. Ilyet akkoriban senki sem tett volna(?) A magyarázat szerint a fiatalok fékevesztett hordáinak rablóakcióit akarták így megfékezni. A hely vezetésének állítása szerint a szezonban napi rendszerességgel fordult elő, hogy kis pénzű huligánok fogyasztottak el tetemesebb mennyiségű szeszesitalt a vendéglátóegységben, majd a cehhet fizetetlenül hátrahagyva angolosan távoztak. Éjszaka egyszerűen átugrottak a sötétben a presszó kerítésén, de az igazi arcátlanság csak nappal következett: ilyenkor megvárták míg lecsap a vihar, és annak leple alatt oldottak kereket. Ha ez igaz, akkor bizony népszerűek lehettek az időjárásjelentések akkoriban, mert nagyon képben kellett lenni egy ilyen vakmerő akció végrehajtásához. A Vitorlás feddhetetlen imázsáról kialakult képet persze nagyban árnyalja a tény, hogy a magyarul nem beszélő (gazdag külföldiek) esetében bizony nem egyszer harminc forintra rúgott a húsz forintos belépő és, hogy az említett kerítés bizony 5 méter magas volt. Ekkora ugrás kivitelezése pedig nem csak az ittas fiataloknak, de Szergej Bubka olimpiai csúcstartó rúdugrónak is komoly kihívás lett volna, különösen a rúdja nélkül.
Szintén a kicsapongó életvitel netovábbja testesült meg abban is, hogy a fiatalok bizony gerilla szalonnasütésekre és vadkempingezésre is vetemedtek (egy olyan időszakról beszélünk, amikor szükségkempingeket kellett nyitni a szezonokban, mert a fizető vendégeknek sem tudtak elég sátorhelyet biztosítani).
Forrás: Fortepan/ Urbán Tamás
Hja, és az érdi emelkedő baleseteiről sem a szocialista autópark képességeit figyelmen kívül hagyó, rosszul megtervezett nyomvonal tehetett, hanem ki? Hát persze hogy a fiatalok.
Ez utóbbi, mármint az emelkedő baleseti statisztikája valóban lesújtó képet nyújtott. Nem volt ritka az olyan szezon a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a nyár három hónapja alatt 240 ráfutásos balesett történt a rettegett emelkedőn. A gondot az okozta, hogy a tóról hazafelé tartó tömegben az egyébként is alulmotorizált típusok (elsősorban Trabantok, Wartburgok) a kínkeservesen tartott autópálya tempóról hirtelen 50-60 kilométer/ órára lassultak vissza, és az erősebb autók nem tudták elkerülni az ütközést a mozgó útakadályokkal. Persze a hatóságok szerint a hibásak a sorok között, nagy sebességgel szlalomozó, agresszív fiatalok voltak, és nem az átgondolatlan autópálya koncepció. Vajon ezek ugyanazok a fiatalok voltak, akik pénzhiányában kiflit loptak az ABC elől?
Persze annak ellenére, hogy a múltat megszépítő közbeszéd szerint az egy sokkal kevésbé átkriminalizált időszak volt, bizony még a „szabad” sajtóban is fel-fel tűnt néhány súlyosabb eset és kijelentés. Éppen az érdi emelkedő kapcsán hívták fel az autósok figyelmét, hogy lerobbant autójukat ne hagyják magukat az utak szélén, mert nappal egy-két órán, éjszaka egy-két percen belül ki fogják fosztani azt. De a tó partján sem a kiflilopás volt a legkiemelkedőbb visszatérő bűncselekmény.
Folyamatosan jelen volt a prostitúció, a valutázás és az annak álcázott rablás is. Ez utóbbinál egy nagyon szimpatikus úriember szólította le a külföldi turistákat és meglepő, de nem feltűnően alacsony áron ajánlott nekik forintot a valutájukért cserébe. Amikor a balekok előhalászták a bukszájukat, akkor egy beépített ember meglökte őket, a „valutaváltó” pedig kereket oldott a pénztárcával. Ráadásul ezeket a bűnöket nem is kis léptékekben követték el. Egy hamisított rendszámú Lada igazoltatásakor például 250 ezer német márkát találtak az ülés mögé rejtve a bűnözőknél, Balatonfüreden 1981-ben, ami akkor bizony több, mint 3,7 millió forintot ért. Összehasonlításként: a Dögkeselyű című filmben, 1982-ben egy rózsadombi luxusvillát árultak 5 millió forintért...
