Emeleti pázsittal borított terasz, mesterséges sziget és két kövér légy egyidejű lecsapása. A Helikon egy kiváló meglátás eredménye, luxuskivitelben.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
A keszthelyi Helikon Szálló 1971. május 9-én nyílt meg és akkoriban sokan tartották a Balaton legstílusosabb és legmodernebb hotelének. Bár a hatvanas évek közepén indult szállodaépítési láz idején nem számított különösebben nagy számnak egy újabb vendéglátóegység magyar tenger partján, a Helikon mégis hatalmas jelentőséggel bírt.
A tó partjának ez a része akkoriban még szinte „a térképen sem volt” a hazai nyaralók szempontjából, hiszen a Budapest felől érkezőknek autóval és vonattal egyaránt felesleges kitérőnek tűnt a nyugati végekig utazni azért, amit a déli parton már Siófokon, míg északon Füredig bezárólag bárhol megkaphattak. Bár Badacsonynak már ekkor is jelentős turistaforgalma volt, az inkább a déli oldalról indult hajós kirándulásoknak, és a nyugatról érkező külföldieknek volt köszönhető. Az azonban közel sem véletlen, hogy míg az akkoriban épült legmodernebb szállók nagy része kizárólag fűtetlen, ezért csak nyáron használható szobákat kapott, addig a Helikon 240 egységéből 126-ot fűthetőre alakítottak ki. Mindez persze elsősorban Hévíznek volt köszönhető.
A Kádár-korban már meglehetősen korán megindult a külföldi lobbi tevékenység annak érdekében, hogy Hévízre csábítsák a turistákat, ám ez jó ideig nem hozott látványos eredményeket. A jó nevű melegvizes fürdőhelyek, mint például Báden Báden sokáig jelentett komolyabb vonzerőt a gyógyulni vagy éppen kikapcsolódni vágyó európai turisták szemében. Az igazi áttörés a hatvanas-hetvenes évek fordulóján következett be, ám ekkor az is rögtön bebizonyosodott, hogy a város nem készült fel egy komolyabb forgalom lebonyolítására. Hévíz szállodai ellátottsága igen gyér volt, és bár megindultak a tervezések, a nagy szálló például csak 1975-ben készült el. Ezért nevezhetjük zseniális ötletnek a négyévszakos Helikon megnyitását, mely nyáron a kínzó balatoni szálláshiányt enyhítette, míg a szezonon kívül – saját buszai segítségével – Hévíz kapacitás problémáira is tudott némi segítséget nyújtani, így két legyet ütött egy csapásra.
Ötlet szintjén persze könnyen is ment az új szálló építése, csakhogy volt egy kis bökkenő: az építésre kijelölt telek nem volt alkalmas egy balatoni strand kialakítására. A megoldást egy mesterséges strand-sziget és egy, a parttól messzire benyúló kikötő építése jelentette. Elsősorban ezeknek köszönhető, hogy a Helikon 1968-tól kezdve, három éven keresztül épült, míg például a siófoki szállodasor „hármasikrei” kevesebb, mint másfél év alatt kerültek tető alá, és a házgyári elemekből összeállított touring hotelek hónapok alatt elkészültek. Itt azonban komoly előkészítő munkálatokra volt szükség, hiszen például a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat az új sziget alatt még a talajt is kicserélte, 2,5 méter mélységben.
A Tolnai Lajos tervei alapján készült Helikon végül 80 millió forintból épült fel, míg a berendezésre további 15 milliót költöttek. Ebbe belefért a már említett strand-sziget, és a hozzá vezető híd kialakítása csakúgy, mint az L alakú épület első emeletének magasságában kialakított, pázsittal fedett napozóterasz is, ahol csinos lányok hordták helybe a jéghideg frissítőket.
Az emeleti, pázsitos terasz
A szálló birkasütéssel, szervezett vadászattal és a már említett buszos hévizi kiruccanásokkal csábította a turistákat. Az aktív kikapcsolódást tenisz- és tekepálya, vízisí és óránként 45 forintért bérelhető saját vitorlás szolgálta. Persze ennek ellenére sem örült mindenki az új hotelnek.
A vízügyi szakemberek például hangosan hirdették, hogy az új móló és a mesterséges sziget durván beavatkozik a nyugati medence áramlási folyamataiba, ami beláthatatlan következményeket okozhat az öko-szisztémában. A proletárok nagy része pedig egy újabb olyan hotelt látott az intézményben, ahová földi halandót soha nem fognak beengedni. Persze ez utóbbinak nem volt semmi alapja, hiszen bárki foglalhatott szobát, aki a heti 1235 forintos árat meg tudta fizetni (ez akkoriban közelített egy havi munkabérhez). De akik nem foglaltak időben szobát, még ennél is vaskosabb árakkal számolhattak, hiszen ha elfogyott a pótágy, akkor egy gyermekkel utazó pár már csak lakosztályt vehetett ki, éjszakánként 439 forintért.
Az egyik lakosztály
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Ennek ellenére a módosabb rétegek számára így is alternatívát jelenthetett a Helikon. Mivel a számukra nem volt vonzó lehetőség a kempingek és motelek 10-50 forintos szálláshelye, ők inkább magán szállásokban gondolkodtak, ami éjszakánként 150 forintba kerültek. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy a strandbelépő a környéken 24 forint volt egy háromtagú családnak, és a hotel tömérdek más szolgáltatást is nyújtott, akkor már nem is tűnik olyan vészesnek az ár. Persze még a jómódúak gyomrát is megfeküdte az étkezések számlája, melyeken egy három fős, kétfogásos, egy itallal kiegészített ebéd után 130 forintos összeg szerepelt...
