A Kádár-kor hiánygazdasága ellenére a Balatonon mégis kipottyant egy-két nyugati luxuscikk a strandtáskákból.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Ha visszatekintünk a 70-es évekre, az akkoriban is élt generációknak elsősorban a hiánygazdaság jut az eszébe, de mintha a Balaton partot ez az átok elkerülte volna. A 60-as évek végére tetőre hágott a magyar tenger fejlesztése, sorra épültek a szállodák, a SZOT-üdülők, a kereskedelem pedig ontotta azokat a kellékeket, amelyek nélkülözhetetlenek voltak egy-egy kényelmes nyaraláshoz. Gondoljunk csak a blogunkat ihlető Pálma gumimatracra vagy a világon már akkoriban igen népszerű magyar találmányra, a vízibiciklire. Ráadásul a Kádár-kor virágzó időszakában a hölgyeknek sem kellett nélkülözniük a nyugaton megszokott kényelmet, így például a legtrendibb fürdőruhákat vagy akár a legjobb napvédő krémeket sem. De vajon az akkori valutahiány mellett hogyan tudta Magyarország beszerezni ezeket a külföldön is igen kurrens nyaralási termékeket? Mi utánajártunk az egykori kulisszatitkoknak.
A történetet mindenképpen a strandtáskákkal kell kezdeni, amelyek tulajdonképpen nem is léteztek. Jóval trendibb volt akkoriban nylon hálós szatyorba (leánykori nevén cekker) begyömöszölni a csere-fürdőruhát és a napozókrémet, meg a nagyi takaróját, hogy ne kelljen a csupasz földre vagy fűre feküdni. Megjegyzem, hogy akkoriban még nem igen léteztek a ma megszokott, földre teríthető fürdőlepedők, jobbára gyékényen, Pálma kék-piros gumimatracon vagy egy pléden feszítettünk a balatoni strandokon. De térjünk vissza a hálós szatyrokhoz, amiből több színt is beszerzett magának akkoriban egy magára valamicskét is adó hölgy. Tehette ezt könnyedén, hiszen a magyar nylon – illetve a már teljesen saját fejlesztésű műanyag szál, a Danulon – szinte korlátlan mennyiségben állt a feldolgozóipar rendelkezésre. De ez nem volt mindig így, a II. Világháború után igazi hiánycikk volt a nylon és az abból készült harisnyák, zsákok, ruhák is igazi luxusnak számítottak. Pont emiatt a Rákosi vezetés már az 50-es évek elején eldöntötte, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a nylon külföldi importját, már csak azért is, mert ez jórészt Amerikából érkezett. Az államosított vállalatok hagyatékán létre is jött a mosonmagyaróvári Műselyemgyár, amely először kezdte meg a termelést. Ezt követte a nyergesújfalui Viszkóza Gyár fejlesztése, ahol a 60-as években bevezették az új műanyagfonál, a Danulon készítését. Ezt a bútoriparban és járműveken matracok, ülések céljára, szatyorkészítésre, harisnyagyártásra egyaránt használták.
A nyergesújfalui termelőüzem ontotta a műanyag alapú fonalakat, a műselymet és nylont, így nem csoda, hogy a szatyrok és divatruhák mellett a fürdőruhák készítése is felfutott. Míg a 60-as években a nők a saját ügyeséségükre és a Nők Lapjában megjelenő szabásmintákra voltak utalva fürdőruha fronton, addig a következő évtizedben már elég fürdőruha érkezett a boltokba nyugatról, illetve a Habselyem Kötöttárugyár egységeitől (békéscsabai, hódmezővásárhelyi). A fürdőruhakereskedelem égiszén pedig megjelent egy új csillag, az Aranypók, amely a luxus érzetét hozta el a magyar hölgyeknek. A harisnyanadrág márkáról elnevezett kereskedelemi egység már a XX. század elején létezett, de az államosítások után a Divatáru Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó bolt igazán nem talált magára. A balatoni aranykor és a fokozódó fürdőruha igények kellettek a robbanásszerű fejlődéshez, így a 70-es évekre már 30 üzlettel rendelkezett a láncolat, ahol fehérneműt, harisnyát, hálóruhát és természetesen fürdőruhát is lehetett kapni. 1973-ban lett a boltok neve hivatalosan is Aranypók, és ekkortól indult meg az önálló marketing is, középpontban az igényes bikinikkel és fürdőruhákkal, strandkendőkkel és kalapokkal.
Ha anyáink beszerezték a legdivatosabb rucikat, kalapokat, strandszatyrokat, akkor nem volt más hátra, mint hogy a napvédelemről gondoskodjanak.
A valódi napvédő termékek, először a napolajak, majd a naptejek és krémek is ekkor kezdtek el terjedni. Köszönhetően annak, hogy Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, a későbbi Caola liszensz-szerződést kötött a NIVEA gyártójával, a Beiersdorffal 1968-ban. A nyugati piacokon taroló kék márka így ismét a visszatért a magyar boltok polcaira, immár hazai gyártásban, de az eredeti köntösbe csomagolva. Valódi luxusnak tekintették az emberek nem csak borsos ára miatt, de még sokan emlékeztek a NIVEA krém előnyeire még a háború előtti időkből. A 70-es évek elejére végre itthon is elérhetővé vált a klasszikus kék tégelyes NIVEA Creme, amelyet ajánlottak a leégett bőr ápolására csakúgy, mint borotválkozás után a férfiaknak. Ezt követték pár éven belül a napozókrémek, naptejek és napolajok, később pedig a NIVEA szappan. A márka visszaköltözött a magyarok fürdőszobáiba és a strandszatyrokban is szinte egyeduralkodóvá vált, különösen a tehetősebbek körében. A kozmetikai vállalatnak egyébként olyannyira jól sikerült a gyártás, hogy a nyugati liszensztulaj sokszor ezekből a termékekből pótolta a hiányzó exportmennyiséget.
A strandszatyrokban ezen kívül természetesen ott voltak a divatos, olasz mintára készült napszemüvegek is. 1970-ben a szemüveg és lencseforgalmazás felelőse, az Ofotért Vállalat még napszemüveg-bemutató eseményt is tartott a nagyérdeműnek. Ebben bemutatkoztak a legújabb trend szerint készült női MOM szemüvegek, a férfiak a Concorde, Gemini és Szonáta típusokban pompázhattak, míg a fiatal tiniknek színes keretekkel a Krisztina kollekciót szánták. A kínálatban voltak KGST és olasz, francia import darabok egyaránt, amelyeket minden évben a kedvezményes tavaszi vásár idején kínáltak a legjobb áron. Az éves sajtóeseményeken persze mindig elmondták, hogy csak fényes nyári napon viseljük a szemüvegeket, mert egyébként káros a szűrt fény a szemnek, illetve arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekek egyáltalán ne vegyenek fel napszemüveget. A sok orvosi utasítás és tiltás ellenére a 70-es években nem volt olyan balatoni nyaraló, aki ne viselt volna napszemüveget, az Ofotért is 7-800.000 darabot értékesített szinte minden évben, ezen kívül pedig még egy-két élelmes maszek-butikosnak is sikerült pár ezer míves darabot eladni.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
