Tó-retró

Ezek voltak a karácsony kellékei a hetvenes években

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2019. november 30. - drkardos

Amikor kötelező volt a Konzum vagy zselés szaloncukor, az óriás izzós égősor, az illatosított csillagszóró és a műfenyő.

26 komment

Kádár kor Szaloncukrok

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr215331416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

B-road · http://szetbaszazideg.blog.hu 2019.12.01. 10:55:44

Banán. Banánért sorban állás.
Bár lehet, hogy a 70-es években nem is volt még... de a 80-asban már mindenképp. A helyi ABC-ben az ünnepek előtt mérték ki szigorúan a vevőnkénti egy fürt banánt.
És a videó, amit szerintem mindenkinek érdemes lenne megnéznie, aki kicsit is nosztalgiázik a kádárkor után:
www.youtube.com/watch?v=7xHkuRsFDsk

kewcheg 2019.12.01. 10:55:51

Plusz hozzátenném, hogy ismeretségi körben mindenhol volt gömb vagy harang alakú, zsinórral vagy tekerővel felhúzható zenélő dísz is.Asszem a mienk a Tannenbaumot játszta....

funfun 2019.12.01. 10:56:00

Azért erős túlzások vannak a cikkben az áruhiánnyal kapcsolatban. Nem emlékszem, bármikor is gondot jelentett volna beszerezni halat, szaloncukrot.
A konzum szaloncukorban valóban voltak egyéb ízek, a málna ízűre konkrétan emlékszem, mert az a kedvencem volt.

lutria 2019.12.01. 10:56:07

Egy zselé szaloncukros dobozom még mindig megvan,a gyerekkoromban kapott villanyvasutam lakik benne.

csooti 2019.12.01. 10:56:21

A régi időkről szóló bejegyzéseket minden alkalommal érdeklődéssel, és nem kevés nosztalgiával olvasom. Hálás vagyok a cikksorozatért. Egy-két megjegyzést szeretnék talán a jelen cikkhez csak: A szaloncukrok közt ebben az időben jelentős szerepe volt a "desszert" szaloncukornak ( rózsaszín-arany, vagy kék-ezüst csomagolásban kicsit kellemesebb, krémesebb valamilyen nevet kapott töltelékkel.
A bevásárlás, főleg az élelmiszerek tekintetében közel sem volt ennyire kritikus, mint itt a cikkben szerepel. Az ellátás ezen időszakban minden esetben sokkal jobb volt. Mi a nagycsarnok közelében laktunk, és rendszeres látogatója voltam nagyszüleimmel, mint segítség. Természetesen más volt mint manapság, de ez már nem az ötvenes évek volt ! Kisebb kínálattal, de mégis sokkal emberibb. Nem voltak plázák, az emberek bejárták a nagy kőrutat, a Rákóczi utat, Arany János utca, ... A Madách téri Hobby boltban matchbox-ot lehetett venni, és minden áruházat külön erre az időszakra szánt termékekkel töltöttek föl. És talán a legfontosabb, az alapvető élelmiszerek beszerzése senki számára nem volt megoldhatatlan gond. Nem éheztek az emberek, mivel a fizetések, amint ön is írta nem voltak túl magasak, de ez idő tájt de a kenyér is 3 forint hatvan fillér volt, a karaj pedig 90 forint körül.
Üdvözlettel : Péter

n3spr3ss0 2019.12.01. 10:56:28

Lehet fikázni az évtizedekkel előtti időket, de olyan jókat, és olyan olcsón manapság nem lehet enni, és akkor jó volt az égős izzó sor is, nem lógott ki a sorból.

Gyros Ász András 2019.12.01. 10:56:40

Határozottan emlékszem a málnás és narancsos konzumra! Na, mondjuk, az, hogy málnás, csak abból volt valószínűsíthető, hogy rózsaszínű volt belül. A narancsos már közelebb állt a nevéhez, felismerhető ízzel. Az is meghatározó "élmény" volt, mikor gyerekként a rokonoknál elcsentem a fáról egy konzum szaloncukrot, ami "csak" néhány éves lehetett. Erre nem számítva, majdnem beletört a fogam.
Az izzósort a mai napig használjuk.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2019.12.01. 10:56:57

Ezek valóban az átlagot jelentették. Azonban itt is elég nagy szórás volt abban, hogy kinek mi és honnan jutott.

Ha azt a kört nézzük, aki a 70es évek végén gyerek volt, és azon bánkódhatott, hogy sok útra nem emlékezett, pedig a család tudott útlevelet szerezni, és ebbe Olaszország is befért, nem csak Jugoszlávia, akkor a megfakult emlékek között ott van az is, hogy az évben kiváltható valutakeret maradéka a kivilágított osztrák fővárosban is felhasználható volt. S ha az adott család ebből az adott évben kimaradt, az ismeretségi körben akadt aki eljutott vagy oda, vagy legalább valamely baráti ország fővárosába olyan termékeket is beszerezni amiket itthon nehezebb volt.

Csak a világútlevél és a tömeges bevásárlóturizmus előtti időszakban a kivilágított Kärntner Straße volt a menő, és nem a "magyarul beszélünk" és "magyar ne lopj" táblás üzletek a Maria Hilferen. íCsakhogy a blog által sugallt képpel nem ez az egyetlen gond.

És itt nem csak az emlékek, vagy az arcanum digitális tudástár oldalain elérhető korabeli beszámolók jutnak eszembe, nem csak az a kérdés, hogy mit hoztak haza pl. a kamionosok. Vagy éppen az, hogy a tó-retró kapcsán a tó és a környéke is kimaradt, pedig ez is fontos volt.

Sokkal inkább az jut eszembe, hogy az írásból a kor számos vonása is kimaradt. Korábban, a dolláros boltnál, említettük a többszörös áron dolgozó vásárokat, piacokat. Most végre előkerült ez. Tök jó. Csakhogy az emberek sokféle más okos megoldást ismertek. Számos lap segített a barkácsoláshoz, akár elektronika, akár más területeken. Sokan saját maguk tettek el télire élelmiszereket (savanyúság, lekvár, befőtt, stb). Volt sok olyan édesség, mint a birsalmasajt, stb. ami szintén házilag készült.

Az ünnepi ebédhez szükséges csigatészta sem tésztaként került elő a közértből, ABCből, hanem a hozzávalók és a családokban akár a gyerekek is besegítettek. A díszek egy része is házilag készült. Pl. mézeskalácsból. És a hasonló dolgokban nem egyszer segítettek szakkörök, művelődési központokban elérhető foglalkozások.

Számos hozzávaló, stb. elállt, így nem mindent egyszerre kellett megvenni. Ugyanakkor, ha jól emlékszem, az ismeretségi körben lévő horgászok, legyen szó Balaton környéki lakosokról (ha már tó-retró), tiszáról, stb. "minden olyan időszakban horgásztak amikor ez megengedett volt". Az ünnepi kaják és a disznótorok kapcsolata (ha volt vidéki rokonság) sem volt ismeretlen, mert nem egyszer volt karácsonykor hurka-kolbász akkor is, ha a hentesnél éppen nem lehetett kapni.

Szóval a karácsonyhoz és más ünnepekhez hozzá tartozott az is, hogy bármely tartalékolható, vagy munkaigényesen megszerezhető korabeli "luxuscikk" ekkor került elő. Így az ünnep nem az 1-2 itt leírt dologgal fémjelzett, hiányról szóló, egyhangú dolog lehetett, hanem az év többi részéhez képest akkor némi bőséget lehetett megélni, annak ellenére, hogy az üzletek a nagyobb roham miatt sokszor kongtak az ürességtől.

Kopasz Szuzukis 2019.12.01. 10:57:25

Szaloncukor fronton kihagytad a Desszert Szalont. Kék-ezüst és arany-piros csomagolásban volt. Főleg csokoládés és vanília ízesítésben, de akadt azért a dobozban meggyes és karamellás is. És nem volt annyira ritka, vagy megfizethetetlen.

neet 2019.12.01. 10:57:33

Dec.20.-tól a kádban úszkált a kis édes... etettem, de nem kellett neki.
Fürdéskor kiszedtük egy vájlingba, utána vissza... sose feledem.

Büszke_troll 2019.12.01. 10:57:42

Utálom és utáltam a zselés szaloncukrot, a konzumot szerettem (vanília!) emlékeim szerint puncs íz volt a harmadik. De az igazi valóban a marcipános volt.

Leadfoot 2019.12.01. 10:57:51

Itt már bőven a 80-as években járunk, de mikor én voltam gyerek, kétféle szaloncukor került nálunk a fára. A zselés, aminek zöld színű volt a doboza, a cukrok csomagolása - kristálytisztán emlékszem - pedig aranyszínű rajta halszálkákkal (fenyőkkel). A másik a vajkaramellás volt, ami a zselés kilós kiszerelésével szemben csak félkilós volt (a doboza sárga színű, a cukrokra nem emlékszem), ráadásul drágább is, de sokkal jobban szerettük.

Amennyire emlékszem, a kaják beszerzése nem ütközött különösebb nehézségbe akkoriban, bár nálunk sosem volt divat a tradicionális halászlé-töltött káposzta vonal. Igaz, a déligyümölcsök még a 80-as években is különlegességnek számítottak, ha nagyritkán év közben is sikerült szerezni banánt vagy narancsot, az hatalmas ünnepnap volt a gyerekek számára.

Viszont egyáltalán nem emlékszem, hogy találkoztam volna műfenyővel, mifelénk mindenki igazival tolta. A 80-as években már inkább az volt nagy truváj, ha valakinek sikerült nyugati cuccokat szereznie karácsonyra.

KissGecihuszár 2019.12.01. 18:33:31

a fa alá valókat pedig megvehettük '76 karitól kezdve a Budai skálában, majd '77 karitól kezdve Sz.Fehérvári, stb skálákban, ahol azért -ebben elévülhetetlen érdeme volt Demján Sándornak, Isten nyugosztalja a kor egyik legnagyobb üzleti zsenijét- igen széles volt a választék nyugati cuccokból is, kari idején mindenképpen. A Centrumokban már korántsem volt akkora a választék, nem úgy mint a BÁV üzleteiben, melyek polcai roskadásig voltak töltve a legmenőbb nyugati híradástechnikai cuccokkal, melyek egynémelyike több havi bérért volt csak megvásárolható. Aki innen-onnan kapott valutát, az vagy a BC számláján, vagy a bugyijában a határon kicsempészve, vásárolhatott vagy az SCS-ben (Shoping City Süd), vagy egészen Münchenig eljutva -az NSZK akkoriban lényegesen olcsóbb volt, mint Ausztria, így tehát egy nagyobb bevásárláson már lehetett annyit fogni, amennyi az útiköltség többletet is behozta- vehette meg a fa alá való csodákat.

gombakomba 2019.12.02. 07:37:13

En a 70-es evek kozepen szulettem, es nalunk, csakugy mint a nagyszuleimnel mindket agon, es meg elo dedszulomnel is kizarolag elo fenyo volt (nalunk plafonig ero, apai nagyszulonel nagyobbacska, mig anyainal csinos kisebb, asztalra allitva), es tiz eves biztosan elmultam, tehat boven 80-as evekben jarunk, amikor meg mindig igazi gyertyat (felcsiptetoset) es igazi csillagszorot hasznaltunk.
Internet nem volt, es karacsonykor kizarolag csaladi korben voltunk, ugyhogy most eloszor szerzek rola tudomast, hogy a 70-es evekben mar divott a mufenyo es az elektromos izzosor :D

dzsaguar · http://blahite.com 2019.12.02. 07:37:36

Egy pici kiigazítás.
A hatvanas évek végéig egyféle szaloncukor volt. A konzum (22 ft/kg). Nem volt csokiba mártva kopasz volt, és fent felsorolt ízek voltak a dobozban.
1968 körül, vagy picit később lett a mártott konzum, azaz a csokival bevont (50 ft/kg). Talán ezzel párhuzamosan a desszert is, de az itt faluhelyen tényleg ritkaságszámba ment. :))
A zselés már a nyolcvanas évek elejének terméke.

élhetetlen 2019.12.02. 07:37:45

@csooti: Csak poén, a 3,60-as kenyér. Mellette még létezett a 3 forintos félbarna. A szüleim ették a 3,60-asat, nekem, meg a kutyának vették az olcsóbbat, mert azt szerettem.

élhetetlen 2019.12.02. 07:38:03

@funfun: “Nem emlékszem, bármikor is gondot jelentett volna beszerezni halat, szaloncukrot.”. Igaz , de a zselés szaloncukor piacra dobásakor voltak kielégítetlen igények. Én úgy jutottam hozzá csak, hogy az akkori párom telefon szerelő volt, és elhúztak még kétszáz méter madzagot a megrendelten túl a szaloncukor gyártónál, és kaptak egy karton zseléset. A következő évben már lehetett venni bárhol.

betamàs 2019.12.04. 08:38:39

Most lehet ez off topic: Én Romániában születtem 1980-ban. A karácsonyra különösebben nem emlékszem, csak arra, hogy gyertyafény mellett írtam a házi feladatot, mert gyakran elvették a villanyt. Ugyanis a kedves vezető többek között így akarta visszafizetni a külföldi kölcsönöket.

Flowey 2019.12.04. 08:38:52

Én a rendszerváltás után születtem - így mindig érdekesek számomra az ilyen cikkek.

Érdekes, hogy én valami hibrid lehetek a két kor ('70-es évek, modern kor), mert ilyen "szaloncukros" dobozunk volt és abban voltak a karácsonyfadíszeink - az is elég sok korból és nem ilyen ronda gömbök - az izzósor pedig pontosan olyan volt, mint a képen. Egészen amíg el nem romlott és/vagy jöttek be a "Tesco"-s olcsó újak.

De a mai napig egy csomó dolog van amiben a gyerekkori emlékeim a '80-as évekbeliekkel egyezik úgy, hogy a '90-es évek közepéről vannak az első emlékeim. Nem tudom miért. De én örülök neki :)

vampywiz17 2019.12.07. 09:50:09

80-as evek vegerol vannak mar emlekeim, de nekem sem remlik, hogy barmi nehezseg lett volna az "alap" dolgokban. Szaloncukor, ego ("lengyelpiacos") és foleg etel mindig volt. A "meno" dolgok tenyleg a nyugatias cuccok voltak, peldaul a baratom csokis-nyitogatos adventi naptarat irigyeltem nagyon. :) De nagy szamok voltak a nyugati jatekok (foleg gyerekfejjel) meg a szamitogep (Nintendo, C-64) is.

Eredekes amugy, hogy voltak csaladok (pl a fontebb emlitett baratom) akinel mar 88-89-ben is olyan meno dolgok voltak, amiket mai napig nem tudom honnan szereztek. Karacsonyi ajandekoknak olyan cuccokat kapott, hogy csak neztem. Pedig videki kisvarosban (10.000 fo) eltunk, messze a nyugati hatartol. Mondjuk anyagilag sokkal jobban alltak mint mi, de ettol meg nem tudom, mi volt a cuccok "forrasa".

KissGecihuszár 2019.12.07. 09:50:18

@betamàs: Ne csak akarta, vissza is fizetett minden Nyugati kölcsönt az utolsó centig, pfenningig, stb, az akkor még 25 milliós Román népesség pedig tapsolt neki.

kolompar lole 1116 2019.12.07. 14:56:28

@gombakomba: A műfenyő az nem, de az izzósor megvolt. Ettől még ment mellé a hagyományos gyertya is, alumínium csíptetős tálkában, meg persze csillagszóró is. Ami t viszont itt hiányolok, az a kopott/matt metál/üveggyöngy felületű (talán ruszki?) dísz üveggömbök. Biztos volt másnál is.

kolompar lole 1116 2019.12.07. 14:57:03

@Leadfoot: Főleg LEGOt. Persze nekünk csak ilyen nagyon basic cuccok jutottak belőle, és csak álmodoztunk a haverok LEGO katalógusaiban látható space és egyéb szettekről. Meg a kábeltévéről (Sky Channel, Super Channel, akkor még nem volt Sat1, Pro7 se), nem is tudom hogy jutott be imperialista szenny a vasfüggpny mögé akkoriban. A számítógép (Commodore) szintén csak úgy "lett", a mai napig fogalmam sincs honnan, de egész addig király volt amíg egy balatoni táborban meg nem láttam egy Amigát, abban a pillanatban őskövületté minősült, azzal a mellékízzel hogy már akkor sejtettem hogy Amigám a büdös életben nem lesz, nekünk "csak" a Commodore marad. Maradt is. Keserű sors ez, bizony. :D

Kit Fisto 2019.12.14. 16:34:06

Színes gömb díszek, karácsonyfa-csúcs, csillogó girlandok, csillagszórók, szaloncukor, habcsók, és NDK égősor, piros, sárga és zöld égőkkel. Kék nem! Kellemes meleg fénye volt! Persze nem villogott, csak világított szépen. Akkor 24.-én kora este, és a Jézuska hozta, ma 25.-én reggel, és a Mikulás hozza. Gyerekként szerettem a konzum szaloncukrot is, de mégjobban a habcsókot. Aztán később a zselés, csokiba mártottat már jobban szerettem a habcsóknál. Tetszett, hogy az égősor mindig bedugva volt, és az egyik égőt csavartuk ki és be, a működéshez. Hangulatosabb volt, mit egy kapcsolót használni. Ma már tetszik az egyszínű égősor is, de csak a meleg aranyló fényű, nem a hideg LED-es. Rendre csak ilyenkor ettem banánt, vagy narancsot. Így furcsa módon, e két trópusi gyümölcs is a Karácsonyhoz tartozott.

kolompar lole 1116:
Én is C64-el kezdtem, volt egy magnóval és később floppyval is., aztán A500. Én is csak akkor vettem meg, amikor már lement az ára 27.900-ra :) Máig nagy rajongója vagyok mindkét gépnek, de ma már PC-n, emulátoron. A netről letöltöttem minden jó játékot mindkét gépre, ingyen. Az emulátor is ingyenes. Ha van PC-d, akkor lehet rajta Amigád is, bármennyi játékkal :) Persze az igazi Amigát semmi sem pótolhatja, és azt az érzést. De az összes játék ingyen, kárpótol érte. Még a floppy hangokat is megszólaltatja az emulátor, hogy minél élethűbb legyen :)

wolves84lb 2019.12.17. 16:01:03

Én a 80as években voltam gyerek, ezért már nem minden stimmelt, de a zselés doboza láttán bepárásodott a szemem :) Annyira imádtam...valamiért nálunk a konzum már teljesen hiányzott - ha néha ettem belőle máshol (vagy kaptuk vkitől), csaodálkoztam, minek csinálnak olyan sz.rt :) sztem anyukámnak még 5 éve is ilyen zselés dobozban voltak a karácsonyi díszek :)
A banánt konkrétan apu is említette, hogy 4 órát állt érte sorba, csak hogy a két fiának legyen a fa alatt.
Nálunk tipikus kari-menü volt: halászlé (+gyümölcsleves hugomnak és nekem), rántott ponty (+rántott hús és sajt hugomnak és nekem), krumplipürével, mákos guba, bejgli és zserbó. Ez csak 24.-én. 25.-én, bár még halomban álltak a rántott halak, anyu nekiállt a töltött káposztának, illetve volt még kocsonya is, főleg apu miatt.

A szaloncukrokat 23.-án este a bátyámmal mi készítettük elő, cérnával kötöttünk össze kettőt, és úgy kerültek fel a fára másnap. Addig a partvison lógtak, ami két széken volt - így nem gubancolódtak össze a madzagok :D Apu díszített egyedül, mi addig elmentünk a nagyszüleinkhez a bátyámmal, és ott mi csináltuk meg a fát. Lekariztunk, aztán spuri haza, addigra otthon is állt a fa, meg volt terítve...

Mi is C64-esek voltunk, még a kazis korszakból :D Bár már a második generációs gép volt, a laposabb. Bátyám szabályos kazetta-másoló-céget alapított, a CommodoreVilág-ban árulta a kazis játékokat :D Bytesoft volt a neve :D

Poszter, köszi a cikkért...kellemes emlékeket hozott elő...

Kyra1969 2025.02.20. 13:35:52

Mit nem adnék azért a régi, még csokibevonat nélküli konzum szaloncukorért, semmilyen új puccos hülyeség nálam a nyomába sem ér.

Mobil