Bizony volt idő, amikor hidroplánnal, sőt Malév járatokkal lehetett eljutni Siófokra, nem csak Budapestről, de szinte minden környező országból.

LI-2 a Ferihegyi repülőtéren

Fotó: Fortepan

1948 júniusa egy nagyon érdekes dátum a Balaton életében, hiszen ebben a hónapban indult útjára az akkor még MASZOVLET néven futó, túlnyomórészt nemzeti (szovjet résztulajdonnal) légitársaság Budapest-Siófok szárazföldi légijárata. A gépek ekkor még a budaörsi repültérről indultak, és egyszerre 21 utas juthatott el velük 30 perc alatt a Kilitin található füves leszállópályára.  Az első gépek érkezését nagy ünneplés fogadta, és a kor legnagyobb hatalommal bíró emberei közül sokan próbálták ki az új légihidat. A kezdeményezés azonban hamar elhalt, és a téma legközelebb 1958-ban került elő, igaz a köztes időszakban komoly változások álltak be a hazai légközlekedésben is.

            A legfontosabb ezek közül, hogy 1954-ben a Szovjetunió kivonult a magyar légitársaságból, és azt egy államközi szerződés keretében a magyar állam teljes egészében saját tulajdonba vette, hogy a továbbiakban Malév néven üzemeltesse tovább. A korábbi flotta gépei azonban megmaradtak, ahogyan a pilóta- és kezelőszemélyzet képzése, valamint az alkatrészellátás is biztosított volt az öt darab LI-2 típusú géphez. Szintén komolyan érintette a légiforgalmat egy szovjet rendelet, melynek értelmében a forradalom leverése után, 1957-ben megtiltottak minden repülést a magyar légtérben, így a Malév egy esztendőre a földre kényszerült. A tilalom elmúlása nyomán, az elsősorban rövid távú repülésre alkalmas gépekkel azonnal megindult a belföldi repülőforgalom, így járatok üzemeltek Debrecenbe, Nyíregyházára, Miskolcra, Pécsre, Szegedre, Szombathelyre és Zalaegerszegre is. Már az év elején, még jóval a szezon előtt újra felmerült a balatoni járatok indulásának ötlete is.

            Ekkor még úgy gondolták, hogy három repülőtér épül majd meg a tó környékén, így Kiliti mellett Keszthely és Tapolca is bekapcsolódott volna a belföldi- sőt hosszabb távon a nemzetközi légiforgalomba is. De nem csak a Malév gépeire számítottak, hanem a Tihanyi félszigeten kialakított pályára érkező helikopterekre, sőt menetrendszerű hidroplánokra is.

Az Aero-Express hidroplánjai pesten

Fotó: Fortepan/ Weygand Tibor

Ez utóbbi egyébként nem is volt földtől elrugaszkodott ötlet, hiszen az Aero-Express nevű vállalkozás üzemeltetett már ilyen járatokat 1923 és 27 között, Budapest és Siófok között. Végül azonban a nagyszabású tervekből csak a Malév járatai maradtak meg, azok azonban még 1958-ban meg is indultak és 1960-ig folyamatosan repültek is a nyári időszakban.

            A flotta ekkor még az LI-2-esekből állt, melyek gond nélkül le tudtak szállni a füves kifutópályára Siófokon. Maga a látvány valószínűleg a Casablanca vagy hasonló korszakban készült más amerikai filmek hangulatát idézhette az emberek szemébe, hiszen ezek a repülők az amerikai DC-3 licensze alapján készültek a Szovjetunióban, 1939-től. Aki ma kimegy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnél található Aeroparkba, az maga is meggyőződhet erről, hiszen a világ egyetlen működőképes LI-2-ese ma ott található. Persze a stíluson kívül a balatoni járat gépei a méretükben is erősen eltértek a maiaktól, hiszen hosszuk még a 20 métert sem érte el, és alig 21 személyt tudtak szállítani. A Ferihegyen ma leggyakrabban megforduló Airbusok hossza közel kétszer ekkora, és egyszerre 164-180 utas fér el rajtuk.

            A járatok egyébként a nyári időszakban vasárnaponként reggel hétkor indultak Budapestről és 7.30-kor érkeztek meg Siófokra. Vissza ugyanazon a napon 18.40-kor emelkedtek újra a magasba, így az utasok vagy csak egy napot vagy egy hetet tölthettek a Balaton mellett. Emellett – az IBUSZ unszolására – a nemzetközi forgalomba visszakapcsolódó Malév több szocialista városból (Varsóból, Berlinből. Szófiából, Prágából és Bukarestből) is működtetett közvetlen járatokat Siófokra. Persze az ilyen repülőutak nem az átlagember lehetőségeire lettek szabva, hiszen Budapestről az út egy irányba 122 forintba került, míg akkoriban egy különvonatra szóló jegy is kijött 22 forintból.

Ilyen luxus járt 122 forintért

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

A közvetlen járatok 1960-ig repültek a Balatonra, majd 1963-ban (az LI-2-esek leselejtezésekor) a teljes magyar, belföldi légiforgalom megszűnt.

            Persze a balatoni repülőjáratok ötlete később is felbukkant újra. 1963-ban például komolyan fontolgatták, hogy nemzetközi reptérré építik át Kilitit és Budapest mellett menetrendszerű járatot üzemeltetnének Bécsből is. Emellett újra fontolgatni kezdték a hidroplánjáratok indítását is. 1965-ben az IBUSZ kezdeményezett tárgyalásokat a budapesti kapcsolat újjáélesztésére, amit közös repülőgépvásárlások nyomán képzeltek el. Az utazásszervező cég úgy képzelte, hogy 6-8 személyes gépeket vennének a légitársasággal közösen, melyek a Ferihegyre érkező turistákat szállíthatnák tovább Siófokra. Azonban végül ez a terv is megrekedt az álmodozás szintjén. Úgy tűnik a balatoni repülőjáratok örökre emlékek maradnak, holott hétvégenként az M7-es autópálya kilométeres dugóiban ülő autósok közül talán nem is kevesen áldoznák rá a plusz pénzt arra, hogy ilyen kényelmes módon juthassanak el a magyar tengerhez...     

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!