A Siotur a magaskultúra igényeit tervezte kielégíteni, de győzött a flipper, a részeg balhék és végül egy új apartmanház.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
A hetvenes években világszerte már elterjedt a kurszalon intézménye, de Magyarországon ez a formula még ismeretlen volt. Valószínűleg a Siotur vezetőinek is egy határon túli példa adhatta az ötletet, hogy a Balaton mellett is meghonosítsák az ilyen intézményeket. A magyarul üdülőhelyi-klubnak fordított intézmény lényege, hogy a nyaralók számára nyújtson szórakozási lehetőséget, a kulturális programok lehető legszélesebb palettáját kínálva. Az idegenforgalmi hivatalnak sikerült a Somogy megyei Tanácsot és az Országos Idegenforgalmi Tanácsot megnyerni támogatóként, így 1972-re, hatmillió forintos költségvetésből elkészült az ország első üdülőhelyi-klubja Balatonföldváron.
A későbbi Ybl- és Kossuth-díjas Bán Ferenc első komolyabb tervezői munkájaként tető alá került épület 24 x 24 méteres alapterületű, hatalmas üvegfalakkal határolt kialakítást kapott. A belsejében egyetlen légteret alakítottak ki, mely ültetett formában 250 fő befogadására volt alkalmas, ám egy ügyes függönyrendszer segítségével sakk-, olvasó- és billiárd szobát lehetett belőle leválasztani. Érdekesség, hogy a nemzetközi kemping mellett, a Motel sétányon épített klubhelyiség elemeit Nyíregyházán gyártották le, majd több, mint 300 kilométerrel odébb, Balatonföldváron állították össze. Az építkezés befejezése után 1972 május 21-én az üdülőhelyi-klub megnyitotta a kapuit.
Az újdonság vezetőjeként a közeli kemping igazgatóját nevezték ki, aki végzettségét tekintve tánc- és illemtanár volt, és nagyon lelkesen vetette magát a feladatba. Igyekezett a 9-13 és 15-23 óra közötti nyitvatartási időt a legtartalmasabb programmal megtölteni, így klubban minden hétfőn a Balaton Néptánc-együttes folklór műsorát láthatták a vendégek. Szerdán hangversenyeket, könnyűzenei műsorokat és német nyelvű zenei-irodalmi estet rendeztek. Pénteken divattanácsadást rendszeresítenek, július hónapban pedig divat- bemutatót prezentáltak a nyaralóközönségnek.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Emellett előfizetett 30 újságra, beszerzett egy halom, a helyszínen ingyenesen olvasható könyvet, és az igényekre reagálva egy televíziót is. Az igyekezet ellenére azonban a klubban alig lézengett valaki. Egy újságírói kérdésre válaszolva a szakember elmondta, hogy a klub célja nem a haszonszerzés, hanem a kulturált szórakoztatás, ám a tulajdonosok ezzel valószínűleg nem értettek egyet, ugyanis a harmadik szezont már másik igazgatóval kezdte meg a földvári klub.
Az új vezető egy tanácsi dolgozó volt, aki éppen akkor végezte – levelező oktatáson – a népművelési szak második évét. Ő azonnal komoly reformokba kezdett és jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a fiatalabb korosztály szórakoztatására. Bevezette, hogy délelőtt 5 forint volt a belépő és harmadosztályú árakon üzemelt a büfé, míg este kilenc után már 15 forintot kellett a pénztárnál fizetni, és az italok osztályon felüli áron kellették magukat. Ilyenkor többnyire fiataloknak szóló koncertek jelentették a kulturális programot, míg napközben vurlicer és flipper várta a szórakozni vágyókat. Tehát igazából a klub nappalra játékteremmé, éjszakára pedig szórakozóhellyé változott. Az eredetileg magasabb kultúra céljaira épült klub csakhamar legendássá vált a részeg randalírozásokról és az állandó verekedésekről, melyek különösen a Gemini fellépéseikor voltak menetrendszerűek.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Ennek ellenére a klub kiagyalói és működtetői elégedettek lehettek, hiszen 1982-ben az Aurora hotel közelében, Balatonalmádiban is nyitottak egy hasonló klubot, Panoráma néven. Itt két, testnevelési szakon frissen végzett fiatalemberre bízták a vezetést, akik csakhamar ugyanazokkal a problémákkal szembesültek, mint a földváriak, nevezetesen, hogy a kulturális programokon csupán néhány ember lézengett, míg folyamatosan bömbölt a zenegép, csattogott a flipper és randalíroztak az esti programokon. Az intézmény eredeti céljának tarthatatlansága akkor vált egyértelművé, amikor egy esti koncert alatt valaki késsel vágott cafatokra egy kiállított festményt. A helyzet pedig hasonló maradt a harmadikként, 1983-ban, Siófokon megnyitott harmadik klubnál is. Bár itt annyiban eltért a felállás, hogy itt is jellemző volt a kulturális események iránti érdektelenség, viszont az esti hőzöngés elmaradt, lévén Siófokon már akkoriban is bőven lehetett szórakozóhelyet találni.
Mindezek ellenére az első magyar üdülőhelyi-klub több, mint húsz évig működött Balatonföldváron, igaz az utolsó években már inkább sportfogadásra is alkalmas kocsmaként. A Siotur 1995 hirdette meg az ingatlant, és a hozzá tartozó telket eladásra szinte nevetséges, 18 millió + áfa áron. A klubot akkorra már tekepályával is kibővítették, így összesen 2300 nm vízközeli telket és közel 700 nm ingatlant tartalmazott az ajánlat. Akkoriban a környéken egy 150 négyszögöles (540 nm) telekért 4 és 12 millió forint közötti árat kértek, így a klub valóban szinte ingyen kellette magát. Az új tulajdonos örülhetett is neki, hiszen még úgy is bőven megérte, hogy a kurszalont azonnal a földdel tette egyenlővé, és apartmanházat épített a helyére.