Ősi babonákkal terhelt szamaras vidék kastélyokkal, fonósok és fürjek földjével, avagy a Balaton helységneveinek vidám története: Keszthelytől Zamárdiig.

Zamárdi madártávlatból

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

Legutóbbi névtörténetes cikkünk igen nagy sikert aratott, amelyben néhány balatoni település elnevezésének eredtünk a nyomába. Most újabb ínyenc darabokkal folytatjuk a sorozatot, hiszen vidám névsztorikban továbbra sincs hiány. Kezdjük is a sort Zamárdival, amelynek eredetéről már évszázadok óta vitatkoznak a tudósok. Egy biztos, hogy a város neve először 1082-ben tűnt fel Scamard alakban egy határjárási iratban, majd száz évvel később már Zamardként hivatkoznak rá egy oklevélben. Sok nyelvtudós úgy véli, hogy Kakasd, Kökösd, Csatárd és egyebek mintájára a Zamar szót látták el egy d képzővel őseink, és így alakult ki a ma is használatos alak. Az, hogy maga a Zamár szó mit jelenthetett, nem tudunk semmi biztosat. Egyesek szerint egy itt lakó főúr neve lehetett, hiszen ez egy igen gyakori keresztnév volt a honfoglalók között, mások szerint a szamárral áll valamilyen rokonságban. A régi falu ugyanis egykoron fennsíkon volt, így az ottlakók szamárháton hordták fel a vizet a Kút-völgyből. Az idegenek ezt látva csúfnévként aggatták a helybeliekre a Szamárdi nevet.

De amellett se menjünk el szó nélkül, hogy Zamárdiban áll egy szamárkő a nyugati végeken a Kiserdő dombjai között. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén “tűzgödröt” látunk. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható, amelyek a legenda szerint az erre járó gyermek Jézusnak, Szűz Máriának és Szent Józsefnek, valamint a szamaruknak köszönhetőek. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Ez egyébként közel is áll a valósághoz, hiszen a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. Állítólag egy ismeretlen, ősi nép a kő körül “termékenység-varázslatot” is bemutatott a pogány isten-anya és napisten tiszteletére, a régészek találtak is mellette kis istennő szobrocskákat.

            Kevésbé izgalmas Fonyód nevének története, amely a fon szóból ered. Fonyódot először Szent László király összeírólevele említi a szentmártoni apátság birtokai között Funoldi alakban, a későbbi évszázadokban a különböző egyházi iratokban Sconold és Fonold változatban is előfordult. A települést egykoron a növénytermesztő és állattartó gazdák mellett királyi fonónépek lakták, akik gyékényt, fűzvesszőt, hálót fontak. A környékbeliek így a falujukra is ráaggatták ezt az elnevezést.

Fotó: Fortepan/ Chuckyeager Tumblr

            Az északi partra érve érdemes megemlékezni Keszthely nevéről is, amelynek származásáról többféle teória is fennmaradt. A leghitelesebbek talán azok, amelyek az egykoron itt lakókkal hozzák kapcsolatba az elnevezést. Egyrészt Keszthelyt egykoron szlávok lakták és a templom jelentésű Castel szavuk is lehetett az ős, másrészt a római megszállás idején az ide telepített erőd nyomán a latin Castellum elnevezés is jó alapnak bizonyulhatott. Az 1800-as évek végén még a gesztenyével is rokonították, de jóval valószínűbb a szláv vagy latin eredet, amiket a honfoglaló magyarok egyszerűen átvettek. Jóval egyszerűbb és tisztább a származása Balatongyörök utótagjának, hiszen a Györök szó a közelben lévő Szigliget urának, II. Atyusz bánnak Gyürk nevű fiától eredeztethető, az 1100-as évek elején már meg is jelenik a különböző birtokiratokban. A török idők után, 1696-ban a települést már Meszes Györök néven említik, mert az itt élők a halászat mellett elsősorban a mészégetéssel foglalkoztak.

            Névkutató munkám során az egyik legnagyobb meglepetést Balatonfüred okozta, hiszen meg voltam róla győződve, hogy a Füred valamilyen kapcsolatban lehet a balatoni fürdőzéssel vagy legalábbis a településen fellelt gyógyvíz, savanyúvíz forrásokkal. Nos erről szó sincs! Az 1211-es Tihanyi Apátsági alapítóokiratban említett Füred név eredetileg a fürj madár nevének für, fűr alakjából származik és jelentése fürjes. A téves értelmezés a 19. században viszont olyannyira elterjedt , hogy ennek mintájára az országban több mesterséges helynévadás is lezajlott, így született meg Biharfüred, Káptalanfüred, Lillafüred, Mátrafüred vagy Tátrafüred. A szomszédos Csopak háttere azonban már nem ennyire egyszerű. 1277-ben fordul elő először Chopok formában egy veszprémi káptalani oklevélben. Egyes feltételezések szerint Árpád fejedelem Sopok nevű vitézének nevéből ered, aki adományként kapta ezt a területet a honfoglalás után. Más tudósok szerint a szó bolgár-török eredetű, és egy halfajtát jelentett; más nyelvészek szerint viszont szláv gyökerekkel rendelkezik.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!