Tó-retró

Öt évet élt a balatoni úszószínpad

2019. november 25. - drkardos

Mai árfolyamon kb. 300 millióba került, és mindössze 10 előadást élt meg Európa első vontatható vizi színpada.

 viziszinpad2_1.jpg

Az Almádii strand a víziszínpad felöl

Fotó: Fortepan/ Hunyady József

 

1962-ben a veszprémi Petőfi Színház vezetősége mert egy – szó szerint - nagyot álmodni. Úgy gondolták, hogy csodás élményt nyújthatna a nyaralók számára egy színpad, mely előadás közben a magyar tenger vízén úszik. Az ötlet nem volt teljesen egyedi, akkoriban Európában ugyanis a Bódeni-tavon is létezett egy ilyen víziszínpad, ám azt fix helyre telepítették, míg a magyar verziót a kezdetektől vontathatónak képzelték el. A veszprémieknek együttműködő partnereket is sikerült találnia, hiszen a Honvédségtől ingyen sikerült beszerezni néhány leselejtezés előtt álló pontont, míg a Balatonfüredi Hajógyár a szükséges munkát ajánlotta fel. Ráadásul utóbbiak olyan lelkesek voltak, hogy túlórázva, alig hat hét alatt készültek el a munkával. Az 1963 májusában indult építkezés már a nyári szezonra be is fejeződött. Pedig maga a színpad igen komolyra sikeredett!

viziszinpad1_1.jpg

Fotó: Fortepan/ Hunyady József

 

            A víziszínpad alapját képező hajótest 26,5 X 13,6 méteres volt, így a 16,5 x 9,3 méteres színpad mellett egy öltöző, egy világosító, egy hangosító szoba, egy kelléktár és két mellékhelyiség is elfért. A játéktér két oldalán egy-egy 6 méter magas toronyba kerültek a derítőlámpák és a reflektorok, míg a teljes úszószínházat 56 áramkör működtette (összehasonlításként a veszprémi kőszínházban ekkor 30 áramkör volt telepítve). A színpad előtti mélyedésben még egy 70 fős zenekarnak elegendő helyet is kialakítottak. A tutajszínház mozgatását a MAHART egyik vontatója végezte, míg a rögzítéséről 4 darab egymázsás horgony gondoskodott. Az előadás előtt a színpadot 18-20 méterre horgonyozták le a kiválasztott parttól, majd az ottani elektromos hálózatra kötötték. A parton minden alkalommal felállítottak egy több, mint 1000 fő befogadására alkalmas ideiglenes nézőteret, melyet szezonon kívül más, országos rendezvényeken is használtak.

            Az új és valóban csodálatos építmény felavatását 1963. július 14-én tervezték Balatonalmádiban, majd 15-én Balatonkenesén, 16-án Balatonfüreden. 22-én Badacsonyban, 28-án Fonyódon, 29-én Balatonlellén és utoljára, július 31- én Keszthelyen lett volna előadás, ha a természet közbe nem szól. Július 14-én ugyanis Almádi térségében olyan erős szél fújt, hogy el kellett halasztani a nyitóelőadást. Egészen pontosan a nyitányt még előadták, ám a szél egyszerűen elvitte a hangot, így a parton szinte semmit sem lehetett hallani. Így hiába volt csordulásig az ideiglenes nézőtér, az előadás néhány perc múltán félbeszakadt. Bár a következő napon, Kenesén már nem akadt gond az égiekkel, az előadás itt is elmaradt, mivel a parton található transzformátor még a nyitány előtt kigyulladt és leégett. Az igazi avatásra így végül 1963. július 16-án Balatonfüreden került sor, Shakespeare:Szentivánéji álom című darabjának bemutatásával. A korabeli beszámolók szerint az előadás maga volt a csoda. A színpadi lámpák Balatonról visszatükröződő fénye szinte glóriát vont a víziszínpad köré, míg a háttérben elsuhanó könnyű vitorlások tovább fokozták a különlegességet. Az előadás végén két tűzoltóautó lőtt vízfüggönyt a magasba, melyet színes fényekkel világítottak meg, a nézőtéren pedig mintha soha nem akart volna szűnni a taps. Ekkor még minden gyönyörűnek tűnt.

            Az 1963-as évben további hat előadást sikerült megtartani, mivel a szeptemberi, a badacsonyi szüretre időzített záródarabot elmosta az eső. Azonban az már ekkor is látszott, hogy a víziszínpad koncepciójával komoly gondok vannak. Már a második előadástól csökkeni kezdett a nézőszám, és akik eljöttek, azok is komolyan panaszkodtak az ideiglenes nézőtérre, mely igen kényelmetlen volt.

viziszinpad3_1.jpg

Almádiban épül az ideiglenes nézőtér

Fotó: Fortepan/ Hunyady József

 

A szezon végén azután újabb gond jelentkezett, ugyanis a víziszínpadot hatalmas mérete folytán sem kiemelni sem védett kikötőbe vontatni nem lehetett. Megoldásként így Almádi partjai mellett horgonyozták le, és egész télen törték a jeget körülötte. Ennek hatására a tutajszínház csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta a telet. 1964-ben azonban kiderült, hogy még ezeknek az aránylag kevésbé komoly károsodásoknak a helyreállítására sincsen ember. A Petőfi Színháznak érthető módon nem voltak hajóépítésben jártas szakemberei, míg a füredi hajógyár nem vette fel a munkák közé a színpad javítását, így az export- és belföldi megrendelések mellett nem maradt idejük a javításra.

Annak, hogy 1964-ben a színpad csipkerózsikaálomba szenderült az Almádi nádasban, ez csupán az egyik oka volt. A másik, tán még súlyosabb problémát az előadások finanszírozása jelentette. Ugyanis az úszószínpad minden egyes használata 25 ezer forintba került a vontatással és az áramfogyasztással együtt, ami még teltház esetén is jóval meghaladta a pár forintos jegyekből befolyt összeget. Ráadásul 1965-ben már a vontatáshoz szükséges engedélyeket sem kapták meg a felügyelő hatóságtól (KPM), mivel azt a nyári időszakban túlságosan balesetveszélyesnek ítélték meg. Így fordulhatott elő, hogy a Velencei tavon, Agárdon, sőt még Siófokon is egyszerűbb volt egy új úszószínpad megépítése, mint ennek az – ekkor már csak elvben – vontatható monstrumnak az odajuttatása. Bár 1965-ben még tartottak három előadást (a debreceni Csokonai Színház (Carmen), a Pécsi Balett és a Nemzetközi Tánczenei Fesztivál szervezői), ezután többé senki sem használta Európa első vontatható víziszínpadát. Az építmény, mely közel egymillió (mai árfolyamon számítva 250-300 millió) forintba került (586 ezer volt az előállítás, valamint közel 400 ezer a fenntartás és üzemeltetés) innentől eltűnt a szemek elől, és sorsáról már alig tudni valamit. Ami biztos, hogy a készítése után öt évvel, 1968-ban még Almádi partjainál rozsdásodott, és a füredi kemping tervezte a színpadrész újrahasznosítását szabadtéri színpadként, míg az elektromos berendezéseket a veszprémi Petőfi Színház szerelte volna fel. A legvalószínűbb azonban, hogy ezt a csodás építményt egyszerűen széthordták és építőanyagént használták fel a környék nyaralóihoz...

Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára! 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7315323600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása