Műanyag tejtartó, tantusz és centri – csak néhány olyan tárgy, ami nem hiányozhatott egyetlen szocialista magyar otthonból vagy balatoni nyaralóból sem. Hétköznapi holmik, amelyek mára kikoptak a köztudatból. Ha ma mutatjuk meg ezeket egy tinédzsernek, alapesetben fogalma sincs, hogy mire használhattuk őket.

Fotók: galeriasavaria.hu, muszakizalog.hu 

A csomagolástechnika fejlődésével és a Tetra Pak térhódítását követően a 90-es években teljesen kikoptak a tejeszacskók a boltok polcairól, ma már a hűtendő – nem tartós – tejet is többnyire papaírdobozba vagy műanyag palackban árulják. Csak néhány elvetemült vásárló keresi legalább a kakaót zacskós kivitelben.

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

Ha pedig valaki mégis zacskós tejet árul, az vadonatúj légpárnás, önmagában is megálló változatban teszi, mint például az Aldi. Ennek okán a konyhákból eltűnt a jó öreg tejtartó doboz, ami igen praktikus volt a szocializmus éveiben. Kétféle oldalsó méretmagassága révén az egyliteres és félliteres zacskókhoz egyaránt használhattuk, csak a megfelelő csücsköt kellett levágni. Ha pedig nem fogyott el a tej, akkor bátran betehettük a tartóval együtt a hűtőbe, biztos nem borult fel a zacskó. Igazi praktikus eszköz volt, amelynek funkciójáról a mai gyerekeknek már fogalmuk sincs.

„Leesett a tantusz” – szokták mondani, amikor valamire hirtelen rájövünk, valamit megértünk. De vajon mi is volt ez a tantusz? Ma már a mobiltelefónia korában nehéz elképzelni, hogy 1946-69 között több százezer tantusz volt forgalomban, amelyekkel a nyilvános telefonfülkékből lehetett telefonálni. A Magyar Posta üzemeltette a telefonfülkéket országszerte, amelyek egy éremmel, Boldogfai Farkas Sándor szobrász- és éremművész alkotásával működtek. A tantuszokat a trafikokban lehetett megvásárolni és egyetlen nadrágzsebből sem hiányozhattak évtizedekig. A tantusz egyébként nem a kommunizmus találmánya volt, mert ilyen érméket a 30-as években már a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság is használt jegy helyett. A 6 fillérért megvásárolt tantuszok 1 kilométernyi szakaszra volt érvényes a villamoson, és a vezető melletti perselybe kellett bedobni őket. Ha hihetünk a nyelvészeknek a szólásunk is ebből az időből származott, amikor a tantusz igen népszerű volt a budapestiek körében.

Bár a Fémfeldolgozó Szövetkezet Omnia kávéfőző-család elektromos gépei már 1978-ban bemutatkoztak a Hoventa szakkiállításon, ennek ellenére a rendes proletár otthonokban és nyaralókban ritkaságnak számítottak ezek a gépek, helyettük a rezsón melegíthető csőrös és kotyogós kávéfőzőket használta mindenki. Ez utóbbiak jórészt a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetből származtak, amelynek 32 élbrigádja igazi kotyogókészítő nagyhatalomnak számított: gyártottak itt sima kotyogóst, többféle méretben csőrös kávéfőzőt, prémium hollóházi porcelán tetejű kotyogóst és a 70-es évek közepétől elektromos kávéfőzőgépet is, ez utóbbiak modernebb változatai még ma is kaphatóak. Sok kávéimádó ismerősöm még ma is a jó öreg kotyogóra esküszik, amellyel tényleg bivalyerős kávét lehetett főzni. De a legtöbb otthonból az idők folyamán kikoptak az egyre kényelmesebb automata vagy kapszulás kávéfőzőknek köszönhetően.

A piacgazdaságon szocializálódott fiatalok manapság maximum az emojis kitűzőket ismerik és a nagyszülők érdemrend-gyűjteményét vizslatva el sem tudják képzelni, hogy ezért valakik régen sokat dolgoztak, ma pedig néhányan sokat is fizetnek értük. Egy valamirevaló munkáscsalád fiókja több ilyen kitüntetést, érdemrendet is őrizhetett egykoron, ezekből pedig az utódok is profitálhatnak: a Rákosi korszakból maradt Szocialista Munkáért érdemrend akár több tízezer forintot is érhet, de a jóval gyakoribb Kádár-féle már csak pár ezret kóstál.

Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr

Az egykori motivációs eszközöket a különböző állami ünnepségeken és gyűléseken viselték, és vörös bársonydobozokban őrizték, kevésbé rendszerhű családokban a gyerekek játékaivá váltak.

Ha manapság centriről beszélünk, akkor biztosan nem az egykori mosógéptestvérre, a centrifugára gondolunk. Pedig a Hajdúsági Iparművek keverőtárcsás mosógépe és mellette a centrifugája nagyon sok háziasszony dolgát könnyítette az 50-es évektől. A mai automaták különálló ősei egészen a 70-es évekig egyeduralkodóak volt a piacon, amikor is a Hajdú kombinált mosógépe lassan kiszorította. Természetesen, akiknek volt ismerőse a Kreavill üzleteknél – az hozzájuthatott német vagy lengyel kombinált mosógépekhez, porcelán keverőtárcsásokhoz és centrikhez is, de a jellemző márka végig a Hajdú maradt. Fiatalabbak kedvéért felidézzük a használati utasítást is: körülbelül másfél kilogramm ruhát moshatunk mosóporral együtt a keverőtárcsás gépben, majd kiemelve onnan a ruhát kézzel kiöblítjük, a csavarást pedig a centrifugával végeztetjük.